Szürke farkas

*Jovan érkezik, úgy tűnik először, ugyanis a többiek cuccait még sehol sem látja. Ő viszont már hozza magával a sajátját, s azt az egyik ágy mellé tolja. Körülnéz a szobában.*
~Jópofa... Majd kicsit kidekorálom... Legalább is a saját részemet.~
*Gondolja mosolyogva, közben reméli, hogy nem valami tisztaságmániás szobatársakat fogott ki, mert akkor bizony egy-két nap múlva Jovannak távoznia kell. Legalább is a szobából. Mivel sehol senki, úgy dönt, elindul keresni valakit, akivel talán még kommunikálhat is.*

*végül egy szürke farkast ábrázoló kép alatt fedezi fel saját nevét, 3 másikkal együtt. lábával hanyagul belöki az ajtót, körül se nézve ledobja cuccait egy üresnek tűnő ágyra, felvágja lábait, kinyújtóztatja tagjait. ásít egy nagyot, de alvás helyett úgy dönt, inkább előhúz egy könyvet és olvasni kezd.*
~tehát megérkeztem. unalmasabb hely, mint gondoltam.~

*éber tudata hallja a lágy kopogást, de inkább ásít egyet és lapoz könyvében*

*szórakozottan olvassa el negyedszer is ugyanazt a mondatot. átfordul a másik oldalára, de a kopogást nem méltatja válaszra*

*hallja az ajtó halk nyikordulását, félretűri egy szemébe lógó tincsét, majd lapoz könyvében. nem néz az érkezőre*
~biztos egyik unalmas lakótársam lesz az~

- Öööööö, szija! *Szólitja meg Leonza a háttal fekvő fiút. Furcsa neki így beszélni hozzá hogy az arcát se látja.*
- Jovant keresem, ha minden igaz itt lakik... *majd elharapja a folytatást és várja a fiú válaszát. Még mindig ég a kiváncsiságtól hogy megismerhesse.*

- engem nem Jovannak hívnak és csak egyedül vagyok, amint látod. -cseng a fiú tiszta hangja.
*hanyagul lóbálja lábait, nem fordul hátra*

- Igen, Te nem ő vagy. *Lorenza nem érti miért ilyen elutasitó ez a fiú. Ő barátokat akar találni, nehezen fogja fel, hogy van aki nem így cselekszik. De kíváncsi, és ez most a legfontosabb. Ki akarja deríteni, hogy miért ilyen magábazárkózó a fiu, vagy inkább hanyag. Tovább beszél.*
- Mikor érkeztél? *Kérdez és reméli hogy végre rendes választ kap.*

- ha a kérdés úgy szól, hogy hajlandó vagyok-e beszélgetni egy ismeretlen lánnyal, akkor a válaszom: igen -* fordítja félig hátra fejét és hamiskásan mosolyra húzza száját. elégedetten nyugtázza a barna fürtös leányzó meglepett arckifejezését*
- most érkeztem csak az imént. - *fordul vissza könyvéhez a fiú*

*És a lány megpillantja végre az arcát is. Fekete haj, bár ezt már hátulról is látta. Fehér arcbőr, a szájon pedig kis mosoly.* ~Szimpatikus.~ *Szögezi le magában a lány.*
- Én tegnap előtt. *Válaszol, pedig nem is kérdezték.*
- Ha gondolod majd körbevezetlek a Kúriában valamikor, majd ha már ráérsz... Olvasol? *Kérdezi mikozben picit arrébb mozdul, hátha meglátja milyen könyvet is bámul a fiú. Az olvasás még pár pluszpontnak számít.*

*Lassan, kimérten feltápászkodik, elnyom egy ásítást, kinyújtóztatja tagjait (a halk ropogásokra látja összerezzenni a lányt), majd belecsúsztatja a könyvet a batyujába.*
- Igazából csak unatkoztam. Nem tűnik túl izgalmasnak ez a hely. Talán bebizonyíthatod ellenkezőjét- *tűnik fel ismét arcán az a furcsa mosoly.*

- Ó, most rögtön? Rendben. *Mososlyodik el a lány.*
- Fantasztikus tárlatvezetést ne várj tőlem, még én sem láttam mindent. Sőt, rengeteg minden van amit még meg akarok nézni, de egyedül egyik sem túl izgalmas... *Hirtelen csöndbe marad. Úgy érzi nagyon sokat beszél. Ami nála nagyon ritka. Fogalma sincsen mi ütött belé. Talán az, hogy a mai napon még nem is látott embert a Kúrián és most végre van itt valaki, akivel beszélgethet és nem kell a gondolataival kettesben maradnia.*

~Kicsit sokat beszél, no nem baj, legalább elszórakoztat~ *marad a fiú arcán a mosoly.*
- Most rögtön! - *és már nyitja is a lánynak az ajtót előzékenyen.*

*A szoba másik lakója is megérkezik, ő igaz nem először. Körbenéz, és mosolyogva konstatálja, hogy valaki más is beköltözött már rajta kívül. Ledobja magát saját ágyára, majd e bútordarab alól előkotorja kedvenc képregényét, a "Fekete Vasorrú bába, a Vámpír meg a Mugli kalandjai"t. Vigyorogva olvassa végig a humor és a sötét mágia egybeolvasztásának egy fontos példáját. Aztán szép lassan elálmosodik, már el is bóbiskolt, amikor hirtelen felébred. Észreveszi, hogy még át se öltözött. Így elmegy a szobához, tartozó fürdőhöz, letusol, belebúj pizsamájába, majd megint csak visszatér az ágyába, ám ezúttal nem olvasni, hanem aludni. Jó öt percen belül ezt az elfoglaltságot művelni is kezdi.*

*Az ágyan békésen hortyogó Jovanra ügyet sem véve, elnyúlik ágyán ruhástul, behunyja szemét, és nem engedi, hogy megránduljon kifejezéstelen arca. A gondolatait megelőzve nyomja el az álom.*

*Szép lassan ébredezik. Egy ásítással együtt aztán körülnéz a szobában, látja, hogy még mindig csak egy szobatársa van, ám az békésen szunyókál. Jovan szépen, óvatosan, hogy a srácot ne ébressze fel, felöltözik, majd ugyan ilyen csendben kilép a hálóból. Úgy dönt, barangol egy kicsit a folyosón.*

*Tegnap kissé későn érkezett vissza, nem csoda hát, hogy most ébred fel. Viszonylag frissen kászálódik ki az ágyból, majd elindul letusolni, ugyanis erre tegnap már nem volt ereje. Miután visszatért a fürdőszobából, már ruhájában - ami egy kissé megviselt zöld póló, farmernadrág és tornacipő - "rendet" rak a "területén". Miután végzett a nagy-nagy rendrakással, kisétál a folyosóra, hátha belebotlik valami élőlénybe. Vagy egy élőlény evilági lenyomatába, bár az nem lenne valami kellemes érzés.*

*Ásítozva ébredezik, majd amikor úgy nagyjából megtisztította a szemét az álom-portól (lásd: csipa), körülnéz a szobában. Örömmel látja, hogy a harmadik ágy tulajdonosa is beköltözött már. Hiszen ott van a bőrönd, meg az ágyon is látszik, hogy aludt benne valaki. Jovan elballag a fürdőbe, majd miután végzett a fogmosással, tusolással, fésülködéssel, felöltözik. Egy sárga pólót, farmert és egy kissé szakadt állapotban lévő szandált vesz fel, majd miután végzett az öltözködéssel, kilép a folyosóra.*

*Unottan lapozgat könyvében, majd dobja félre egy váratlan pillanatban. Az elmúlt napok semmittevései egészen kimerítették. Ráadásul Elendil üzenete ellenére még nem küldte büntetőmunkára. No nem mintha annyira félt volna tőle, inkább kíváncsi volt. A tanár úr pedig felkeltette figyelmét. Két szobatársával és az újonnan megismert lánnyal se beszélt azóta.
Mielőtt az unottság teljesen hatalmába kerítette volna, elindult az ajtó felé.*

*Visszaérkezik. Sajnálattal nyugtázza, hogy barangolása gátakba ütközött, de nem akar mást bajba keverni. Különösen nem Leonzát, akit már múltkor is sikerült. A lány valami rejtélynél fogva meg akarja nyitni. Ez senkinek sem sikerült. Még...*
*Megrendül a szája széle, ledobálja ruháit, a fal felé fordul az ágyon és hamarosan elalszik.*

*Lidérces álomból ébred. Szó szerint... Mintha egész bensőjét átjárná a fagyos üvöltés. Nem tudja biztosan, álmodta-e. Óvatosan feltápászkodik ágyából - hasán könyve, mely most lehuppan, ő maga utcai ruhában - és halkan kinyitja az ajtót, hogy kinézzen a folyosóra. Elnéz balra, majd jobbra, kihalt sötétség, sehol semmi. Becsukná az ajtót, mikor egy papiros esik le a földre kecses lassúsággal. Felkapja, és becsukja az ajtót. A holdfényhez viszi, ahol elolvassa*
*Mosolyra húzza száját, belenéz a teliholdba. Kíváncsi fény gyullad két szemében, majd ledobálja ruháit és visszabújuk az ágyba. Hátrasimítja tincseit és helyreállt lelkiállapotban tér nyugovóra ismét.*

*Jovan, tekintve arra, hogy előző este igen csak kiütötte magát (no nem piával, csupán sokáig fent maradt), most ébredezik. Még pizsamáját se vette át, annyira fáradt volt. Így most ruhástul, nyitott szájjal ébred fel saját horkolására. Még néhány percet lustálkodik, aztán nagy nehezen kikászálódik az ágyból, és megtörli a szemét. Miután semmi sem zavarja a látásban, elindul a fürdőszoba felé, jobb kezére pedig ráteríti aznapi ruhadarabjait.
Úgy fél óra múlva, frissen, letusolva, megmosott foggal, zöld pólóban, farmernadrágban, tornacipőben lép ki a fürdőből. Visszadől az ágyba, és rögtön visszaalszik. Igen, ezért érdemes volt új ruhát felvennie.*