Udvar

*Emily érkezik a vadőrrel, Jozeffel. Kipattan a kihtóból, miközben gondosan megigazítja hoszú, smaragdzöld utiköpenyét. Tekintete folyton a tájon kalandozik, csak kisvártatva fordul kisérője felé, hogy búcsút intsen és megköszönje a segítséget. Elégtétellel tölti el, hogy végre megérkezett...*
~Szuper~ *Indul el egynesen a kapu felé, amin túl már az iskola várja. Megpróbál nyugodtnak tűnni, amikor kezét a kerék kövére emeli, közben szemeit összeszorítja izgalmában. Nem fohászkodik melyik házba kerüljön és úgy tűnik egyértelmű, néhány pernyi izgalom után, mikor már úgy ézi, kész nem osztották be a sorskerék megáll a Bestiamesterek nevénél. Emily gyorsan kifújja magát. Végre beléphet a kúriába és feltárulhatnak előtte Nezabar titkai. Miközben átvág a udvaron tudja már, hazaérkezett!*

*Clare lép ki az udvarra barna hosszú,meleg és kapuvnis kabátjában!Hozzá barna csizmát visel.Egész csinos!Leül egy padra és ismét elkezd egy verset kreálni!*

* Klowna érkezik az udvarra.Egy kicsit szédül,nem tudja miért.Megpillanantja az egyedül ülő Jasmint.Odasétál hozzá és leül.*-Szia!-*mondja Jasnek, és próbálja a fejét helyrehozni.Egyre jobban szédül.Ez meg is látszik rajta.*

*Klowna egy pillanatra jobban van,de a lányon látja,hogy ő meg rosszabbul.*
-Én mostmár jól vagyok, de te nem tűnsz annak. Még elájulsz!*mondja Jasnek.Ő egész jól érzi magát,bár még mindig eléggé szédül.Hosszabb haját kissé felborzolja a szél.*

-Persze,hogy megyek!*mondja Klowna*Ilyen kérdezni!*Teszi hozzá és feláll és a lánynak segít menni.*-Nem kéne bemenni a betegszobába?*Kérdezi a lánytól amikor már a ajtónál járnak.Klowna kinyija az ajtót Jasminnek.*~Ha ő nem jön,én akkor is meglátogatom a betegszobát.~*Gondolja magában*

*Kilép az udvarra és megkeresi a kiszemelt padot,kezeit még mindig a zsebébe melegití.
Majd kicsit elgondolkozik szemeit becsukja*~hmm vajon otthon is ilyen hideg lehet..és anyuék remélem jól vannak..nah persze a kis öcsém is...nem sokára kéne nekik levelet írni de valahogy nincs kedvem hozzá~*még mindig csukot szemmel töri a hideget ami az arcát csipi...*

*Delt lép ki az udvara fekete köpenyében ami elégé unalmasá teszi a fiut mert mindig eben látják jobb kezében fogja a 170 centis botját.Kicsit fázik de a druida keresztapja megtanitota tűrni a természet szeszéjeit.Meglát egy árnydalnokot az egyik padon űcsörögve odamegy hozá és megál a lányal szembe.*
-Űdv.Dorago Geltalo vagyok de hivj Delt nek.*Mutatkozik be a lánynak.*

*A nagy gondolkozásban lépteket hall majd szemei hirtelen kinyilnak és az elötte áló szőke fiúra mereszti*
-öhhm Szia.Sonya Hadley vagyok és hát ha a Sonya névnek találsz becenevet akkor használd nyugodtan a elég lesz szerintem a Sonya *mosolyog a fiúra közben végig méri a szemeivel és a tekintete megakad a fiú kezében lévő boton*
-Az minek neked?*kérdi kiváncsian a fiútól~eléggé gyerekes lehet ilyen tekintettel...totál mint egy óvodás~gondolja magában de a tekintete még mindig a boton van*
-Amúgy nyugodtan leülhetsz*mutat a mellete lévő helyre*

*Delt kicsit csodálkozik azon, hogy megkérdezték mér van nála bot de a kérdésre ilik válaszolni.*
-Ez a bot csak az én egyik barátom lehet kicsit furcsának talállod.Kösz nem űlök le most keltem fel szeretnék kicsit álni a lábamon.*Válaszol Sonyanak és a tölgyes felé néz szemejiben mintha valami féle vágy lene.*

-Hát nem nagyon találom furcsának.Apumnak is volt ilyen potja mindig mindenhova magával vitte*mosolyog a fiúra közben ránéz és figyeli hogy merre néz*
-Csak nem a tölgyesbe akarsz menni?*kérdi a fiútól miután rájött hogy a tekintete arra néz majd közben az órájára pillant*
-Uhh ha megbocsátasz nekem mennem kell.Örülök hogy találkoztunk és remélem hogy majd még találkozunk.Hát akkor viszlát*vigyorodik és gyorsan feláll és zsebre tett kézzel elsiet*

*Delt rámosolyog a lányra.*
-Nem nem akarok a tölgyesbe meni csak egy jo kis emlék jutot az eszembe.*Mondja tekintetét átvive a lányra.*
-Semi gond meny csak énis örűlök, hogy megismertelek.*És azla megfordul és néz a kapu felé hátha kijön egy ismerös.Pár perc mulva leűl a padra a botját a padnak támasztja elövesz egy kis fűzetet és egy tolat és verseket irogat legalábis remeket.*

*Delt nem leirt néhány rimet és kicsit megunta az egyedűl létet ugyhogy botjára támaszkodva felál és bemegy a kuriába azon belűl a királytigrisbe.*

*Hana lassú léptekkel sétálgat az udvaron, hosszú pillantásokat vetve minden ott megpillantott dologra... majd gondol egyet és lecsüccsen az egyik padra*