A Bestiamesterek Úrnőjének lakosztálya

Vendég

- Férfiak! *dünnyögi magában a nő, majd elkezd pakolászni.*
- De hová lennénk nélkülük. *sóhajt egy nagyot és megpaskol egy-két párnát, hogy hirtelen jött idegeskedését eloszlassa, majd órájára néz.*
- Lassan ideje lesz indulnom. *mondja még mindig magában, és megsimogatja hiénája fejét , aki az elmúlt hónapok alatt szépen fejlődött, igen sokat nőtt.*

*Eshy a Sötét druida mester madara egy levéllel a csőrében érkezik a Bestiamesterek úrnőjének lakosztályába és csőréből egy levelet ejt a hölgy asztalára. *

Tisztelt Alapítótársam! Kedves Darika Úrnő!!

2007. szeptember 21-én beköszönt az egyik legnagyobb druida ünnep, a Mabon ünnepe, amely az elégedettség, a harmónia és az egyensúly ünnepe a druidáknál!
Ennek örömére és megünneplésére 2007. szeptember 21-én este 18.00 órától ünnepséget tartunk a Tölgyesben, amelyre ezúton szeretettel meghívlak Téged!
Tisztelj meg bennünket a jelenléteddel és emeld ezzel is az Ünnepünk fényét!

Üdvözlettel:
Aredhyll Alassar
A Sötét druidák mestere

Vendég

*ahogy a madár megérkezik Darika felkapja fejét jegyzeti mellől és kíváncsian bontja ki a levelet.*
- Hm... Ez tetszik. *suttogja, miután végigolvasta azt, majd feljegyzi noteszébe, ami az egyik kedvenc mugli találmányai közé tartozik, amit igencsak sikerült megszeretnie londoni tartózkodása során.*
- Akkor illő, hogy ott is legyek, majd fog egy papírt és azonnal választ is ír Dhyllnek.*

*Aredhyll mester e hajnali órán Alapító társa szobája előtt áll. A nő tegnap megint sírva rohant el az ünnepélyről, s a mester egész éjszaka az okán törte fejét. Most itt van és megvárja míg a nő észreveszi, hogy vendége érkezett...*

Vendég

*nyugtalan álmából riadt fel, Ajatashatru nyüszítésére ébredt, majd észrevette, hogy valaki áll az ajtó előtt, azért ilyen nyugtalan a hiéna. Kikel az ágyból, magára kap egy köntöst és az ajtóhoz megy.*
~Ajánlom, hogy fontos legyen és ne diák, mert az nagyon nem díjaznám.~ *morog magában, majd kissé kinyitja az ajtót. Látja, hogy Ared áll ott.*
- Jó reggelt! *nyugszik meg és beengedi a féltündét, miközben ásít egy nagyot.*
- Minek köszönhetem ezt a kora reggeli látogatást? *érdeklődik, miközben kócos haját próbálja kissé megizgatgatni. Hiába, a női hiúság.*

- Minek köszönhetem, hogy a szent druida ünnepről sírva rohantál el?*kérdi a mester köszönés és köntörfalazás nélkül.*

Vendég

*a nő felpillant a férfira és megrázza a fejét.*
- Hát ez in medias res kezdet, kedves Dhyll! *közli a férfival, majd visszasétál a hálójába és bebújik az ágyba. Biztos benne, hogy a druida követni fogja.*
- Nem az ünnepség vagy a te személyed volt az oka. *kezd bele kissé nehézkesen Darika.*
- Minden tökéletes és jól megszervezett volt és szépen sikerült is, de... *itt kissé elhal a hangja.*
- De a tűzijátékokról nekem nem jók az emlékeim. *mondja szomorúan, lehorgasztott fejjel.*

*A druida mester belép és megáll az ajtó félfánál.* - A tűzijáték Darika úrnő? Mi gondod van egy ártatlan kis illúzió keltette tüzijátékkal?

Vendég

- Ja, azzal semmi. *rázza meg a fejét a nő.*
- Csak az emlékekkel, amiket felidéz bennem. *mondja szomorúan.*
- De miért firtatod ezt ilyen kora reggel Dhyll! Hisz még szinte fel sem kelt a nap. *néz ki a szoba ablakán.*

- Miért firtatom Darika úrnő?! Mert az előző bálról is sírva rohantál el, s tegnap is! A lelkem egy darabja azért nem olyan érzéketlen, mint azt sokan gondlják, s ha egyik Alapító társamnak gondja van, akkor nekem is gondom van! Mi csak öten együtt vagyunk erősek, ezt soha ne feledd el! S ha te ilyen helyzetekben elhagyod magad, nem tudom, hogy viselkedsz majd, ha háborút kell vívnunk! Mert abban biztos lehetsz, hogy Belzegár csatlósai nem sokáig fognak már tétlenül ücsörögni! S ha te leszel a leggyengébb láncszeme a láncnak, akkor nekünk akár végünk is lehet! Nekünk egy erős bestiamesterre van szükségünk és nem egy gyenge nőre!*mondja a druida és hangja komolyan és némi aggodással cseng.*

Vendég

*megrázza a fejét a mester szavai hallatán.*
- Nem hinném, hogy háborúban tűzijáték fog az égre íródni bármilyen formában. *mondja a nő.*
- De biztosíthatlak, hogy erős vagyok, még ha nem is látszom annak, lelkiemben biztosan, és tudásom is megvan, hogy hasznotokra legyek. És az, hogy néha jól esik gyenge nőnek lenni és utat engedni az érzelmeimnek, az nem hiszem, hogy bűnnek számít. *jegyzi meg szomrúan.*
- Úgyhogy ne félj, ha kell, ott leszek veletek a harcban.

- De igen is félek Darika úrnő! Az érzelmeid így felkorbácsolnak, akkor nem lehetünk biztosak, mi Mesterek abban, hogy egy másik esemény, vagy látvány mit idéz fel benned, s ha éppen az is valami rosz dolgot hoz elő, akkor esetleg a kezed lebénul, az agyad lelassul és egy ilyen tudású mágus elvesztése a harcban nagy érvágás lenne az Alapítóknak. Kérlek hát Darika úrnő rejtsd el mélyen az érzéseidet, nem csak magad miatt, hanem miattunk is!

Vendég

- Előtettek ezután elfogom, megnyugodhatsz. Nekem sem hiányzik egy olyan nap, mint a tegnapi volt és éjszaka, ahogy eltelt. De azt engedd meg nekem, hogy érzelmeim azért lehessenek, lehet, hogy nem vagyok olyan kemény érzelmileg, mint ti, a többi Alapító, de ismétlem, ha kell ott leszek a harcban és semmi nem rettent vissza tőle. *fejezi be a nő a mondandóját keserűen.*

- Nem értettél meg Darika úrnő! Az érzéseid a tieid, s nem is akarja senki elvitatni tőled a jogot, hogy legyenek és hogy ha éjszakánklént telesírod a párnádat, engem az sem érdekel. De mit gondolnak a diákok, amikor látják, és nem először látják, hogy az egyik Alapító mester könnyek között rohan el a Tölgyesből. *kérdi a druida.* - Ez ebben az iskolában nem szülhet jó vért úrnő! Kérlek vigyázz hát jobban az érzelmeid kimutatására, mert még egy ilyen sírós elrohanás és a diákokban felvetődhet a kérdés, hogy egy ilyen mester képes-e őket megvédeni. S igazuk is lenne ha ilyet kérdeznének!

Vendég

- Azt, hogy neki is vannak érzései, ezt gondolhatják a diákok. *veti oda a nő a druida szavaira.*
- De ismétlem magam Aredhyll! *mondja ki Darika a féltünke teljes keresztnevét, ami nem szokása, hangja hideg és fagyos.*
- Érzelmeim elrejtem és többet nem fogsz ilyet látni, sőt engem sem kell többet látnod, elég nagy az iskola, hogy elkerülhessük egymást és akkor az én érzelmeimmel sem kell foglalkoznod. *közli keményen, bár nagyon is jól tudja magáról, hogy mivel megkedvelte valamilyen szinten a sötét druidák vezetőjét, úgyis keresné társoságát.*

- Ahogy gondolod Darika úrnő!*szól szárazon a druida. Megfordul és magára hagyja a bestiamesterek úrnőjét.*

*Csendesen, és kérdő pillantásokat vetve lépked szakvezetője irodája elé. Valamiért hívatták, de az ok egyelőre ismeretlen.*
~Hamarosan úgy is kiderül..~ *Gondolja Unirone, majd megérkezik az Úrnő lakosztálya elé. Felemeli, de mielőtt még kopogna, átgondolja egész életét, és merő bátorsággal kopog 3-t.*

Vendég

*Darika már várta a bestiamester hallgatót, s mikor ajtót nyit neki, azonnal beljebb is invitálja.*
- Jöjjön beljebb, Kunerhant! Már vártam magát.*mondja a nő, miközben íróasztala mögé ül, de előtte az asztal előtt álló székekre mutat, hogy Unirone foglaljon helyet.*
- Megkínálhatom valamivel? *érdeklődik, de hangja fagyos.*

*Mikor a tanár ajtót nyit neki, és beinvitálja, Unirone belép, és körbe néz. Egy óarany színű szobába érkezik a diák, amelynek a belseje, és berendezése igényes tulajdonosra vél következtetni. Erre Unirone elmosolyodik, ugyanis ezt az oldalát még nem nagyon ismerte meg szakvezetőjének, inkább a hideg hangnemet. Mikor az Úrnő egyértelmű jelzést ad arra, hogy üljön le, ezt Unirone meg is teszi, majd elkezd gondolkozni.*
~Ha lekell ülnöm, akkor biztos huzamosabb beszélgetés lett. Csak tudnám, mit követtem el?~ *Kérdezi magától, és a tanárra néz.*
- Nem kell semmi sem, köszönöm. *Mondja szerényen, ugyanis hirtelen eléggé igényes dolgok jutnak az eszébe. Nem kérdez rá, hogy miről van szó, úgyis fogja mondani a szakvezető.*

Vendég

- Ahogy gondolja. *jegyzi meg a szakvezető, majd kortyol egyet a mellette levő melegen gőzölgő teából.*
- Hogy van a tegnapi támadás után Kunerhant? Megijedt?*érdeklődik, de tekintete még mindig nem árul el semmit sem, hogy mire szeretne kilyukadni.*

*Figyeli ahogy a tanárja elkezd inni a forró, mellette lévő teából, majd az alapító elkezd érdeklődni a tegnapi támadás Unirone vetett hatásairól.*
- Mivel még időben észrevettem, hogy mozognak valamiért a falon, így nem nagyon ijedtem meg, hogy elszabadultak. Bár azért nem tartoztam volna azok közé, akikre ráesik, vagy hasonló. *Mondja őszintén, de valamiért Unironet egy olyan érzés fogja el, hogy a tanárja nem ezért hívta.*
~Ez, ahogy eddig ismerem az Úrnőt, nem az ő stílusa... Tuti valami más van. Lehet, hogy vihar előtti csend?~

Vendég

- Helyes, helyes. *bólogat a nő, majd elgondolkodva feláll, a bögrével a kezében és a fiú mögé sétál, majd egyik kezét ráteszi a fiú vállára.*
- Megfelelő hozzáállást tanúsít a dolgokhoz Kunerhant. *jelenti ki határozottan, majd előrehajol, s arca a fiú arcával kerül egy vonalba.*
- Van fogalma, hogy mi okból hivattam ma ide? *kérdezi, miközben tekintetével a diákét fürkészi.*

*A tanár szobája előtt leheveredik egy fekete perzsa cica.*

*Kissé megilletődik, hogy a tanár így megdícséri, ha lehet ezt ennek mondani, de minden bizonnyal elismerésnek szánja. Unirone továbbra is próbál komoly képet vágni, és mivel a stílusa csak kevés esetben enged mosolyt, akkor is inkább vigyort tud magára varázsolni, sikerül neki. Elkezd gondolkozni a tanár kérdésén.*
- Őszintén szólva nem tudom, de bizos fontos okból, ugyanis, ahogy eddig megismertem magát, eléggé céltudatos jelleme van. És hogy lássak át egy bestiamester szándékain, mikor alapból egyik legnagyobb jellemzőnk a kiismerhetetlenség? *Kérdezi a tanártől, kissé logikusan megfoglalmazva.*

Vendég

*helyeslőn biccent a fiú válaszára, majd hirtelen megprödül, mert Ajatashatru, a hiénája az ajtó elé feküdt és nem mozdul. A nő odasétál és kitárja az ajtót és egy cicát fedez fel, mire a hiéna elkezd fújtatni, de nem mozdul.*
- A maga macskája? *érdeklődik hallgatójától.*