Elendil Falassion szobája

*Már éppen azon van, hogy gyorsan elhúz innen, mikor az ajtó csak úgy kitárul, de ekkor megpillantja a tanerőt, így mégsem megy el*
- Szép estét! *Köszön mosolyogva Elendilnek, majd a bicentés kielemzése után be is lép a szobába. Egy halk "Váú" hagyja el a száját, ahogy körbepislog a helyiségben.*
- Aztarohadt... Mármint érdekes a berendezés. *Teszi gyorsan hozzá rávigyorogva a druidára, majd helyet foglal a számára megint újdonságnak számító széken. Nem a szék újdonság, hanem a levél^^ Teljesen el is feledkezik arról, hogy ő most miért is kopogott be*

*Elendil elmosolyodik a lány reakcióján.*
-Megpróbáltam a szobámat olyanná tenni, ahol jól érzem magam. Ezért a sok növény. *magyarázza a lánynak, majd feláll.*
-Nem látalak a gyűlésen ifjú drudia. *mondja aq lánynak,c de hangjában nincs semmi neheztelés.*

- Hmm... Én egy csomó gazat raktam otthon a szobámba, de apu valamiért allergiás a látványukra, így mindig kidobta őket. Pedig olyan szépek voltak... *Fintorodik el, de azért gyorsan rádöbben hogy azért nem kéne felvázolni még a családfáját is.*
- Gyűlésen? *Kérdez vissza. Gyűlés? Hol merre? Mikor? XD*

-Majd megérted ifjú drudia, hogy amit te gaznak nevezel, annak lelke van. *mondja még titokzatosabban, mint eddig beszélt egy mosoly kíséretében.*
-Ma volt a druidák gyűlése. A főhadiszálláson. Valószínüleg elkerült téged Aredhyll mester üzenete. *mondja a lánynak, majd feláll az asztalátol.*
-Ha most megbocsájtasz kedves druidám, most kérlek távozz. Fárasztó napomm volt, és szeretnék lepihenni. *mondja a lánynak udvariasan, majd doalép mellé. Rámosolyog egy ilyen igazi "szívdöglesztő" mosollyal, majd kitessékeli szobájából Rachet. Miután távozott egyik kedvenc tanítványa, visszatér a leveléhe. Befejezi azt, majd lefekszik aludni.*

*Elendil kilép a hálójából frissen és üdén, de meglehetősen éhesen. Reggel, miután felkelt vett egy fürdőt ezért most tele van energiával, vagyis mégsem mert éhes. Szépen átsétál a dolgozószobán, majd kilép a foylosóra.*

*Elendil Falassion érkezik a teleporton keresztül a szobájába egy ifjó diákjával, akivel nagyon jó kapcsolata lett. A Medveszem-barlangban voltak éppen és ottm beszélgettek.*
-Hát megérkeztünk Nadin. Ez az én szobám. Nem akartam visszamenni a labirintusba. Jobban szeretek a föld fölött lenni. *mondja, majd odamegy a székéhez és leül rá.*

*Mikor megérkeznek teljesen meglepődik. Hirtelen eltátja a száját a csodálatos látvány miatt.*
-Ez nagyon szép.
*Motyogja halkan és meglepődötten, majd szemével követi a tanár útját, ahogy leül az egyik székre. Ő maga azonnal körbekémlel, s meglesi a 4 oszlopot, látja az ajtót is meg az a füstszerű izét, ahova valahogy nincs kedve belesni. Meg mindent megnéz magának egy szóval. Miután kicsodálkozta magát a nagy hú há kifejezésekkel, odalépked Elendilhez s a férfira pillant.*
-Hát el is hiszem, hogy a tanár úr jobban szeret itt lenni, mint abban a lélekvesztő labirintusban.
*Mondja bólogatva, majd meglát egy széket, ahova remélhetőleg le is ülhet, de persze előtte csak megáll a széknél, s rámutat, hogy szabad e.*

*Elendil bólint a lány felé, hogy leülhet.*

*Mivel megengedték, így helyet foglal.*
-Tanár úr, ön mikor fog tanítani?
*Kérdez rá hirtelen, de persze tisztelet tudóan is.*

-Én? Én csak egy év múlva. Első évben az öt alapító tanít benneteket. Aredhyll barátom a legendás lények gondozását, Kaen mester a bájitaltant, Cirelin úrnő a bűbájtant, Igor nagyúr az elemi mágiát és Darika úrnő a sötét varázslatok használatát. *mondja Elendil és nem is nagyon bánja, hogy nem tanít. Még bele kell rázódnia ebbe a világba.*
-Mivel ti vagytok az első diákok, így nincsennek másodikosok, akiket taníthatnék. De mikor eljön a nap, hpgy átlépsz a következő évfolyamra, akkor én fogom neked tanítani a Bestiaismeretet. *mondja a lánynak derüsen.*
-De lehet, hogy én is leadok pár órát már idén. Remélem nem hoznak szégyent az ifjú druidák a vezetőik fejére és keményen dolgoznak majd a hatalom megszerzésért. *mondj a lánynak.*
-Persze ha valamit nem értetek, akkor keresettek meg nyugodtan. *mondja ezt is Nadinnak mosolyogva. Nagyon ritkán ennyire nyílt és beszédképes. Most úgy mindenről beszél a fiatal boszorkának, de ha a lány azt hiszi, hogy Elendil mester ilyen, akkor téved.*

-Értettem. Hát akkor igenis teszek arról, hogy a druida mester és ön is büszke legyen rám. ezt megígérem.
*Nagy szavak tőle, de ezt komolyan is gondolja. Keményen fog tanulni annak érdekében, hogy kivívja a tanárok tiszteletét, s emelett Aredhyll mesterét és Elendilét. Bár gondolja, hogy a férfi nem mindig ilyen, de nem is nagyon baj. Mindenki másmilyen, így ő sem ilyen mindig.*

-Büszke vagyok rád Nadin. Tudtam, hogy a druidák összatrtoznak. De persze elvárom továbbrais a tiszteletet. *mondja Elendil, de közben mosolyog m.*
-Azonban ha most megbocsájtasz, kérlek menj lefeküdni. Fáradt vagyok és gondolom te is. *mondja udvariasan Elendil, de felőle a lány mehet a kúriában ezután oda, ahova akar, ha nem álmos, vagy fáradt. Miközben beszélt, az ajtó kitárult.*
-Jó éjt ifjú druida! Tiszteld a természetet és akkor az is tisztel téged! *búcsúzik el a lánytól, majd egy hosszú fejbiccentéssel is nyomatékot ad a viszlátnak.*

-Rendben, akkor hagyom pihenni a tanár úrat. Jó éjt.
*Köszön el mosolyogva, s közben felkel, majd még mielőtt kilépne a szobából visszafordul.*
-És köszönök mindent tanár úr.
*Mondja, majd el is tűnik a folyosón, és felsiet a hálójába.*

*Miután Nadin távozott, Elendil feláll, majd bemegy a hálójába és elteszi magát holnapra.*

*Elendil a szobájában ül az íróasztala mögött. Az asztalon a soklyma, Nerow pihen. A druida a madár tollait simogatja. Kilenc óra van. Ezt Elendil fejből tudja. Kitűnő az időérzéke. Mivel a tanerő épp megéhezett, úgy dönt, hogy el is megy az étkezőbe enni pár falatot. Fel isáll, majd átvág a szobán. A solyma utánnarepül. Mikor kinyitja az ajtaját kiszáll a folyosóra, majd letelepszik a legközelebbi kiszögelésre...*

*Elendil a szobájában járkál és épp nézgeti a szobájában fellelhteő növényeket. Minden rendben vanvelük...
Tegnap esti vacsorája Darika úrnővel nem volt épp kellemes, de most ismét nem akar a szobájában punnyadni, így egy kisgondolkodás után úgy dönt jár egyet...*

*A druida megéhezett, így átvág szobáján és elsétál az étkezőbe.*

*Elendil ki akarna már mozdulni egy kicsit a szobája falai közül, úgyhogy úgy dönt, felnéz a druidák főhadiszállására. Odalép teleportjához és meg is érkezik az fszre.*

*Elendil mint mindig korán felkelt ma is. Eddig csak tett-vett a szobájában, de most megéhezett, így elmegy az étkezőbe kajárlni.*

*Elendil nem akar már tovább a szobájában, a druidadiákok listája fölött üldögélni, inkább elindul sétálni egyet...*

*Elendil a szobájában, ott is az ablak előtt üldögél. Miután visszatért a labirintusból még egyszer átnézte a druidák eddigi listájáát, majd utánna kiült az ablak elé a földre. No de most más dolga van. Fell, odamegy a teleporthoz és elrepíti nmagát a főhadisállásra, mármint a Sötét druidák fszére.*

*Elendil tér vissza a szobájába Violettől. Nagyon jól érezte magát ma este, főleg most, amikor a hölggyel volt. De itt a nap vége, így a férfi is elindul a hálója felé, mivelé most a dolgozószobájában van. Mikor elér a boltívhez és belép, elnyeli őt a tejfehér köd.*

*Elendil ma is korán kel fel, mint általában. Tegnap estére gondol éppen vissza az íróasztalánál ülve. Nagyn jól elvolt Violett kisasszopnynal a bál után. Noha a bál is jó volt, mégis, a bestiamester szobájában sokkal jobban érezte magát... Most viszont itt az ideje, hogy járjon egyet. Nem akar a kúrián keresztül caplatni, így inkább odalép a két ablaka közötti ajthoz. Kitárja, varázsbotjával rádobbant kettőt a küszöbre, mire egy indatömeg nő ki hirtelen a földről egy emeletnyi magasságba. Ezen a druida kényelemsen leereszkedik az udvarra, majd mikor földet ért, a növényiindák visszhúzódnak a talajba, és odafent becsukódik az ajtó.*

*Elendil az asztala mögött áll. Épp az LLI órára készl. Ugyan az óra már elkezedődött, de ő mégis lemegy. Szeretene bemutatkozni a diákok előtt, mint Aredhyll helyettese. Szóval le is megy a Legendás Lények karámjához.*