Elendil Falassion szobája

*Lépek hangzanak fel a folyosón. Valaki sit az ajtó fel, majd megáll, és egy pillanatnyi csend után Irego határozott kopogása zavarja meg a tanárt a munkájában.* ~Remélem nem zavarom~

*Irego türelmesen vár, amíg az ajtó kinyílik. Nem lép be, hisz nem invitálták be. Amint az ajtó kinyilik, szippant egy mélyet a friss levegőből, majd megkérdezi* Jó reggelt professzorúr. Remélem nem zavarom. Arra szeretném megkérni, hogy engedjen be a karámba. *mondja. Az okát egyenlőre nem közli, hisz nem kérdezték. Hangja illemtudó*

Tegnap otthagytam valakit. *mondja, miután engedelmesen belép, és leűl a székre. Közben körbenéz, és elismeréssel adózik a lakberendezőnek. De persze némán, és észrevehetetlenűl. Szeme megakad egy ajtón, ami mögött mintha már a szabad lenne* ~de hisz ez az első emelet...~ *Arcára nem űl ki az értetlenség, inkább újra a tanárra függeszti a tekintetét*

*Miközben a lány beszél a nyitott ajtóban egyszercsak megejelnik két házimanóü. Egyenesen a konyhából jöttek. Az egyik kezében egy tálca sütemény, a mási kkezében egy kancsó jegestea és 5 pohár van. Az a varázslat, amelyikket a professzorúr küldött nemrég a padló felé, igazából egészen a konyháig hatolt. Ezzel a varázslattal rendelte ide, magához ezeket a dolgokat. A manók meghajolnak Elendil előtt, majd miután a tanár rendelkezett, odaviszik a lányhoz a süteményt és a teát...*

Köszönöm *mondja a manóknak, és a ntanárnak is, de nem vesz semmiből* Irego Kwiatowski, elemista vagyok. *mondja, majd mégis vesz egy sütit, de nem azért, mert éhes, csak mert nem illő dolog visszautasítani. És ha Irego kér valamit, akkor mindig odafigyel az illemre*

*A manók egy hangos pukkanással távoznak Elendil mondata után...*

*Irego azonal felpattan, és gyorsan végez a sütivel, persze nem tömi tele vele a száját, az nem illene hozzá. Gyorsan elhagyja a szobát, és csendesen követi a tanárt*