Szürke farkas

*Vigyorog. Saját vicceken ő nem nevet. Az olyan... Nem humoristának való dolog.*
-Oké, akkor ezen túl így hívlak Rend kisasszony. *Vigyorog.*
-Beavatás? Az miii? Nálunk olyan nem volt. Vagyis... Lehet, hogy volt, csak nem voltam ott. *Fintorog.*
-Egyébként ti már találkoztatok a szakvezetőtökkel? *Kérdezi, majd elnyúlik az ágyán.*

-Én igen. Tegnap a gyűlésen.*mondja.*
-A mienk jófej bár egy kicsit komor és rideg. Meg hirtelenharagú. Vagyis nekem ez jött le.*meséli. A beavatásról nem szól semmit mert szerinte arról nem szabad beszélni. Az lyan elemistás dolog.*
-Viszont tegnap mindenki a kapott az új titkárunktól egy gyűrűt. Ez elméletileg jelez ha baj közeleg.*meséli.*

*Lily megjegyzésére a beavatással kapcsolatban csak bólint. Ha az Árnydalnokok csináltak is iylet, ő nem volt ott, úgyhogy nem tudta, hogy erről nem szabad beszélni.*
-Hupsz, bocs erről nem tudtam. *Mondja mosolyogva rokonának.*
-Aredhyll mestert nem ismerem. Vagy... Talán láttam a gólyabálon, de nem biztos. *Mondja, aztán Cloe felé fordul.*
-Tényleg? És jelzett már? *Érdeklődik, szemeiben mintha valami furcsa fény villanna fel.*

-Nem még nem.*Rázza a fejét.*
-Nos asszem én most vissza is megyek a hálómba.*mondja és feláll.*
-Sziasztok.*köszön el tőlük, majd átevickél a szbán és kimegy a folysóra.*

*Nagy nehezen felül, hogy azért ne fekve köszönjön el a távozó lánytól. Ám az olyan gyorsan kimegy a hálóból, hogy idő sem marad a köszönésre.*
-Én is. *Vigyorog rá Lilyre.*
-Ja... Egy kis alvás nem árthat. Szia! *Vigyorog rá a lányra, majd viszonozza a puszit, azzal ruhástul, mindenestül elalszik.*

-Ja igaz... Poénkodni is kell egy kicsit. Látom, tanulsz. *Vigyorog, majd a lány kérdésére elfintorodik.*
-Ehh... Tanulok... Vagyis próbálom beverni a fejembe ezt a maszlagot, de elég nehéz. *Azzal rámutat bűbájtan tankönyvére, ami az ágy egyik szegletében fekszik, igen csak megviselt állapotban. Aztán elvigyorodik, amikor a lány felborzolja a haját.*
-Köszi, így nagyon punkos. *Vigyorog, azzal rábök egy poszterre a falon. Az öt emberkét ábrázol, bőrdzsekiben, gitárokkal, dobbal, vörös, kék, lila, felzselézett hajjal.*

-Születésemkor három kilót nyomtam, abból kettő volt az egom. *Vigyorog. Persze neki fogalma sincs, hogy Garfield is ilyen súlyos születési rendellenességgel jött világra. XD A fejbevágásra eldől, mintha elájult volna, aztán elvigyorodik, de nem kell föl, ahhoz túl lusta.*
-Ó, azt nem ismerem. Az milyen? *Érdeklődik.*

*Nem aludt egy szemet sem, azóta amióta visszajött a Prof rezidenciájáról. Meg amúgysem volt álmos... Meg sem mozdult azóta amióta lefeküdt, csak a feje alatt mindkét keze és a plafont bámulja. Sokminden jár most a fejében, de ezekről jobb inkább nem tudni. Ha megjelenne most egy okklumentor, olyan gondolatok, tervek birtokába jutna, amik eléggé öhm... durvák lennének. Másnak lehetetlen felfogni, hogy lehetnek ilyen ötletei és egyáltalán hogy juthat ilyen az eszébe egy tizennégy éves gyereknek. De ő számára természetes folyamat, mint az is hogy tegnap megértette- sokat várnak tőle, de eleget fog tenni ennek. Fogalma sincs hogy egyáltalán vannak-e szobatársai, de valójában a legkissebb mértékben sem érdekli őt. Táskája úgy ahogy tegnap ledobta- hever a földön. Nem érdekli egyáltalán semmi sem. Pislogás nélkül és mozdulatlanságba meervedve bámul maga elé. Messziről úgy néz ki mintha sóbálványátkot szórtak volna rá, vagy egyszerűsitsük le a dolgokat- meghalt volna. De ha közelebbről figyelnénk meg látni lehetne hogy él a mély lélegzéséről és a siváran csillogó szemeiről. Hirtelen felemeli a pálcáját...de scak vár. A pók a plafonban odébbáll, szóval nem csinál vele semmit. Csak lehajtja a kezét és visszteszi a feje alá majd tovább lazsál- úgy néz ki. De fejében őrültebbnél- őrültebb terveket szövöget. Aztán hirtelen felül. Úgy dönt ő bizony kimegy. Feláll majd végigsimit a fekeet kámzsáján, fejérehajtja a csuklyáját és kihúz a szobából. Az ajtót bezárja maga mögött, és a kulcsot ráfűzi még a vékony ezüstláncra, majd a nyakába akasztja és megindul.*