Folyosók

*Viera tűnik fel a labirintusban. Egyltalán nem időzik, rögtön siet is szobája felé. Ahogy odaér, valamit csinál az ajtó előtt ami kinyílik és belép. Halk zárkattanás hallatszik.*

*Szinte kettesével szedi a lépcsőfokokat úgy siet lefelé a lépcsőn a pajzs után. Leérve még körülnézni se marad ideje - pedig lenne min álmélkodni - mikor ijesztő kacagás hallatszik valahonnan. Ijedten rezzen össze, szokásához híven, nem épp az erős idegeiről híres. De amint magához tért első ijedtségéből kíváncsian tekint körbe, hogy vajon merről jöhetett a hang, egy percig sem fordul meg a fejében, hogy netán nem kellene megkeresni a tulajt, márha létezik olyan.*
- Szerinted melyik folyosóról jött a hang? *kérdi a mellé érő fiútól akinek jobban belegondolva még a nevét se tudja. *
- Amúgy Lizynek hívnak. *teszi hozzá mellékesen hátha érdekli a másikat, legalább belé jobb modor szorult, mint a másikba.*

*Lassan leér a lépcsőn és megpillantja a földön található pajzsot. Majd körülnéz a folyosón és megpillant pár járatot, bár fogalma sincs, hogy merre induljon el. Majd lehajol és felveszi a pajzsot, majd meghallja a kacagást és egy picit ő is összerezzen, pedig nem egy ijedős fiú. Ő is elkezdi nézni, hogy a hang vajon honnan jöhetett, majd Lizyre néz.*
- Fogalmam sincs. De keressük meg. *mondja, majd elindul balra és közben fogja a kezében a pajzsot is.*
- Én pedig Feyd vagyok, Feyd Raude. Nagyon örvendek. *mondja most már egy mosollyal. Tény, hogy Feyd nem egy udvarias ember, de aki megismeri, az így fogadja el. *

* Bólint a fiú javaslatára és megejt egy rá nem jellemző mosolyt, mikor a fiú is bemutatkozik. Majd mielőtt elindulna a lépcső aljára rakja a táskáját, úgy véli biztos megtalálja, cipelni meg mégse szeretné annyira, mint az elején. A fiú után ered ezután mielőtt az eltűnne az egyik folyosón nélküle.
A folyamatos kacagás kezdi felborzolni az idegeit, mivel eléggé idegesítő hang. Nagy szemekkel kémleli az előttük lévő sötétséget melyben egyszercsak két kék pont jelenik meg. Egy pillanatra megtorpan, mert legjobb emlékezete szerint eddig ott nem volt semmi. Feydre tekint megerősítés kérés végett, hogy nem képzelődik-e már megint, mert kezdi úgy érezni egyre gyakrabban esik meg vele.*
- Vajon egyszer abba hagyja? *fakad ki végül, mert megunja a kacagást, persze csak halkan, mivel elég jó akusztikájúnak tűnik a folyosó.*

*Feyd is leteszi a bőröndjeit, hiszen azért nem fogja végigcipelni az egész kastélyon, majd halad Lizy mellett. Most már nem érdekli különösebben a kacagás, de azért követi a hangot, most már kíváncsi, hogy kitől jön ez a hang.*
- Szerintem valaki szórakozik velünk. Biztos, hogy egyszer megunja. *mondja egy vállrándítás kíséretében, majd a sötétségben ő is megpillant két kék pontot. Majd amikor a lány ránéz, bólint. *
- Igen, én is látom. Kapjuk el. *mondja, majd a kék pontok felé kezd el szaladni, hogy leleplezze az illetőt.*

*Az egyik ajtó a labirintus mélyén kicsapódik és egy nő lép ki rajta. Végigsiet a folyosókon mikor két diákot vél felfedezni.* ~Nah az első két dák.~ *Gondolja elégedetten. Lépteit lelassítja.*

* Elkapni? Normális ez a fiú? Ütközik meg Lizy Feyden aki csak úgy elszalad a vakvilágba. Azért ennyire még Lizy se felelőtlen, hogy egy teljesen ismeretlen helyen csak így szaladgáljon, de Feydennek nem árthat segítség, gondolja és utána szalad. A kacagás egyre hangosabb, úgy tűnik közelednek mikor valahonnan egy nő kerül elő. Megtorpan Lizy és reméli, hogy a fiú is észrevette az idegent, hisz mintha a nő megjelenésével a kacagás is abbamaradt volna. Igen kétség sem fér hozzá megint csend van, halálos csend.*
- Öö, üdv! *köszön a nőnek mikor oda ér hozzájuk, márha a fiú nem szaladt tovább.*

*Nem zavarja, hogy a két pont eltűnik, fut tovább a hang irányába, egészen addig, amíg meg nem hallja, hogy egy ajtó kicsapódik. Akkor már ő is megáll és észreveszi, hogy a kacagás is abbamarad. Majd megpillantja a két utat és egy kicsit gondolkodik, hogy most akkor menjen-e vagy sem. De inkább úgy dönt, hogy majd később, hiszen észreveszi az érkező nőt. *
- Üdv. Valaki ugrat minket. *mondja a nőnek és közben átnyújtja a pajzsot is, hiszen eddig azt fogdosta. Most már nem látja semmi értelmét se, hogy tovább magánál tartsa. Azért még vet egy sötét pillantást a labirintus felé, ahonnan a hangok is származtak, de végülis most úgy dönt, hogy inkább itt marad egy kicsit beszélgetni, majd később megnézi, hogy mi is volt az. *

*A két diákot méregeti, majd a pajzsot átveszi a sráctól.* -Sziasztok! *Köszön nekik kedvesen, de szeme még mindig sötéten csillog.* -Viera Grovery vagyok.. Árnydalnokok titkára! *Mutatkozik be hűvösen.* -Kik vagytok? *Veti oda a kérdést, miközben a kacaj forrása felé néz, és vigyorog. Visszatekint a két diákra.* -A pajzsot honnan vetted el? *Kérdi a fiútól.*

* Nagyszerű, sikeresen belebotlottak egy titkárba.*
- Elizabeth McSweeney és elvileg elemista, legalábbis ilyesmit mondtak nekem. *mutatkozik be és ha már a nő mondta kicsoda micsoda gondolta ő is hozzáfűzi, hogy semmi köze az árnydalokhoz. *

- Örvendek. *csak ennyit mond a bemutatkozásra, most már legalább egy titkárral is találkozott. *
- Én Feyd Raude vagyok, most érkeztem és a holtak őréhez tartozom vagy hogy is fogalmazzak. *mondja egyszerűen, hiszen nincs mit hozzáfűznie a dologhoz. *
- A pajzsot pedig a földről vettem fel, innen. *mutat ezzel a lépcső aljához, hiszen ide gurult le a pajzs.*
- Egyébként valahonnan leesett és mi pedig követtük. *teszi még hozzá, hogy a nőnek is összeálljon a kép. *
- És Ön honnan került ide? *kérdi tisztelettudóan, hiszen látja, hogy a nő azért jóval idősebb, mint ők. Közben ismét körnéz, hátha megpillant még valahol valakit. Elég kihalt az egész kastély, tehát nincs sok esély rá, hogy összefut még valakivel.*

*Bólint.* -Rendben van.. a pajzsot lerendezem.. de ne haragudjatok nekem most fontos dolgom van.. nem tudok ittmaradni. Örültem a szerencsének. Ha lehet, akkor idelent legyetek körültekintőek. *Mondja, de még a kérdésre válaszol.* -Én a szobámból jöttem ki.. *Bök fejével abba az irányba ahonnan jött.* -Viszlát! *Sietős léptekkel tűnik el kezében a pajzsal amit visszatesz majd a helyére.*

- Viszlát! *köszön el kicsit megkésve, mert eddig a két utat figyelte, hogy ha netán lehetőség lesz melyiken menjenek tovább. Teljesen különbözőek. Az egyik barátságosabb és valahogy arra húz Lizy szíve. Nem szeretne már első nap bajba keveredni, elég ha második nap csapatja ki magát. De ekkor a sötétebb út felől motoszkálás hallatszik. Felkelti az érdeklődését és egyszer élünk motyogás közepette Feydre tekint, hogy csatlakozik-e a felfedező úthoz.*

- Rendben. Énis örültem. *mondja és örül, hogy a pajzstól megszabadult, de mégse akarta ott hagyni a földön, hiszen az már milyen dolog lett volna. *
- Miért legyünk itt körültekintőek? *kérdi, de valószínűleg erre már nem kap választ, mivel a titkár már el is sietett.*
- Ja, értem. *mondja, hogy a nő a szobájából jött ki. Valahogy nem is vette észre, de nem baj. *
- Viszlát. *köszön el tőle, majd Lizyre pillant. *
- Én mindenképpen arra megyek. *mutat ezzel a sötétebb és barátságtalanabb útra. Majd amikor a motoszkálást is meghallja, sietősre fogja, nehogy eltűnjön az illető, akitől a hangok származnak. *
~ Talán egy szellem.~ *gondolkodik magában és Lizyvel nem is törődve, halad elől.*

*Elendil Falassion száll alá a labirintusba a kúria felöl. A labirintus falai visszhangként verik vissza az itttartózkodók hangját. Röügtön a hangok után indul, majd rá is talál a két diákra és a szellemre. Egyenlőre nem mutatkozik előttük. A háttérben marad és figyeli a gólyákat.*

* Mikor Feyd már megint csak úgy eliramodik mérgesen szól utána.*
- Várj már meg. Te önfejű szamár. *teszi hozzá az orra alá morogva és utána siet. Egyre sötétebb lesz körülettük és egyre közelebbről hallatszódnak a hangok melyeket követnek majd mintha ezüstös derengés tűnne fel néha a folyosó távolabbi pontján. Aztán végre ahogy egyre közelednek láthatóvá válik a derengés okozója, egy szellem. Meglepődve tekint rá Lizy, mert bizony úgy tűnik tényleg csak szórakozott velük valaki.*
- Jó dolog liftezni? *köszönti egy kérdéssel a szellemet mikor már hallótávolságon belül vannak. Sose tanulta meg hogy kellene szellemekhez szólni, mindig is élőként kezelte őket.*

- Minek? Úgyis utolérsz. *szól vissza a lánynak, de az utolsó mondatot már nem hallja meg, talán jobb is, mert akkor most nagyon mérges lenne. Csak halad előre a folyosón, amikor megpillantja, hogy kitől is származnak ezek a hangok. *
~ Tehát mégis csak jól sejtettem, valóban egy szellem. ~ *gondolja magában és egy picit el is mosolyodik. *
- Üdv. Ki vagy te? *kérdi a szellemtől, majd közelebb lép hozzá és megáll előtte, vagyis hát mégse, hiszen a szellem nem marad nyugton. *
- És jó volt játszadozni? ~ gondolom igen. ~ *kérdi egy kicsit mogorván, hiszen nem szereti, hogyha szórakoznak vele. *