Folyosók

-Őőőő na jólvan erre kell lennie nem?-
~Miért nem csináltak térképeket?~
*kiveszi a kis tarisznyájából a varázspálcáját*
-Van valami ötleted?-

*megszédül* -Jajj a fejem!Felmegyek s zobámba odakisérsz?-


//Nagyimnál voltam megyek haza szia és köszi a játékot!Talán mondom talán még leszek!//

*Kedvesen elmosolyodik*
- Azt hittem már jártál ott. Nem nehéz megtalálni, erre gyere! *Elindul az egyik foyosón zsebre tett kézzel és még hátrapillant a válla fölött, hogy tudja Amaya követi-e. Megkönnyebbülten nyugtázza hogy a nyomában van. Lelassít hogy beérhesse, és befordul egy sarkon*
- Itt is van.
*Mondja halkan. Éppen ki akarná nyitni az ajtót amikor Amaya megszédül*
- Jól vagy? Persze hogy elkísérlek! * Aggódva kíséri el a lányt a szobájába, majd inkább ő is visszatér a fehértigrisbe*

//oké//

*Futva keresi Cirelin Úrnő szállását*

*Halkan lépdel a kihalt, félhomályos folyosókon, és megáll egy ajtó előtt, amire a Fóka van kiírva.*

-Nos, ez lenne a szobád. Érezd magad otthon, egyenlőre egyedül lszel, de majd jönnek szobatársak. Van esetleg még kérdésed?

*Odalép halkan Olga mellé*
-KÖszönöm!Nem egyenlőre nincs kérdésem és nem szeretném tovább feltartani!Köszönöm,hogy elkísért!*mondja szinte suttogva*

*Rémosolyog*
-Ugyan, nem tartasz fel, csak bártan ha van valami. De ha később mégis eszedbe jut valami, akkor az imádkozódsásákában lakom*mutat gy másik ajtóra.*
-szóval?*kérdezi, és próbál a lehető legkedvesebb lenni*

*Gondollkozni kezd majd pár pillanat múlva a lehető leg udvariasabban azt mondja*
-Nem köszönöm!Azt hiszem már nincs több kérésem!
-Ha eszembe jutna valami akkor mindenképpen felkeresem!*És visszamosolyog Olgára*

-*Rendben, akkor most magadra hagylak. JÓ éjt*és belibeg a saját sobájába, hogy végre aludjon*

* Evan barangol a Labirintus folyosóin. Elég izgi hely neki, bár eddig nem sok újat tudott okozni, csak egyszer, amikor véletlen hozzáérintette pálcáját az egyik sarokhoz. Megunja a sétálást, s felmegy a földszintre. *

* Stella lép ki a társalgóból és elindul az egyik irányba. Hosszú keresgélés után végre megtalálja a bájitaltan termet és belép rajta. Reméli, hogy még nem késett el.*

*KIsétál a szobájából a szokásos csukylás köpenyében. Amikor megpillantja a folyosón ácsorgó fiút, elmosolyodik, majd lehajtja a csuklyáját, mivel tudja, hogy ez zavarja Jovant.*
- Szia!*köszön neki, majd odasétál hozzá.*
~ Fura..~

*Mosolyog*
- Igen, Alex.*mondj, majd a fiú megállapítására egy újabb mosolyal válaszol.*
- Nem nevezhetném mániának. Inkább szokás.*sóhajt, majd Jovanra emeli a tekintetét.*-Szeretek későn sétálni...megnyugtató.
*Amikor észreveszi a közeledő lányt, furcsa érzése támad.
~mintha már láttam volna valahol..~
- Szia, persze hogy nem zavarsz...*mosolyog a lányra, majd megrázza a kezét.*
-Alexis Jasmine Blake, holtak örei.*mutatkozik be, s eszébe jut mennyiszer ismételte el ezt az öt szót.*

*A lányra és a macskájára néz.*
- Nahát te is szereted őket?*megsimogatja a kis bestia fejét.*
- Nekem is van egy macskám..Éjfél a neve.*mosolyog* -Néha önálló életet él..például most sem találom sehol..*mondja, és mint az emlegetett szamár, meglejenik Éjfél.*
- Szia Éjfél.*pillant le az éjfekete macskára, majd felveszi.

*Fay kérdésére válltavon.*
-Köszi túlélem... Bár a ledermesztettek helyében én már régen morogni kezdtem volna. Nem lehetett egy kellemes élmény azzal a szörnnyel olyan közelről találkozni. Bár volt szerencsém nekem is összefutnom vele, az a mázlim, hogy eszembe jutott, hogy nem kéne belenézni a szemébe.
*Fintorog. A macskákat ugyan ilyen arccal nézi. No persze nincs neki semmi baj azokkal az álatokkal, csak olyan érdekes, hogy hirtelen mindenkinek megjelenik az állatkája. Kivéve Jovannak, akinek ugye még csak egy madara sincsen. Valahogy nem volt kedve venni, édesapja meg nem vitatkozott vele.*
-Nocsak... A macskák támadnak... *Vigyorog, majd nekidől a falnak.*

//10 percre el//

*Alexis is leteszi a macskát, elvégre nem árt, ha ő is barátokra lel.*
- Nagyon szeretem az állatokat..de legalább van valami közös bennünk*mondja mosolyogva a lánynak.* A kígyók? Persze..*elgondolkodik, majd sóhajt.* Nagyon szeretem a kígyókat. Bár..nem egyszer kerültem veszélyes helyzetbe miattuk.
~ Persze, egy erdőben nem is csoda..~
*Lenéz az ismerkedő macskákra*
- Azthiszem tudom hol szokott csatangolni Éjfél...mintha ismernék egymást.
*Valóban, a macskák alighogy közel kerültek egymáshoz, máris végeláthatatlan játékba kezdtek.*