A Bestiamesterek Úrnőjének lakosztálya

Vendég

A lakosztály a Kúria egy eldugott szárnyában van, mely az északi oldalon helyezkedik el. Sötét, kanyargós, zegzugos folyosókon át vezet az út odáig, a természetes fény elkerüli ezt az épületnek ezt a részét.

A szoba felett egy megbűvölt buzogány lóg, amely, amint valaki az ajtó elé lép, háromszor az ajtóra csap, így jelezvén látogató érkezését.

Belépve a lakosztályba, először egy előtérbe érkezik a látogató, melynek falai óarany színűek. Továbbhaladva betérünk a fogadó szobába, melynek a berendezése egyszerű, mégis tekintélyt kölcsönöz lakójának. A szoba falai fekete és arany színűek, melyek vékony csíkokban követik egymást. A szoba közepén egy aprócska ablak előtt – mely csak kevés kinti fényt enged be -, egy hatalmas mahagóni íróasztal áll, mely mögött, egy szintén hatalmas karosszék van. Az íróasztalon pár papír, feljegyzés és írószerszám sorakozik patinás rendben. Az asztal másik felén két egyszerű szék van, a vendégek részére. A szoba falain körbe különféle harci fegyverek kaptak helyett és két szekrény is az egyik fal mentén. Mind a kettő gondosan el van zárva, azokat csupán a Bestiamesterek Úrnője tudja egy varázslat segítségével kinyitni. Az egyik szekrényben az átkokról szóló írások és esettörténetek kaptak helyet, míg a másikban olyan tárgyak, melyek az Úrnőhöz kerültek kalandozásai során.

A fogadó szobából egy ajtó vezet tovább a hálóba, melyben egy sötét tónusú ágy kapott helyett, maga a szoba is komorságot tükröz, olyan, mint lakója…

A lakosztályba egyébként csupán akkor lehet belépni, ha lakója is bent tartózkodik. Ha nincsen ott, akkor egy bűbáj segítségével asztalán egy pergamen jelenik meg annak a személynek a nevével, aki kereste, így üzenetet sem kell számára hagyni.

Vendég

*Lassan kezdi megszokni új környezetét, melyet a jelek szerint hosszabb időre az otthonának mondhat.
Egyenes derékkal ül éppen íróasztala mögött és az elsőévesek óravázlatán dolgozik már jó ideje. Alaposan végig kell gondolnia, hogy milyen átkokkal ismerteti meg őket elsőként.
Miután befejezte, elpakolta jegyzeteit és bemegy hálójába, ahol az ágya mellett egy hiéna kölyök alszik. Odasétál hozzá, Ajatashatrura nyakába akasztja a szegecsekkel belülről kivert nyakörvet és a fémpórázat a kezébe véve elindul a ragadozóval egy kis sétára az erdőben.*

*Odaér az ajtóhoz, s bekopogna, de valami megbűvölt dolog megteszi helyette. Aredhyll most látja csak, hogy egy buzogány. Magában megdícséri a nőt. Reméli, hogy az Alapító-társa a lakosztályában lesz. De azt még inkáb, hogy gyorsan végeznek, mert ez a levegő fojtogatja itt a Kúriában. Ez nem az erdő tiszta, szabad levegője...*

Vendég

*Éppen délutáni álmából keltette fel a váratlan kopogtatás. Aludt volna ő tovább, azonban Ajatashatru, a kis hiénakölyök, aki lassan már nem is olyan kicsi, elkezdte kaparni az ajtót, jelezvén, hogy az a valaki kint nagyon be szeretne jönni. Darika nem tehetett mást, mint felkelt hát és két ásítás közepette ajtót nyit. Meglepetésére Dhyll állt odakint.*
- Hát te? *szalad ki az Úrnő száján, ám mivel Londonban belenevelték az udvariasságot, szélesebbre tárja ajtaját és beinvitálja a druidát.*

- Üdvözöllek Darika Úrnő!*hajol meg enyhén a druida, s fürkészőn néz körbe a lakosztályban. Soha nem járt még itt, de ahogy körül néz, hamar meg állapítja, hogy nem is sűrűn fog ide járni. A nő lakosztálya neki túl sok kényelmi berendezéssel van ellátva, ami távol áll a természet fiától. *
- Gondolkodtam a két nappal ezelőtti dolgaidon Darika! *kezd azonnal bele a mondandójába.* - Mondd meg nekem őszintén, van-e olyan isten akinek véráldozatot kell bemutatnod?! *szegezi a nőnek a kérdést a druida.*

Vendég

*A nő elmosolyodik a druida igyekezetén, hogy a másik kitalálja, hogy vajon mit is csinált ő két napja az erdőben. Halványan el is mosolyodik, miközben helyet foglal hatalmas íróasztala mögött és az egyik szembe lévő széken hellyel kínálja a Mestert.*
- Az megnyugtat téged Dhyll, hogyha azt mondom, hogy nincs olyan isten akinek véráldozatot kell bemutatnom. *ismétli meg szinte szó szerint a féltünde utolsó szavait.*
- Sikerült rájönnöd, hogy miért voltam két napja az erdőben? *fürkészi a vele szemben lévő arcát, miközben magánban nagyon jól szórakozik, bal kezével pedig a hiénakölyök fejét simogatja.*

- Nem, nem sikerült Darika úrnő! Végig jártam az erdőt, de nem találtam sem állat tetetemet, sem semmi mást, amitől véres lehetett volna a tőröd.*mondja a druida, miközben az ajtónak támaszkodik. A világért sem ülne le, bár a bestiamester az imént kínálta hellyel magával szemben.* - Ekkor gondoltam arra, hogy véráldozatot mutattál be...

Vendég

*Alig észrevehetően megvonja a vállát, miközben a druida az ajtajának támaszkodik és nem fogadja el az általa felkínált helyet.*
- Nem, véráldozatot nem fogok bemutatni, az távol áll tőlem és állattetemet sem fogsz találni, ne is keresd. *mondja mosolyogva, bár a mondat legvégét már csak gondolatban fűzi hozzá.*
~Legalábbis egyenlőre nem.~
- Ahogy azonban kiveszem szavaidból, nagyon kíváncsi lennél erre, hogy miért volt véres a tőröm. *jelenti ki egyszerűen, nem is kérdésnek szánja mondandóját.*
- Ha szeretnéd, elmondom neked. *hajtja előre kissé fejét és igazítja meg magán köntősét, ami az illendőség határain egy milliméterrel túlmenve nyitottabb lett mozdulatától.*

*Aredhyll szürke szemeit összevonja, mert a nő még mindig csigázza a kiváncsiságát. A druida elfordítja a fejét, amikor a nő előre hajol és a köntöse kissé szélesen nyílik meg, majd úgy dönt Darika vessen magára, ő aztán nem disztingvál. Viszafordul és a nő szemébe néz.* - Mondd Darika! *s hangja most már kissé ingerült, noha ő ritkán veszti el a nyugalmát, de azt nem nagyon szereti, ha valaki szórakozik vele. Annak soha nem szokott jó vége lenni. De Darikának még most nincs félni valója.*

Vendég

*Nem, Darika egyáltalán nem akar szórakozni a druidával, legalábbis egyenlőre nem... Bár igaz, ami igaz, a féltünde elgondolkodtatta. Utazásai során és a londoni felső tízezer köreiben azonban szert tett olyan praktikákra, amivel egy férfit pillanatok alatt az ujjai köré tudna csavarni, azonban hamar rájuk is unt a meghódítottakra. És valahol sejtette, hogy a druida nem lenne egy könnyű ellenfél számára, ha ráunna. A féltünde felszólítását követően, megvonja a vállát, sóhajt egy mélyet, kényelmesen feáll székéből és odasétál hozzá.*
- Ahogy kívánod. De nem mondom, hanem inkább megmutatom neked. *mosolyodik el kissé.*
- Várj meg, sietek. *mondja, majd bevonul szobájába, hogy készülődjön. A féltündét a fogadó szobában hagyta hiénájával, aki a sötét druidával szemben helyezkedett el már korábban és azóta is árgus tekintettel lesi minden mozdulatát, támadásra készen.*

*Aredhyll csak bólint a nő szavaira, de nem mozdul az ajtótól. Amikor a nő eltűnik, a férfi szemét a hiénára veti, ami eddig is őt forszírozta, de most, hogy gazdája eltávozott, mintha bátrabban nézne a druidára.*
~Ostoba kis állat! Tán azt hiszed megkostólhatod a húsomat? Ennél tízszer nagyobb vadakat is félkézzel szoktam legyőzni...~*s gúnyos mosoly jelenik meg az ajkán, de gyorsan el is tünteti, mert nem szeretné ha Darika észrevenné, hogy mint leendő áldozatra nézett az ő kedvenc ölebére. Türelmesen néz a másik szoba ajtajára, s várja vissza az úrnőt.*

Vendég

*Darika kívételesen nagyon sietett. Hamar túl akart esni a dolgon és útjára engedni a druidát. Sejtette, mikor már a Labirintusban felajánlotta nekik, hogy kössenek szövetséget, hogy hülyeség elfogadni, mert Dhyll bele fogja ütni az orrár mindenbe. Maga sem értette, hogy miért ment bele ebbe az egész iskolásdiba, dehát mostmár itt volt és kezdte megszokni. Csak a féltündét kell majd valahogy leállítania. Ahogy kilépett hálójából, fogta az asztalos heverő pórázt és az állat nyakában lévő nyakörvbe akasztotta, majd elindult kifelé az ajtón. Hátra sem nézett, tudta, hogy a druida úgyis követi.*

*Aredhyll kilép Darika után és követi a nőt, akárhová is menjen. Bár a druida most már lassan sejti, hogy mi is történhetet, ahogy a hiéna pórázát meglátja. Némán követi a nőt, nincs kedve ezen a zárt helyen, amit rendkívül utál, még a nővel is beszélgetni.*

Vendég

- Na, tessék, oda a délutánom! *vágja az asztalra kissé dühösen Vioett levelét Darika. Arra számított, hogy végre nyugton neki tud kezdeni tanterve kidolgázsának, de az iskola bemutatása egy új diákjuknak, most keresztül húzta számításait.*
- Legalább kikérdezem egy kicsit! *áll fel asztala mellől és indul ki a folyosóra, hogy a lány hálójába menjen.*

Vendég

*felpillant a könyvből, amit eddig olvasott, majd összecsukja és lerakja maga mellé. Feláll, bemegy a ruhásszekrényéhez és elkezd készülődni a ma esti gólyabálra...*

Vendég

- Ki a... *tápászkodik fel a kényelmes fotelből, amelyikben eddig ült, mikor meghallotta a buzogány kopogását az ajtaján. Az ajtóhoz megy és kinyitja. Két lépést hátrál és csodálkozva néz a Mesterre.*
- Hogy - hogy itt Dhyll? *kérdezi a féltündét, miközben egy intéssel beljebb tessékeli a lakosztályába a druidát.*

- Csak a vacsorát akartam megköszönni Darika úrnő! Igazán nagyszerűen alkalmaztad a fűszereket, annak ellenére, hogy sem druida, sem férfi nem vagy!*mondja a mester, amikor belép. Szavai most egészen normálisan csengenek, bár nem kimondottan bókokat mondd a nőnek. *

Vendég

*Darika viszont nem bírja megállni és elvigyorodik.*
- Csak nem bókolsz itt nekem, kedves Mester! *mondja majd azonnal el is fordul, mert jól esik neki a dolog.*
~Igen, most bókolt nekem ez a mogorva mackó.~ *fut át az agyán.*
- De gyere és foglalj helyet. *kínálja hellyel, majd maga is letelepszik az egyik kényelmes sofára.*
- Érdekel, hogy honnan szereztem ismereteimet? *néz Dhyllre csillogó szemekkel.*

- AMi azt illeti igen Darika úrnő!*de leülni nem ül le, ezekre a hívságokra neki nincs szüksége.* - Mondd csak nem jártál valaha Írországban? Ott tudják igazán hogyan kell a fűszereket felhasználni!? Vagy honnét van a főzési tudományod?

Vendég

- Rendben, ha kényelmesebb jót állnod magadért, akkor hát rajta. *legyint egy lemondó kézmozdulattal a nő.*
- De jártam Írországban is. De ott valami egészen mást tanultam meg, mint a fűszerek ismeretét. *közli sejtelmesen.*
- Ez a tudományom Indiából való. És ha szeretnéd, akkor főzök neked máskor is szívesen. *néz rá a féltündére komolyan.*

- Ami azt illeti sejthettem volna... Kurkuma és minden mást ismertem fel... Szóval India... De mit csináltál te Írországban Darika úrnő? *kérdi a druida.*

Vendég

- Na, mire vagy kíváncsi, barátom? Írország, gyönyörű és felejthetetlen hónapokat töltöttem ott egy... *itt hirtelen elhallgat.* ... egy közeli ismerősöm társaságában. *vágja ki magát, reményei szerint ügyesen a nő.*

- Azt sejtettem, hogy nem a druidáknál tanultál.*néz rá a nőre. * - Ahhoz nem tudsz eleget a természetről! *s itt a párbajukra gondol, ahol a nőt megölhette volna, ha akarja, de valami visszatartotta tőle.* - De ha már a szerelmi légy ottjaidat rendezed, akkor miért nem valami nyálas helyet választasz, mint mondjuk a muglik ltal oly nagyon kedvelt Velence, vagy Párizs! Ott aztán elvegyülhettél volna a mugli szerelmesek között*jegyzi meg a druida gúnyosan.*

Vendég

*ismételten felkacag a férfi szavait hallva.*
- Téves úton jársz, drága barátom. Szó sem volt semmiféle légyottokról. Sokkal inkább munkáról. És abban teljesen igazad van, hogy nem a druidáktól tanultam, mert rajtad kívül szerencsére, még nem volt eggyel sem találkozásom. *vonja fel a szemöldökét Darika.*

- Hát akkor nem is lesz hozzá tovább szerencséd! Viszlát Darika úrnő!*és se szó se beszéd, kifordul a nő lakosztályából és elindul a Tölgyesbe.*