Szürke farkas

-Ne, a gumimacikat ne... *Motyogja, amikor a lányok belépnek, és ordítozni kezdenek. Felpattan a szeme, fel is ugrik, egy ideig úgy gondolja, hogy meg kéne keresni a tettest. De aztán hagyja a dolgot és visszafekszik aludni.*

*Csak felébred a kis álomszuszék a délutáni pihiből. Ami szinte egybe van olvasztva egy egész napos alvással. Ásítozva kikászálódik az ágyból, majd elindul lezuhanyozni. Ezen a napon már másodszor. Kijön, megint csak frissen, tisztán, aztán rápillant a szobában lévő órára.*
~Fél négy... Fene... Lehet készülődni.~
*Gondolja. Persze egyáltalán nem érzi úgy, hogy most neki kényszerből kell elmennie a bálba. Miért is kéne, hiszen ő hívta el Rowenát. Nagyot sóhajtva előszedi alkalmi ruháit a szekrényéből (leírás később ^^). Miután sikeresen levette utcai ruháját, felveszi a dísztalárt, meg a többit. Persze morgolódik egy sort, hogy hogyan lehet megmaradni egy ilyen csicsás göncben. Aztán kilép a folyosóra.*

*10 perc múlva négy óra, az izgalom minden jele nélkül veszi elő ünnepi öltözékét, miután lezuhanyzott. Kék ing, sötét nyakkendő, fekete köpeny. Nem szeret így megjelenni, de néha enged az elvárásoknak is. Eltűri szemébe lógó tincsét, majd kilép a folyosóra. Fogalma sincsen, melyik háló ajtaján fog kopogtatni.*

*Belép a hálóba. Sehol senki. Gyorsan megszabadul kényelmetlen ünnepi öltözékétől, majd beledől az ágyba. Lehunyja örökké éber sötét szemeit. Lenyugtatta valaki a benne háborgó tengert. Nem ismeri be magának, persze. De hosszú idő után először, mosolyogva alszik el.*

*Jovan ébredezik. Szép álmokkal lett gazdagabb, akár csak az előző éjszaka. Pár percig még lustálkodik az ágyban, utána nagy nehezen kikászálódik az ágyból. Vigyorogva vet egy pillantást a bálkirálynak járó korona felé. Bemegy a fürdőbe.
Jó negyed óra múlva, frissen, tisztán, zöld pólóban, farmernadrágban, szandálban lép ki a hálóból, csendesen, hogy ne zavarja a még alvó szobatársait.*

*Jovanka ébredezik. Nem hiába aludt most jó öt órát. Úgy döntött, hogy kihasználja bálkirályi jogait, és ma este kint marad éjszakára. Mégpedig egy személy, nem, nem halott, társaságában. Így hát felhúz egy zöld pólót, kicsit kopott farmert, egy sokat átélt tornacipőt. Haját, úgy ahogy elrendezi, majd bálkirály koronáját a fejére téve, kimegy a hálóból.*

*Jovan ébredezik. Számára még igen korán van, ám valahogy nincs kedve feküdni az ágyban és unatkozni. Hát felkel, és kicsit kómásan körülnéz a szobában. Látja, hogy szobatársai alszanak.*
~Amikor én itt vagyok ezek, folyton szunyálnak... Érthetetlen.~
*Gondolja, majd elindul a fürdőszoba felé. Jó tíz perc múlva már letusolva, megmosott foggal, kék pólóban, farmernadrágban és tornacipőben lép ki a fürdőszobából. Fésülködni elfelejtett.*
~Na mindegy...~ *Gondolja, majd kiballag a folyosóra és egyenesen a Kékfátyol-vízeséshez, megy. Úgy érzi, hogy most oda kel mennie.*

*Két diák, két véla (egyik fél- a másik csak negyedvérig), a rokonok lépnek be Szürke farkasba. nem tudni, hogy magában a szobában mekkora a kupi ám Jovan környékén igen csak szét vannak dobálva a cuccok. Képregényektől elkezdve a zoknikig minden van a fiú ágya környékén. Az ifjú fél-véla rögtön a "birtokához" siet. Egy kisebb táskában kezd el kotorászni, majd kis idő után előhúz belőle egy tábla csokit.*
-Nah, itt van. *Mondja vigyorogva, majd odaadja a lánynak a csokoládét, engesztelés képen.*

-Jól van, tudom... Majd hétvégén takarítok. Asszem. *Vigyorog rá a lányra.*
-Oh, köszi. *Mosolyog rá unokatesójára, aki már nem csak rokon a fiú szemében, hanem jó barát. Tör egy sort a táblából, azt kezdi el majszolgatni, miután leült a lány mellé az ágyra.*
-Mert, a Ti szobátokban rend és tisztaság van? *Kérdezi kissé gúnyosan, vicceskedve, vigyorogva. Ahogy ismeri a lányt, biztosan nem hagy kupit maga után.*

-Igen, Rachelből kinézem. *Vigyorog rá a lányra, közben valahogy még mindig eszi azt a szerencsétlen csokoládédarabot.*
-Hát... Álomkórosak. Szunyálnak, mint a franc, és csak Stan, akivel találkoztunk, vele tudtam beszélgetni. Egyébként pang a egész szoba. *Fintorog.*
-De annyira nem zavar. No és neked Rachen kívül még kik a szobatársaid? *Kérdezi, közben csak megeszi a csokiját. *

Kop-kop-kop. Cloe kopogtat be és óvatossan ki is nyitja az ajtót és bedugja a fejét.*
-Bocsánat. Remélem ne zavark. Bejöhetek?*kérdezi meg félénken. Lily-t már ismeri de a fiút még nem. Remél bemehet egy kicsit beszélgetni. a környék gond az ürességtől.*

-Ehh... Nem vagyok egy falánk ember... na jó, talán egy kicsit. *Vigyorog.*
-Évnyitóról? Semmit. Asszem szeptember elsején lesz, de nem biztos. *Magyarázza a lánynak, és ekkor kopogtatást hall. Mivel ez az a szobája (is, de többiek nincsenek itt), és ő a házigazda, hát odalép az ajtóhoz, kinyitja. Kinyitná, ám azt egy lány kinyitja.*
-Persze, gyere csak. *Mondja, majd a zoknik, és képregények tömkelegén át rámutat az ágyára, ahol Lily is ül, majd egy székre. A lány választhat.*
-Egyébként, Jovan Vladislav vagyok. Árnydalnok. *Mutatkozik be az ismeretlennek.*

-Szia Lily.*köszön az ismerős lánynak, és miután átverekedte magát a zokni és könyvkupacon, leül a srác ágyára.*
-Én Cloe Noybe, vagyok de szólíts csak Cloenak.*mutatkzik be.*
-Hát itt elég nagy a felfordulás. Ekkora még nálam sincs.*jegyzi meg mosolyogva.*

-Eh... Most már le lehet szállni a rendetlenségről. Majd hétvégén kitakarítok. Vagy az utána következő hétvégén. *Fintorog. Valószínűleg minden év végén lesz Jovannal a "nagytakarítás." Ő is leül az ágyára, majd vigyorogva figyeli, ahogyan a Lily beletúr a hajába.*
-Remek név... Kóci. Állat. te meg mondjuk... *Gondolkodni kezd, de nem jut eszébe semmilyen becenév.* Majd kitalálom. *Vigyorog.*
-Na és Cloe mi szél hozott erre? *Fordul mosolyogva a lányhoz.*

-Igazság szernt unatkoztam a szbámba. Az a szoba unalmasabb és kihaltabb mint bármelyik szoba.*mndja elszmrdva.*
-Aztán elindultam sétálni és beszélgetés halottam kiszűrődni. Gondoltam benézek.*mondja*
-Amúgy kösz jól vagyok.*válaszol Lilynek.*
-Ja és előbb elfelejtettem mndani. Én elemista lennék.*mondja mosolyogva, és a viharmadárt ábrázoló medálra bök.*

-Igen, nyugodtan felkereshetsz... Ha nem nyitok ajtót vagy nem vagyok itt, vagy mélyen alszom. Akkor nehéz felébreszteni. *Magyarázza a lánynak vigyorogva.*
-Még, hogy egy Árnydalnoknak ne legyen ihlete! *Mordul fel. De most tényleg elakadt.*
-Hát... Mit szólnál a... Kritikushoz? Mert hogy jól tudod kritizálni a szobámat... Vagy... Divatdiktátor, vagy várj nem is, Te leszel a Rend. *Sorolja fel vigyorogva a becenév-ötleteket.*
-Tessék, lehet választani. *Vigyorog még mindig.*

-Köszi.*mondja Lilynek mikor ő megdícséri a nyakláncát.*
-Tegnap kaptam. Akkor lettem beavatva.*meséli. Majd jót nevet azon ahogy a fiú felsrolja a becenévválasztékt.*