Társalgó

- Mert ő ismeri, melyik kőre kell lépni és melyik süllyed el a súlya alatt... *Válaszol ismét egy kissé átvitt értelemben a Jacknek feltett kérdésre. Becsukja a jegyzetfüzetét, elrakja, a kutyát úgyszintén, majd becsatolja a táskáját.* Na de lényegtelen, a BITtel kapcsolatban, csupán szeretek veszélyes és segítő főzeteket összekotyvasztani vagy... megbabrálni. *Angyali mosoly. Feláll, cókmókját hátára veszi, utána nyújtózik egy nagyot; leginkább egy macskára hasonlítható, hiszen hátát domborítja, és mélyről mintha dorombolás is kiszűrődne.*
- De én most megyek, valamit el kell intéznem, no meg elég keveset aludtam. További szép estét, örülök, hogy ma is összefutottunk. *Vigyorog a prefektusra, elfordul, és a címerállatára lép. Miközben fordul egyet balra a tengelye körül, halk kuncogást hagy maga után... valószínűleg a holtak őrei-s hallgató szavai miatt.*

*Jack szeme megvillna, majd a srác ördögien elneveti magát.* -Látom, van logikád, de ki állította, hogy jártam ott? Ismerni, és túlélni nem ugyanaz. És nekem megvannak a forrásaim, és ugyebár egy jelvény sokmindenen segít. Például bármikor elmehetek tiltott területekre is. De a csatornákba egyedül csak küldetésnél mennék. Amúgy pedig jobb, ha nekem hiszel, mintsem nekem kelljen elföldelnem téged. De amint azt említettem, tedd amit jónak látsz. *mostmár nem is néz a fiúa, úgy dönt, hogy ha a fiú saját maga kárán, és élete árán akarja megtapasztalni, milyen az, ha többen halnak meg miatta, vagy ő maga is meghal, akkor tegye. És azt persze semmiért sem árulná el, hogy mi az a tárgy, ami miatt ő mindent túl tud élni. Svetlana szavaira meg csak biccenteni tud.* -Ez meg a másik fele. Ha én megyek valahova, azt teljesen ismerem. És egy találkozás elég ahhoz, hogy teljes képletet csináljak egy másik emberről. Nézz magadra, máris minden titkodat ismerem. *mondja, miközben int a távozó lánynak.* -Jóéjt, és te pedig lehetőleg éld túl az éjjelt. Nem mondom, hogy béke poraidra, hátha az sem marad belőled. *sejtelmesen elmosolyodik, majd feláll, denevére felette kezd el repkedni, ő maga pedig odasétál a denevérhez. Int mégegyet, majd egy füttyentéssel eltűnik a teleportban, Deenevérével együtt, magára hagyva a kicsi fiúcskát, kételyek között örlődve. És jobban tenné, ha örlődni kezdene...*

* Egy fekete kócos hajú lány jelenik meg a társalgó ajtajában. Fekete farmert, bakancsot és egy fekete pulcsit visel.* ~De kár... Senki nincs itt. ~ *Gondolja magában, majd semmitmondó kifejezéssel az arcán kimegy a folyósóra, ahol elkezdi keresni a bájitaltan termet.*

*Ő is helyet foglal az egyik ülőalkalmatosságban, majd sóhajt.*
- Hát...*nem tudja mivel törhetné meg a csendet, ebben a pillanatban semmi épkézláb ötlete nem támad. Jovanra pillant, majd a fejére húzza a csuklyáját.*
- Aztzhiszem..*kezdene bele mondandójába, amikor Éjfél megjelenik hangosan nyávogva.*
- Mi a baj?*kérdezi a macskát nézve, bár az kizárásos alapon nem válaszol neki.*
~ Ismerem már eléggé ahhoz, hogy tudja, nem véletlenül viselkedik így~*gondolja, majd feláll.
- Sajnálom, de most itt kell hogy hagyjalak benneteket. Jó volt veletek beszélgetni, remélem még látjuk egymást.* mondja mosolyogva, majd Éjfél után ered. Még visszapillant Jovanra és küld felé egy talán több, mint barátságos mosolyt.*