Kékfátyol-vízesés

- Nekünk is már megvolt a gyűlésünk. *Mondja Kristófnak, majd arcán egy halvány vigyor fut át. Ők bizony nem kapnak se hangszert, se köpenyt. Ők adnak valamit.*
- A mi gyülésünk kissé másabb, mint a tiétek. *Halkan jegyzi csak meg, ha a népek kíváncsiak, válaszol, de most nem kezd bele a mesébe, inkább Dimitri fejét simizi.*
- Én amúgy a Holtak őre szakra. *Teszi még gyorsan hozzá.*

- Örvendek. *mondja Lilynek, de most nem bunkón, viszont hűvösen, de hát Feyd mindig és mindenkivel ilyen, aki már ismeri valamennyire, az tudhatja.*
- Természetesen holtak őre vagyok. *mondja és ha tudná, hogy ismét egy vélával van dolga. Jobb is, hogy nem tudja. Majd Kisához fordul.*
- A mi gyűlésünk nagyon jó volt. *mondja és már alig várja, hogy találkozzon egy holtak őrével. Ha tuná, hogy Kristóf az, akkor rögtön ellopná a fiút egy rövidke időre...*

*Oda figyel Feydre és válaszol ugyan olyan hüvösen mint ő.*
-Engem Szentgyörgyváry Kristófnak hívnak és Holtak őrei szakra járok.*válaszolta flegmán a fiúnak majd a lányok felé fordul és megsimogatja a kicicát.*

*Na igen, ő már tudja, hogy Kristóf a Holtak őre szakra jár, de már Feyd is tudja. Ránéz a fiúra, és kíváncsi, hogy akkor most szépen elviszik -e a fiút beavatni.*
- Feyd, szerinted megmutassuk neki a Holtak őreinek beavatását?
*Kérdi, arcán most kivételesen egy nagy vigyor uralkodik, miközben Dimitri nagy szemekkel néz az őt simogatókra.*

- Valóban? *felcsillan a szeme, amikor meghallja, hogy a fiú is holtak őre szakos.*
- Örvendek. *mondja, majd még mindig a fiúra néz.*
- Nem jönnél el velem egy kicsit a főhadiszállásra? Fontos lenne. *mondja titokzatosan, de most már nem bunkón, majd a lányok felé fordul.*
- Remélem, hogy nem haragúdtok, hogyha egy rövidke időre ellopom. *most lehet, hogy furcsának tűnik a viselkedése, de ez csak azért van, mert izgatott és reméli, hogy a fiú vele tart majd. Majd Kisára néz.*
- Na ná, és ha megengeded, akkor majd én. *néz Kisára és megereszt a lány felé egy mosolyt, mégis csak egy szakra járnak, valakivel kedvesnek kellene lennie.*
- Nem beszélhetünk róla és nem is akarunk. *mondja Lilynek, majd feláll és szaktársaira néz.*

- Hogy milyen a mi gyűlésünk, legyen a mi titkunk! *Kacsint a többiekre, majd lassan feláll, Dimitri még időben kiugrik az öléből, hogy gazdája mellett landoljon. Majd elméletileg Kristóf is jön, hogy elinduljanak a saját kis főhadiszállásukra, és beavassák a fiút.*
- Ha ennyire szeretnéd, megengedem. *Mondja Feyd-nek, miközben elindulnak az FH felé.*

- Persze, hogy szeretném. Meg amint úgy láttam, neked nem volt ínyedre a dolog. *kaccsint Kisára, majd elméletileg Kristóffal együtt elmennek a főhadiszállásukra. A többieknek csak int és halad vissza az udvarra.*

*Idegenvezető nélkül a legjobb körbejárni a kastélyban. Hiába, Jovan szereti a kalandokat, de csak mértékkel. Szóval most eljutott a Kékfátyol-vízesésig, aminek a fiú a nevét bizony nem tudja. Majd ha valaki erre téved, esetleg megkérdezi tőle.*

*Kicsit kómásan, de kiesik a kúriából, és szemeit dörzsölgetve elindul... valahova. Jelenleg az egyetlen célja: felébredni, és lehetőleg nem csak színes pöttyöket látni. A vízcsobogásra abbahagyja eddig tökéletesen bevált áloműzési tevékenységét, és a vízesésre pislog. Nagyából úgy, mint egy élőhalott elindul a víz irányába. Amint eléri a kis tavacskát, lecsüccsen a szélére, és lelocsolja magát a hideg vízzel. Mostmár mintha egy kicsivel éberebb lenne, de még mindig nem veszi észre hogy más is akad a vízesésnél.*

*Leonza jól érzi magát a természetben. Egy szót sem tud szólni, mestere máris eltűnik. Pár embert lát a vízesésnél. Jobbra ballra téblábolgat, sétálgat, egyiket sem meri megszólítani, fél a fogadtatástól.*

*Jovan már valahogy magához tért. De csak, mert megivott egy csésze kávét. Egyébként még mindig az ágyában próbálna magához térni. Igaz, hogy felébredt, de csak akkor érzékeli, hogy a közelben is van valaki, amikor már úgy nyolc méteres távolságon belül van a személy.*
-Szia! *Köszön mosolyogva az ifjú fél-véla, majd leül mellé.*
-Rachel, ugye?
*Kérdezi meg a nevét a lánytól. Emlékszik rá, mintha tegnap találkoztak volna. Aztán feltűnik egy nő, akit tegnap biztos, hogy látott Jovan. Mosoly nélküli arccal biccent a tanerőnek, majd megkönnyebbülten felsóhajt, amikor az elmegy.*
-Hál' isten. Már csak az kellett volna, ha elkezd edzeni minket. *Mondja egy grimasz kíséretében a mellette ülő lánynak.*
-Szia! *Köszön, majd int a közelben tébláboló Leonzának, hogy jöjjön oda nyugodtan hozzájuk.*

*Leonza felkepja a fejét, csodálkozik, hogy neki szóltek, elbambult picit*
- Szija! *Válaszol halkan és elindul a többiek felé.*
~Na legalább végre megismerhetek valakit a Tanárnőn kívül is.~ * Gondolja. És érdeklődéssel teli arcal és mosollyal lép a többiekhez.*

*Eléggé lassan reagál arra, hogy Jovan leült mellé, főleg arra hogy köszönt is. Az egésznek kell egy-két másodperc mire eljut a tudatáig*
- Szebb reggelt. *Köszön ő is, egy kicsit álmatag hangon*
- Szerintem igen. *Bólint rá a nevére, igaz ő most perpill Jovanét nem tudja, dehát majd idővel úgyis leesik neki. Próbál életre kelni, de Darika üdvözlésére meg elmenetelére szintén nem tud még mit hozzászólni. Leonzának biccent, még egy félmosolyra is tellik tőle, de a lány ne várjon ódákat róla amíg fel nem ébred. Egy sóhajjal hátravágja magát a fűben*
- A kispárnámat akarooom... *Nyafogja közben, és hogy a problémát megoldja a feje alá gyűri kezeit*

*Vigyorog egyet-kettőt a vörös hajú lány megjegyzésein.*
-Na, olyat nem hoztam. *Mondja mosolyogva Rachelnek, majd az érkező felé fordul.*
-Jovan Vladislav. *Mutatkozik be, szintén mosolyogva.*
-Nem akarsz leülni? Hely van és kényelmesebb, is mint állni. *Próbálja meggyőzni Leonzát, hogy hagyjon fel jelenlegi testhelyzetéből (állás), és térjen át arra, amit az ember és a fél-véla produkál (ülés).*

- Én már végigmasíroztam a fél Kúriát a Tanárnővel és Olgával. Egyáltalán nem vagyok fáradt. *Mondja mosolyogva és magát is meglepi, hogy mennyire közvetlen.*
- Egyébként Leonza vagyok. * Reménykedik, hogy valamelyik társa Bestia lesz. A szobatársai eléggé mogorvának tűnnek, ideje lenne barátok után nézni. Kissé kórosan ragaszkodik barátok kereséséhez, de ez talán érthető is nála.*
-Köszi! * Mondja és mosolyogva ő is letelepszik.*

- Mi az, hogy nem hoztál? A kispárna alap felszerelés, nekem a táskámban mindig van. De az most fogalmam sincs hogy hol van... *Húzza el a száját, majd megcsípkedve az arcát felkönyököl*
- Rachel lennék, és most cseppet sem kommunikatív. *Fordul Leonza felé. Na, a nevét legalább már kimondta, ez haladás. Pár perc és felébred. De addig is a vízesést tiszteli meg a figyelmével*
- Csináljunk valamit, mert a végén még visszaalszom. *Csak egy ötlet volt, de valószínűleg tényleg be fog aludni.^^*

*Még egy eeeelbűvölő mosollyal üdvözli a lányt. Bemutatkoznia már nem kell, megtette, úgy öt másodperccel ez előtt. Figyeli, ahogyan Leonza letelepszik melléjük, majd Rachel felé fordul.*
-Ó, hogyan is felejthettem el! No, de majd legközelebb hozok. *Vigyorog, majd eldől a fűben.*
-Csináljunk? *Ismétli meg Rachelt, majd megpróbálja a lány felé fordítani fejét.*
-Mégis mire gondoltál? Mit akarsz felrobbantani? *Vigyorog.*