A Bestiamesterek Úrnőjének lakosztálya

*Örömmel tapasztalja, hogy a tanár nem fújja fel a dolgot, ugyanis lehet, hogy egy kissé pimaszul lehetett hallani ezt a megjegyzést. A szobában egy csodás hiénát, pont azt, amelyiket tegnap is látta; vél felfedezni. Ránéz az állattal, szemével a viselkedését kezdi követni. A tanár is megérezhetett valamit, ugyanis odasétál, és kinyitja az ajtót. Unirone egy fekete, rettentően hosszú szőrszállalakkal megáldott, macskát vél felfedezni, aki ott hever. A tanár érdeklődik is arról, hogy Unirone-e a macska.*
- Nem, nekem nincs macskám, alapból nem vagyok nagy állatbarát, vagy ha állat is inkább ragadozó, nem ilyen kicsi, és gyámoltalan. *Mondja a teljes igazságot, és figyeli a macskát.*

Vendég

- Rendben. *mondja a nő és karjaiba veszi a macskát.*
- Akkor majd a gazdája, ha akar értejön. *jelenti ki, miközben visszazárja az ajtaját és visszaül a helyére.*
- Rá is térnék, hogy miért hivattam ma este ide, Kunerhant! *kezd bele a nő, miközben a hiéna vizslató tekintete mellett a cicát kezdi el simogatni az ölében.*
- Október elsejétől a preftusi pozíciók betöltésre kerülnek az iskolába és a bestiamester szakon magát választottam ki erre a tisztségre. *közli egyszerűen, ellentmondást nem tűró hangon a fiúval.*

*Nézi, ahogy a nő a karjaiba veszi a macskát, majd újra visszaül a helyére. Végre elérkeztek arra a pontra, hogy a szakvezető közli, a hívatás mögött rejlő szándékot. Unirone szíve hevesebben kezd el dobogni, és figyel. Majd hirtelen egy olyan dolgot jelent ki az Úrnő, amire Unirone nem számított.*
- Engem? *Néz először kérdően, majd az előző mondatban, amiben az alapító kinevezi a pozícióra, hirtelen eszébe jut az ellentmondást nem tűrő hangnem, így hamar kiegyensúlyozza magát.*
- Ez... megtiszteltés. *Mondja ki amit gondol, de még mindig csodálkozó a tekintete.*

Vendég

- Ezt én is pontosan így gondolom. El is várom magától, hogy a prefektusi címnek megfelelően viselkedjen. Társait segítse, ha szükségük van rá, de ugyanakkor rójja is meg őket, ha nem az iskolában megfelelő viselkedést tanúsítják. Elvárom magától ismételten, hogy nehogy szégyent hozzon a szakra bármolyen formában. *mondja a nő, miközben a fiú szemeit fürkészi és biztos, hogy megfelelő döntést sikerült hoznia ebben a kérdésben.*
- Itt van a jelvénye, melyet azonban csak október elsején tűzhet ki, addig ha meglátom magán, még az is lehet, hogy ugrik a pozícióból. *s Unirone elé tól egy csillogó prefektusi jelvényt.*

- Értem. Ígérem, nem fogok szégyent hozni a szakra, sőt példát fogok mutatni. *Mondja, és így hirtelen eszébe jut minden, hogy ugranak a jó kis mókák, bajba kerülések Cressel, vagy valaki mással. Nem tud mit reagálni, majd a tanár folytatja a dolgokat.*
~Szóval október 1.-től. Az nem is olyan sok idő, hamarosan itt van.~ *Mondja, majd biccent, és felveszi a jelvényt, és a zsebébe csúsztatja.*
- Még lenne esetleg valami, amit szeretne mondani, vagy... Mehetek? Kezdek fáradt lenni, ma amolyan házi írós napot tartottam. *Mondja, de nem áll fel.*

Vendég

- Nem, befejeztem! Elmehet! *int az ajtó felé a nő, mikor a doromló macskának szenteli minden figyelmét.*
- Ja, és Kunerhant! *szól a fiú után.*
- Figyelni fogom! *szól még utoljára, majd bevonul a hálószobai lakrészébe, magára hagyva a fiút és Ajatashatrut.*

*Mikor a tanárnő is mondja, hogy elmehet, még vár egy kicsit, majd feláll.*
- Értettem. És mégegyszer köszönöm, hogy engem kért fel erre a pozícióra. *Mondja, majd elindul. De az alapító még utána szól, amire Unirone biccent. Még egyszer a hiénára pillant, majd kilép az ajtón.*
- További szép estét.