Társalgó

-Hát... Hogy így is meg úgy is... Szóval érdekesen. *Vigyorog.*
-Na majd körbeérdeklődök. *Mosolyog, majd a mosolyt egy ásítás követi. Hát igen. Nem kellett volna olyan "nagyon tanulnia". De hát mit tegyen szegény, ha abba az egy órás magolásba is elfáradt.*
-Na azt hiszem én megyek, elteszem magamat holnapra. Ilyen állapotban nem tudnám este tíz után bontani a rendet.
*Széles vigyor, aztán egy köszönés után már fel is kelt ülőhelyéről és kimegy a Társalgóból.*

//bocsi mennem kell, további kellemes játékot! //

- Ó, így már világos *Vigyorog ő is, mert ezzel nem tudott meg többet mint az előbb*
- Az jó ötlet. Majd nekem is meséld el ha lehet. *Az ásításra már rögtön vág egy csalódott arcot. Egy ilyen víziló ásítás után szokott az ember visszavonulni a hálójába, na meg persze minden más élőlény, már amennyire ismeri őket.*
- De ha nem lennél álmos, ezt tennéd, gondolom. Szia! *Egy fáradt mosoly, ami el is tűnik rögtön ahogy a fiú kilép. Megint belesüpped a fotelba, kicsit még ő is álmos, ásít is egyet, -nem azt a vízilós fajtát- s lehunyja a szemét, várva arra, hogy betoppanjon mégvalaki*

//Oké, és kösz a játékot //

*Már majdnem elalszik, egyre nehezebben tudja nyitva tarani a szemét, és ásít is egyet -most már vízilósat. Senki sem jön akivel tudna beszélgetni és sehogy sem tudja fölkelteni magát, inkább föl is áll és megigazítja a ruháját. Még egy álmos pislogással visszafordul az ajtóból, aztán megy a fehértigrisbe*

* A teleporton keresztül megérkezik Stella a társalgóba. Egyik kezében tartja kabátját és a másikkal meg a bőröndjét fogja. Elindul a folyósó felé, persze az utazóládáját cask vonszolja maga után. Végigsétál a folyósón és megkeresi a hiúz-háló feliratú szobát. Oda belép és persze a csomagját is bevonszolja.*

*Mozdul a denevér, és egy fiú jelenik meg rajta keresztül. Sötét, fekete talár van rajta, jelvénye és szakállata ott csüng rajta. A kicsi denevér halkan csipog. Jack körülnéz, szemeivel halványvörösen izzanak, de puszta hidegséggel. Miközben körülnéz, látja, hogy nincs sehol senki. Odasétál egy fotelhez, és leül bele.* ~Semmi társaság, remek.~ *mosolyodik el halványan, de inkább csak magában, majd leül a fotelbe, hátradől, és elkezd denevérével foglalkozni.*

*Jack, miközben kiskedvencével foglalatoskodik, körülnéz, de még mindig sehol semmi. És persze senkisem. Miután megetette a denevért egy darab mandarinnal, lassan felál, határozott léptekkel körbesétál a termen, majd kilép a folyosókra. Denevére halkan repked fölötte, miközben besétál a szobájába.* ~Minden kihalt, mindeki halt...~ *gondolja magában, miközben átsétál a Fehér Cápába, és nekilát a leckéinek, és kutatásainak.*

*És lám csak, megint Jack jön a Társalgóba. Ezúttal is a denevérből egy kisebb forgással.* -Ne olyan messze! *kiáltj kezeiből kiröppenő denevérének, az azonban nem nagyon hallgat a fiúra, repkedni kezd a teremben. Jack nyújtózik egyet, és megcsóválja a fejét, majd keres magának egy fotelt, ahova leülhet. Fekete talárban van, jelvényei rajta, szemei halvány vörösen de mégis hidegen izzanak, ahogy az megszokható tőle. Szépen körülnéz, majd odasétál egy szabad fotelhez, és lehuppan bele.* ~Ismét minden kihalt.~ *mondja magában, magának, miközben denevére úgy dönt, ismét rácsimpaszkodik a fiú talárjára, és onnan nézi a külvilágot.*

*És lőn, megjelenik A Társaság... nagybetűkkel. Svetlana lép be, akin ma farmer nadrág és blézer van, mindkettő fekete. Fölsője alatt egy kötött pulóvert, hátán hátizsákot visel. Haja két hátsó coffban lóg, az egész albínóból árad egy egyfajta kellemes virágillat, mely erősen a tavaszra emlékezteti ízlelőit. Az elemista meglátva Jacket megörül, egyből hozzá indul, majd mellette megáll.*
- Szia... *Mosoly.* Kééépzeld csak, prefektus lettem. Annyira meglepődtem, hogy rám gondoltak ilyen téren. *Támadja le mindjárt egy új hírrel. A denevéren egy kicsit meglepődik, de hát mit mondjon ő, mikor kutyanyálban ébredt reggel... erről is le kéne szoktatni Desislavot.*

*Jack csak néz az érkezőre, szemei még mindig parázslanak, majd halványan elmosolyodik, és biccent.* -Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ilyen sokra viszed. De azért gratulálok. *mondja, majd a maga mellett levő fotelre mutat kezével, és int is.* -Foglalj helyet, amúgy hogy vagy mostanság? *kérdezi beszélgetést kezdeményezve, majd hirtelen eszébe jut valami.* -Múltkor elkezdtél valami erkélyes incidenst emlegetni... *ezzel csak céloz, hogy arról is szívesen hallana, de felőlemásról is lehet beszélni. Közben megsimogatja denevérét.*

*Bizarr háziállat - fut át a fejében a denevérre nézve. Hiába, a múltkori vámpírelméletét nem tudja elfelejteni, bármilyen nonszensz is. Helyet foglal a kijelölt fotelben és Jackre néz.* - Ó köszönöm, és köszi jól... *Hm, annyira lehetetlennek tűnik ez a mondat...* ...kikészülök mostanában. De ez természetes, ennyi gyerek között! Én egész idáig nem érintkeztem korombeliekkel, csak egyszer, még mugli óvodában, de ott meggyűlöltek, tehát... *Befogja. Jajj de sokat kotyog ma is. Lesüti tekintetét.* Elnézést. *Jómodor, nagyanyja forogna a sírjában... ha el lenne temetve.*
- Az erkélyes incidens. A múltkori beszélgetésünket pedig félig meddig hallotta Yassen, de most csak nem fogja megtudni, ekkora távolságból. Szóval... nem is emlékszem mit mondtam el múltkor. Annyi röviden összefoglalva, hogy valaki ránk támadott, valószínűleg Stuporral elkábítottak minket, és egy vörös hajú fiú eltűnt, de végül is megtaláltuk... a Kilátó tövében, vérben úszva. Kilökték. *Tipikus mesélős-hanggal mondja, bár ha valaki elképzeli, megborzonghat tőle.*

*Jack viszont nagyonis szereti a kis háziállatát, mert aranyos, legalább is szerinte. Otthonról kapta, Halloweenkor.* -Szerinted hogy lehetne elnevezni egy denevért? *kérdezi meg teljesen mellékesen, miközben mégegyszer végigsimít a kis, ártatlan, törékenynek tűnő állaton, majd koncentrál, és vállatvon.* -Nem is tudom. Én sem szeretem annyira az embereket, de azért nem olyan rossz ez a hely. És általában a szobában, vagy a könyvtárban vagyok, és kísérletezek, olvasok, kutatok. *mondja, mert nagyjából tényleg ezt teszi egész életében. Dehát neki így a jó.* -Értem, nagyon érdekes. És nem lehet tudni semmit az ügyről? Ki lehetett a gyilkos? És mért baj, hogy Yassen meghallotta? *az utolsó kérdés foglalkoztatja jelen pillanatban a leginkább. Kényelmesen hátradől a fotelben, és érdeklődve nézi a lányt. Tudásszomja feneketlen katlanként nyugszik benne, mely feltöltésre vár. Szemei halványan parázslanak.*

- Hát... denevért? Nem is tudom. Én például egy teljesen átlagos bolgár nevet adtam a kutyámnak. Desislav. Leginkább csak az sz betűre figyel, de annyira épp elég. *Rövid szüneteket tart természetesen válaszai között.* Kísérletezel?... És mégis miféléket? *Hiába, a lány a Bájitaltannak örök szerelmese.*
~ Nos, nem csak én vagyok ilyen kíváncsi... ~ *Mosolyog magában, de ezt a vigyort inkább titokban tartja.*
- Fogalmam sincs, ki lehetett, csak annyi, hogy férfi volt, vagy nagyon mély hangú nő. És hogy miért baj?... *Itt tényleg elgondolkozik.* ~ Tényleg, miért baj? Hiszen... őt sem érdeklem, és engem sem érdekel ő. Akkor... áh, ez biztosan az újoncságom miatt történik. ~ Nem tudom. Igazán nem tudom...

-Hmm, jó, akkor hagyjuk. Név nélkül is eléldegél asszem... *mondja, de azért az infot, hogy a lány kutyát tart, elraktározza. A kísérletezés kérdésre sejtelmesen elmosolyodik.* -Hát, renegetg Bájitaltankönyvet átrágtam már, meg múltkor is segítettem Kaen el Jericho Mesternek. *amikor kimondja a nevet, lopva körülpillant, de semmi. Remek.* -És hát néha még msot is töröm az agyam, meg próbálkozok. Meg ugyebár BBT-re, és egyebekre kéne gyakorolni varázslatokat. *vonja meg a vállát, majd szemeiben furcsa fény lobban.* -Egy férfi, vagy egy mély hangú nő... értem...~Máris van egy-pár jelöltem, de inkább hanyagoljuk őket.~ *teszi hozzá magában, majd gúnyos mosolyt villant meg.* -Hát akkor meg miért nem hallhatja? Legközelebb hívjuk meg őt is beszélgetni! *ajánlja fel, miközben szemei újra parázslani kezdenek, ahogy azt eddig tették. Denevére közben nyugodtan csüng rajta.*

- Nyaú... *Betapasztja a száját. Nofene, ez tipikus megszólalás tőle, ha valami nem tetszik, vagy csak nyafoghatnékja van.* Akarom mondani... nem, semmi esetre sem. Mármint, hogy meghívjuk beszélgetni. Feláll a szőr a hátamon tőle... de... *Felcsillan a szeme.* Vééégre valaki aki szereti a Bájitaltant. Őszinte híve vagyok. *Kiül arcára a mosoly.* BBT-re meg nekem sem ártana gyakorolni, dehát a tűz alapú varázslatok egyáltalán nem mennek... *Ujj össze-bökögetés.* Lehet ellentétes elemű vagyok. De BITre találtál már valami új dolgot? *Tér vissza az előző témára.* Én semmiféle anyaghoz nem jutok hozzá, amit nem tanultunk volna. És az órán átvettek nekem nem elegek... *Igen, a hatalomvágy. Megint mintha kissé elszégyenlené magát. Ő igazán nem akarja ilyennek mutatni a felszínét.
Aztán hirtelen megjelenik az a múltkori fiú. Megint mintha valami halk "Nyüff" hagyná el ajkait, ami azonban a holtak őreis hallgatóig jutnak el csupán. Na igen, ki az, akivel még nem volt negatív élménye?*
- Szia... Násti. Leülsz? *Kérdezi az egészen költői kérdést. Mert mi másért jönne valaki a társalgóba, ha nem társalogni...? Jól van, kinek fog ilyenkor az agya.*

*Jack arcán sejtelmes mosoly csillog.* -Ha a Mester megtudná, hogy nem érdekel a Bájitaltan, holnapra a temetőben végezném, vagy inferusként, esetleg zombiként, ahhoz meg nincs kedvem. És hajtok az esetleges BIT TS-i posztra, bár az meg még nagyon messze van, de én akarok lenni a Méreg-Mester. *mondja álszerényen, majd megjön a fiú.* -Üdv, Jack vagyok. Ülj le. Van valami gond esetleg? *szemeivel hidegen végigméri a bestiamesterest. Nem nagyon szereti, ha csak úgy a képébe bámulnak, pláne, ha nem is nagyon csinálnak mást. Meg az embereket sem szereti.* -Akkor a Yassen ügy letudva. Rendben. Ismered Gwalart? *kérdei a lányt, miközben egyik kezével int a fiúnak, hogy üljön már le, mert lassan kezdi idegesíteni az ácsingózás.* -Amúgy akkor könyvtár, rengeteg, remek könyv van ott. *sejtelmesen csillan a szeme, majd ismét hidegen kezd parázslani.*

*A zombis dolgon jót szórakozik magában.* - BIT tanársegéd?... *Nyitva hagyja a mondatot... milyen érdekes. Bár valószínűleg nem bírná ki azt az órát, amelyet Jack tartana. És a Méreg-mesteres dolgot hallván, mostmár egy egyszerű szörpöt se fog kérni tőle.* - Az a mérges dolog nagyon érdekes, bizonyos szintig engem is foglalkoztat, habár szerintem nincs hozzá tehetségem. Csupán annyit tudok róla, hogy fokozatosan egyre erősebb szerekkel "ölik magukat" az elkötelezetteik, hogy végül immunissá váljanak. De a nagyrészük már ebbe a részbe belehal... izgalmas. *Teszi hozzá rövid szünet után az utóbbi szót. Semmiféle lekezelés nem hallható benne, sőt, erős egyetértés sugárzik belőle.* - Gwalart?... Nem, sajnos nem. Tudnom kéne róla? *Kérdezi enyhe zavartsággal. Majd Násti felé fordul.* - Nem ostoba a kérdés, habár ha körbenézel, akkor valószínűleg leeshet a tantusz. Társalgónak hívják, és ott *Mutat a címerállatos padlóra.* ha a tengelyed körül balra fordulsz a saját címerállatod fölött, akkor a főhadiszálláson találod magad. Ezt hívják teleportnak - ha esetleg nem tudtad volna.

*Jack nem válaszol Nástinak, uyganis már mindent meghallhatott a lánytól, így inkább csak rá figyel, miközben megint megsimogatja denevérét.* -Nos, nem rossz, az biztos, bár lehet, hogy a Mester inferusaként sem volna rossz sorom. Persze méreg mester alatt azt értem, hogy a Bájitalok szakértője szeretnék lenni. Nem valami félvér, aki félhalott, mert addig mérgezte magát. *mondja halvány mosollyal a lánynak, majd szemeit megvillantja.* -Nem feltétlenül, csak érdeklődtem. Egyszerű tünde, csak nagyon nem szívlelem szegény.t *és igen, ha valakit Jack nem szeret, azt lehet is sajnálni. Nem egoizmus, hanem szomorú, tényleges valóság. Azért reméli, hogy a lány nem tart tőle, csak azért, mert titkos méregkeverő akar lenni. Abba még senki se halt bele...* -Amúgy gondolom ezek szerint új vagy. Nem futottál még össze szakod beli Prefektussal? Érdekes, ha nem, ugyanis elvileg mindig itt kéne valamerre kószálniuk. Honnan való vagy? *kezd egy csöppet foglalkozni a fiúval, hamár oylan csöndben gubbaszt, és olyan esetlen.*

*Hát ő is értheti szószerint a dolgokat. Előveszi hátizsákját, felnyitja a tetejét... és kidugja valami szőrös a fejét. Valami kölyök...kutya. Egy yorkshire terrier, egész kicsike. Nincs másfél tenyérnyi sem.* - Desislav! Hát mi az Errafonth macskafarkát keresel te itt? *A házikedvenc kiugrik, majd leül a gazdája ölébe. Az említett pedig tenyereibe temeti arcát.* ~ Mégegy ilyen meglepetés... például hogy Yassen beállít, és belefojtom magam az első pocsolyába. Úgy is elég sok eső esik mostanában, legalább hasznos lesz számomra. ~ *Végigsimít a szőrmók hátán, közben jobbkezével kutakodni kezd; meg is találja, amit keresett, egy kis, keménykötésű füzetke az. Valószínűleg a jegyzeteit tartja benne. Amíg a két fiú egymással van elfoglalva, addig gyorsan felcsapja, és átnéz valamit. Desislav közben nyugodtan, majdhogynem bóbiskolva lefekszik a lány farmerrel borított combjára. Az olvasgatás közben meghallja, hogy a fiú kicsit vidéki - ami önmagában nem is baj, csupán ő eddig a nagyvárosiakkal találkozott. Olybár úgy tűnik, hogy lelkileg nincs itt, fél füllel azért figyel. Jack ha akar, simán átlát a kicsit sötétbarna lapokra; azokon szép, íves betűkkel mindenféle adatok vannak leírva. Receptek. És valószínűleg nem a konyhai húsleveseké.*

*Jack csak biccent egyet.* -Értemén, biztosan jó kis hely. És ha majd eltalálsz a Könyvtárba, onnan szerezhetsz magadnak térképet a suliról. *mondja, majd szemei sejtelmesen megvillannak.* -Amúgy pedig nem nagyon érdemes egyedül, és cél nélkül bóklászni a kastélyban, ugyanis könnyen eltévedhetsz. Az iskola tele van veszéylekkel... *halkítja le a hangját, miközben előredől.* -Vámpírok, titkos laborok, föld alatti, tiltott csatorna rendszerek, ahol életed legszörnyűbb rémálmai elevenednek meg két pilalnat alatt, és oylan helyek, amikről álmodni sem mersz, de ha már egyszer láttad, álmodni sem tudsz, mert nem leszel már se nem élő, se nem holt... Bár inkább legyél holt, mintsem egyik sem. *mondja, majd visszadől a fotelben, hátradől ismét, és megvillnatja szemeit.* -Mit olvasol Svetlana? Csak nem valami érdekeset. Amúgy aranyos.. kutya... *mondja, miközben az állatra pillant, majd szemeivel máris a barna füzetlapot kutatja, fél szemét azért a kiffiún tartja.* -De ne hidd, hogy el akarom venni a kedved a bóklászástól, csak annyit mondok, ésszel. Inkább tanuld ki az utakat, és keress egy térképet, vagy egy ráérős prefit, aki szívesen körbevezet. Ugyanis nem akarom, hogy te is nálunk végezd... a kriptában... *mondja sejtelmesen megvillnatva a szemeit. Reméli ne ijesztett rá nagyon a fiúra.*

*Prüszkölni kezd kicsit - a nevetését tartja vissza, habár ez nem lehet feltűnő a két fiúnak, ugyanis nem ismerik ezt a kis... "szokását". Nos igen, ez egy jó bevezetés az új diákoknak. A nevére azonban felfigyel és természetesen válaszol.* - Öhm... a jegyzeteimet. Eszembe jutott, hogyha Álom bájital helyett egy súlyos sérültnek mézzel édesített Élő halál esszenciáját adunk, akkor az valószínűleg meghal, mivel az életfunkciók lelassulnak semmint felgyorsulnak, ami a gyógyuláshoz szükséges lehetne. Valahova ide leírtam, hogy ez miért lenne vagy pont hogy miért nem lehetne kivitelezni... *Nos igen, mondhatni érdekes gondolatok, de min máson is elmélkedhet egy tizennégy éves lány?... Körülbelül minden máson. A kutya a bókra mintha felelne, vakkant egyet Jackre... ez igazából csak azért történik, mert nevén nevezte gazdáját. És a Svetlana szót bizony ismeri. Az albínó szemsarokból Nástira néz. Hm-hm, nem lesz egy hosszú életű diák, ha beleüti mindenbe az orrát.* - Ő az ilyen helyeken lakik, Násti... *Ejt meg valamiféle különleges mosolyt.* A vakmerők pedig rövid életet élnek, tehát ésszel barangolj. Nem hiába mondjuk. *Majd lapoz egyet.*

*Jack kérdőn pillant a fiúra, de előbb inkább a lánnyal foglalkozik.* -Érdekes probléma. De elvileg nem fog meghalni, ha jól sejtem, hanem mély álomba, esetleg kómába esik. Asszem a mézben lévő édesítő, és félgyógyhatás miatt. Bár a kóma sem valami kellemes, és ez igazából csak egy tipp. Az Élő halál esszenciája igen kényes és veszélyes főzet, meglehet, hogy kómát okoz mézzel keverve, de majd megkérdezzük a Mester. *msolyog halványan a lányra, majd biccent egy nagyot.* -Úgy bizony, onnan jövök, de ha ennyire szeretnél meghalni, és kóborolni, ám legyen. Majd megadok pár koordinátát, rendben? ~Meg írok egy levelet a Mesternek, hogy egyik estére terítsen magának, mert két lábon járó vacsora fog érkezni...~ *teszi hozzá sötét tekintettel magában, majd megrázza a fejét. Ez azért mégiscsak gionoszság. Inkább ad még egy lehetőséget a fiúnak.* -Tudod, a nagy felfedezők korán halnak. Pláne, ha egy nekromanta, vagy éjtünde közé sétálnak. Amadártoronyban széttépnek, ha nem viszel a házimanóktól húst, ami diákoknak tiltott hely. Ha lemész a csatornába, akkor nem is tudom mi fog elkapni előbb... Egy csapat inferus, zombi, vagy valami nagyobb... Talán vlami szörny. *aztán vállat von, és inkább denevérét kezdi piszkálni, szemei furcsán csillognak. Eléggé eszementen nézhet ki. Mint egy őrült pszihopata, ahogy az ujjain egyensúlyoztatja a kis denevért.* -Nem nagyon ajánlom, hogy újat húzz ezekkel a lényekkel, majd talán jövőre. De ha ott lettél volna Halloween-kor... *nosztalgikus érzése támad, és szabad keze a nyakában függő pentagrammára siklik.* -Akkor tudnád, hogy az életeddel játszol minden egyes rossz lépéseddel.. És rengetegen halhatnak emg miattad... *hangja sejtelmesen, távolról cseng, majd szemeit hirtelen a fiúnak szegezi, vörös izzással. Aztán ismét a denevérre koncentrál.* -De te tudod, a te döntésed. *teszi hozzá mellékesen, mintha nem is érdekelné.*