*Bár igazán sokat nem cselekedett, motoszkált vagy tett-vett, mégis jelen volt és tanult rendesen. Ha már eminens, hát mi mást tehetett volna!... Miközben szedelőzködik, vagyis felveszi a kabátját, azon tűnődik - valóban ilyen hatalmasak lennének az illúziók? Ha azt hiszem, hogy beleesek egy szakadékba, tényleg úgy fog rá reagálni a testem? Ezek a kérdések csupán elméjének részei maradnak, nem szeretné vele fárasztani a tanárnőt. Ő elmondta, hogy ez így van, de egy kicsit elfogultnak tartja. Mintha Svetlana nem lenne az a vízvarázslatokkal szemben... jóllehet, hogy csak egyszerűen nem bízik még meg az Alapítóval szemben. Ez nem is meglepő, hiszen egy kisebb incidens után az a különleges, hogyha bárkibe is hitet ültet. Na, kellett a muglikat felemlegetni! Ha az óvodában olyan primitívek, milyenek a felnőttek?... - Megmosolyogja önmagát ezen a gondolatmeneten; mennyi minden megfér az ő kicsi fejében. Miután elkészült, ruhaujjába teszi diófáját, biccent a tündének, és kiszállingózik.*
Hétf. Szept. 22, 2008 2:18 pm by 
