Kékfátyol-vízesés

//értem upsz hát javitani már nincs lehetőségem de jobban figyelek megigérem//

*ránéz a lányra és semmitmondoan megjegyzi*-jó ötlet.*majd tovább figyeli a fiut a tulparton*

*örül hogy a fiu látszólag jol van összepakolja a dolgait és türelmesen figyeli a környezetet*

*amint látja a távolodó fiut vállára akasztja táskáját és elindul a szobája felé*

*Nem kis keresés árán találja meg a vízesést. Általában nem nyűgözik le az ilyen egyszerű dolgok, de most mintha egy kis érdeklődéssel nézne a hatalmas víztömegre. Ledobja magát valahol a víz közelében, hátát egy érdes sziklának dönti, úgy figyeli a vízen csillogó napsugarakat. Néhány hal is felbukkan nagy csobbanások közepette. Egészen ellazul és sokkal nyugodtabb mint amikor ideérkezett. Már tényleg kezdi megszokni ezt a helyet, főleg hogy ilyen nagy hatással van rá. Leveszi a nyakláncát ami eddig a pólója mögé volt rejtve és megmossa a vízben, aztán visszaül és lerakja maga mellé. Félig csukott szemmel nézi az utat ahonnan jött*

*Percek alatt megunja a tétlenkedést. Visszaveszi a nyakláncot és becsúsztatja a pólója alá, majd megigazítva a kardját föláll. A hideget szinte meg sem érzi, nagyrészt a kabátnak és köpenynek köszönhetően. Lusta léptekkel visszaindul a kúriába*

*Fáradtan, de boldogan lép be. leül, és egyenlőre ugyan még egyedül van, reméli hogy ez az állapot már nem tart soká. Addig is, hogy lefoglalja magát, a szivárvány-bűbájt gyakorolgatja*

*Jack érkezik meg a helyszínre, immáron válltáska nélkül. Mikor meglátja a szivárványozó Olgát, sunyi mosoly jelenik meg az arcán.*
-Ugye nem mondod komolyan, hogy élvezed a szivárványok gyártását? *vonja fel egyik szemöldökét, miközben odasétál a lányhoz. Arcán még mindig ott a sunyi mosoly.*

*Nevetve válaszol*
-nem, nemépp. De ki tudja... az én szemem nem bírja az ilyen fényeket... na de nem is ezért hívtalak....*és gondosan végigméri a fiút*
-Hogy érzed magad tegnap óta?

-De azért ennek ellenére remekül eljátszol vele. *mondja mosolyogva, majd nyújtózik egyet, és lehuppan a lány mellé a fűre.*
-Hát, nem volt rémálmom, legalább is ma éjszaka nem. És ezektől a szivárványoktól igazán feldobódtam. *mondja halvány félmosollyal, miközben szemeiben érdeklődés lappang.*
-Mért hívtál pontosan? *kérdezi érdekldőve, miközben ő is jól végigszemlélgeti a lányt.*

*~Okos~ismeri el magában, hisz valóban nem ezért hívta ide.*
-Tulajdonképpen van valami, amit nagyon régóta megfigyeltem rajtad, és nagyon érdekel miért van ez így. Mi bajdo van azzal a tündével vagy mi szerzet az?* kérdezi. Arcáról leolvasható: márpedig jack innen addig nem mehet el, amíg nem ad megfelelő választ neki*

*Jack nem olvas a lehető elgjobban az emberek szeméből, de azért érzi, hogy nem engedik el egykönnyen. Lehajtja a fejét, arcán gonosz mosoly jelenik meg.*
-Gondolom Gwalarra gondolsz, igazam van? ~Mert még a nevét is tudom annak a pokolfajzatnak.~ *teszi hozzá magában, jelezve hatalmas tudását és gyűlöletét egyaránt.*
-Mivel az nem elég indok, hogy él, így folytatom a sort. Idegesítő egy ember, sőt! Nem is ember... Tünde. *eléggé lekezelően mondja ki az utolsó szót, majd felnéz a lányra.* -És direkt kihívja az embereket, folyton a földre ül, és egyszerűen amiko meglátom, úgy érzem, hogy muszáj végeznem kóvele. Kibírhatatlan egy alak. Lekezelő, de szörnyen. Mindenkinél magasabbrendűnek képzeli magát, csakmert sokkal több évet élt. És megölte Kristóf kígyóját, levágta a fejét. Végülis nem tudom, hogy mi lett a kígyóval, de nem sejtek sok jót. Ennyivel megelékszel? *kérdezi, miközben szája sarkában még mindig ott van a gonosz mosoly, szemeiben valami gyilkos fény csillan meg egy pillanatra.*

-Ezek szerint nem bírod a tündéket*állapítjameg bölcsen, és viszonozza a lekezelő, gúnyos mosolyt*
-Hát, a kígyó engem nem érdekel... igazából azt hittem valami konkrét okod van gyűlölni*kissé csalódott, de a furcsa fény az arcán arra enged következtetni, hogy egy kis plusz erőszaknak ő sincs ellene*
-Bár ellenem nem tett semmit... addig nincs is bajom az emberekkel, tündékkel úgy általában, míg nem tesz keresztbe vagy nem sért meg... de a móka, az móka*vigyorog, ahogy elképzeli, a tünde a fölön fetreng, a holtak őrések gyűrűjének körében. Gonosz kacaja visszhangzik néhány percig*

-Tévedsz! *emeli fel a mutatóujját a lánynak.* -Alapból az embereket nem szeretem nagyon, a tündékkel semmi bajom. De ez valahogy már a kezdettől ellenszenves volt. *megrántja a vállát.*
-Igazából engem még nem nagyon szólított meg, de nem tudom elviselni, ha egy ilyen kis senki felsőbbrendűnek képzeli magát nálam, mikor talán csak az éveinek a száma több az enyémnél, a tudáa talán kevesebb is. *mondja kifejtve, majd mikor a lány felkacag, gonosz mosolya csak nagyobb lesz.*
-Ahogy elhallgatom, nem lenne ellenedre azért, ha valami baja esne... *szemeivel kérdőn végigméri a lányt, szemeiben furcsa, örömnek látszó fény csillan.*

-hallottál tőlem valaha olyat, hogy ellene lennék a "szórakozásnak"? *kérdezi nagy, ártatlan szemeket meresztve a fiúra, és bájosan próbál mosojogni, bár ez nem az ő stílusa*
-és mégis mit tennél vele szívesen?

-Nem mondtam. *mondja, miközben eltöpreng a kérdésen. Vajon mit is tenne vele szívesen? Ezer és egy ötlet ugrik be neki.*
-Hát, mivel én nem vagyok egy örjöngő vadállat, ezért beküldeném az egyik ajtón, aminek a tábláját előtte lefedtem, mondjuk Kaen el Jericho Mester lakosztályába. Amikor a Mester is odabent van. Azt nem élné túl egykönnyen... *mondja, miközben szemében még mindig ott fénylik halványan a gyilkos fény.*

-ej-ej, nem szép tőled....*játsza a megrovó anyukát*
-lenne szíved.....*kis hatásszünetet tart* -és gyomorrontást okoznál szegény Mesternek?* a kérdés végén pedig mosolyba fullaszt egy apró ásítást*

-Igazad van, aztán még a végén én követném a drága tündét a Mester gyomrába... *töpreng el egy pillanatra, miközben félmosolyt ereszt meg.*
-Akkor inkább mérget keverek neki, az nem annyira véres. Mondjuk megmérgezhetem akár Doxiciddel is... *töpreng el, immáron hangosan, sorban a gonoszabbnál gonoszabb ötletekkel.*
-És ha esetleg te szándékoznál végezni vele? *kérdezi átpasszolva a labdát a lány felé.*

-Most azt is mondhatnám, hogy semmi fantáziád, de nem teszem.... mégis embere válogatja. Részemről sokkal inkább a csalafinta, és selytelmes halálok híve vagyok*és összeszűkiti vörös szemeit*
-Nem tudom mit szólsz hozzá, de létezik egy nagyon durva halál... mondjuk úgy "halál"

*Jack legszívesebben ynelvet nyújtana Olgának, de ahhoz túl jónevelt fiú. Szóval egyszerűen csak legyint.* -Te nem ismered azokat a mérgeket, amiket én. *sejtelmesen néz, majd kérődre vált tekintete.*
-Ezzel most aztán sokat mondtál. De ha volnál szíves kifejteni a dolgot, mondjuk egy fél mondattal legalább, azt megköszönném... *mondja, mivel a lány tényleg nem árult el túl sokat.*

*megvonja a vállát*
-Lehet, hogy a mérgekről még nem tudok sokat, viszont sokat olvastam... nem vagyok biztos benne, de valami átok volt a dologban. Ez csak tündékre vonatkozik. Valami olyasmi a lényege, hogy a tündék lelkét fogságba lehet ejteni és rabságunkba kényszeríthetjük...
- de már nem vagyok ebben túlzottan biztos... az viszont tuti, hogy ezt csak a legképzetteb mágusok legképzettebje teheti meg....És mindez nekik, mármint a tündéknek állítólag hatalmas megaláztatottság, és ebbe halnak bele.....*ismét megvonja a vállát*
-ennyire emlékszem, de igaz, a mérget még mi is el tudjuk készíteni....*nyújtózkodik egyet*
-viszont ha nem haragszol lassan megyek, ez a "jó mágust játszok és szívárványt idézek" kissé elvette az erőmet*

-Érdekes. Vajon a mi Alapítóink ebbe beleszámítanak? Mármint a legképzettebbek legképzettebjeibe? *inkább csak töpreng.*
-Persze, ha a szivárvány kimerített, menj csak nyugodtan. Én meg akkor megyek a szobámba tanulni, vagy a könyvtárba utánaolvasni ennek a felettébb érdekes ténynek. *hangja sejtelmesen cseng, miközben feltápászkodik a földről.*