Kékfátyol-vízesés

*Elendil jelenik meg a vízesésnél. Nem gondolta volna, hogy talál itt valakit, de a sors úgy hozta, hogy ismét találkozzon barátjával, mesterével.*
-Üdvözletem Aredhyll mester! *köszön a druidának a tó széléről. Eztán a barna medvéhez lép. Tudja, hogy a medve nem bántaná. Nem csak azért, mert gazdája barátja, hanem mert arra még nem volt példa, hogy állatok bántsanak egy druidát.*

-A természet a kúriában is természet. *jegyzi meg halkan Elendil, majd ő is letelepszik a fűre. Egyáltalán nem zavarja a druida természetessége. Őt se zavarná, ha Eléendil tenné ugyanezt.*
-Felkészültem. Az ifjú druidák hamarosan visszatérnek a természethez. *mondja a druida és közben a leomló vizet nézi.*
-Azonban igazad lehet mester. Minden este a fákat hallgatom és a szél rossz jeleket hoz. Valami készülőben van. *közli balsejtelmeit barátjával. Nem akarja a falra festeni az ördögöt, de ezt érzi.*
-Nem hiszem, hogy bármi bajuk esne akár a diákoknak, akár nekünk. *teszi hozzá Elendi, hisz nem látott még ennyire erős mágikus védelmet az iskola körül.*

*Elendil továbbra is a vizet nézi. Közben barátja szavai kígyóként kúsznak be az agyába. Mindig is nyilvánvaló volt, hogy az iskolát egyszer veszély fenygeti majd. De hogy ilyen korán? Nem. Az nem lehet.*
-Elválik majd, hogy mit hoz a jövő. Időben tudni fogunk a veszélyről és kellőképpen felkészülünk. *mondja Elendil, majd mesterére néz.*
-Még nem találkoztam rajtad kívül egy alapítóval sem. *mondja barátjának témát váltva.*
-Úgy érzem kerüli egymást mindenki. *állapítja meg az ifjú druida.*

*Kristóf ahogy ott ül a fűben és csodálja a csobogó vízesés oda szól a lányoknak ,hogy leülhetnek ha akarnak.*
-Lányok nem ültök le ide a fűbe?*kérdezi a lányoktól.*

*Dimitri vígan dorombol Lena kezében, Kisa pedig újra megbizonyosodik arról, hogy bizony a macskák számító lények, ahhoz mennek, akiktől többet kapnak.*
~Hát igen...~
*Egy halvány mosoly csusszan fel arcára, majd mikor Lena azt mondja, nem tud semmit, csak megvonj a vállát.*
- Csak annyit tudok, hogy néhányan a konyhánál lődörögtek, és hogy arra nem szabad menni. Bár nem értem miért... attól félnek talán, hogy megmérgezzük az ételüket?
*Néz a lányra, és akkor megérkeznek a vízesésez, és ha nem tartóztatná magát, ő is nagyot nézne. Így csak annyit látni rajta, hogy ugyan azzal a kifejezéstelen arcmimikával néz végig a helyen.*
- Szép.
*Jegyzi meg végül.*

*Feyd érkezik meg a vízeséshez, ahol utoléri a többieket.*
- Üdv. Feyd vagyok, aki még nem ismerne és holtak őre. *mondja és Lenára pillant és oda is megy a lányhoz.*
- Mondd csak. Tegnap miért kellett meglopnod azt a manót? Biztos vagyok benne, hogy a miénk lett volna a süti, de neked muszáj volt elrontanod az egészet. Tán azt képzeled magadról, hogy mindenkinél jobb vagy? *néz hűvös szemekkel a lányra és közben halkan és nyugodtan beszél.*

*Ő is leül Lena mellé, ekkor érkezik egy újabb lány. Rájön, hogy ma hirtelen túl sok emberrel találkozik.*
- Üdv, Kisa Todorov.
*Mutatkozik be a lánynak, majd ekkor érkezik Feyd, aki szépen neki áll valamiféle veszekedést kezdeményezni Lena-val.*
- Dimitri!
*Csettint kettőt, majd a macsak néhány ugrással máris gazdája ölében kucorodik össze. Ezen közben Kisa inkább nem mond semmit, nem az ő szerepe a békebíróság, tehát, a hallgató közönséggel többet ér.*

- Pár embernél? Hát szerintem senkinél se. És az tény, hogy az étkezőből bármikor tudunk sütit szerezni, de ahhoz képest, te is futva követted azt a manót. És itt nem csak a süti volt a lényeg... *mondja a lánynak, majd inkább leül ő is a többiek közé és a két ismeretlenre pillant. (Lily, Kristóf)*
- És ti kik vagytok és melyik szakra jártok? *kérdi hűvösen, ha már azok maguktól nem mutatkoznak be. És még Feyd az udvariatlan, még ilyet.*