Nílusi krokodil

Fiú háló! Ha a szoba betelt, kérünk egy szobaleírást, ami mind a négy lakónak megfelel!

A szoba lakói:

1. Szentgyörgyváry Kristóf
2. Feyd Raude
3. Vernen Klaio
4. Unirone Kunerhant

*Vernen felnéz, álmos. Épp a legszebbeket álmodja, erre Feyd képes, és felébreszti. Nem nagyon tetszik neki a dolog, ám amikor arról van szó, hogy mennek virágért azonnal kimegy az álom a szeméből. *
-Jó *mondja, majd felöltözik, és elindul az udvar felé azzal a reménnyel, hogy Feyd majd követi*

*Belép, és odaront Feyd szekrényéhez, beleteszi a virágot, majd örömmel nézi, ahogy feléled a víztől.*
-Feyd, nem baj, ha iderakom a virágot? *Majd megvárja a választ, és lesétál az udavarra levegőzni, hiszen mára elege volt a mocsras, zárt, vagy egyszerűen csak nedves helyekből.*

*Vernen lép be oldalán Cressel, és mivel a háló üres leülteti a lányt az ágyára, ő pedig megpróbál elég közel leülni hozzá, ám mégis vele szemben, hogy ismétcsak megláthassa a szemeiben tündöklő fényt.*
-Na és hogyan telt ez a napod? Izgalmas volt? Találkoztál a tegnapi sráccal? *Bombázza meg kkérdéseivel a lányt*

-Hm... Csak úgy, hogy legyen valami beszédtéma. *Majd érzi, hogy ismétcsak vörösödik, hiszen füllentett. És mivel nem tudná elviselni azt, hogy hazudott, így megmodnja neki, hogy mégis miért kérdezte:*
-Na jó, ez nem egészen igaz. Részben azért kérdeztem, mert *megvakarja a fejét* féltelek mint újdonsült barátomat, és részben azért, mert nem akarom, hogy csak úgy zaklasson az a... az a ... dalnok, vagy hova való is az az ember...

*Vernen nem igazán örül, hogy most így viszakanyarodnak Cassy felé, hiszen direkt nem válaszolt a kérdésére. Tegnap mondjuk nem sokat tudott beszélni Cassyvel, de amúgy ninvcs baja a lánnyal, csak most nincs hangulata ehhez a témához is.*
-Nem találkoztam vele, hiszen nekem is az volt a programom, mint neked, csak én még a mocsárban is voltam emellett.

-A kérdésedre válaszoltam, hiszen nem akartam hogy zaklasson az az emberke, amúgy meg, hogy miért járok a mocsárba azt nem mondhatom meg. Nem azért, mert nem bíznék benned, hiszen te vagy itt a második ember jelenleg, akiben kezdek bízni, akármennyit is beszéltünk eddig. Azért nem modnom el, mert nem tudom, hogy el lehet-e. Kérlek, bocsásd meg ezt nekem, de ha lehet el fogom mondani. *Itt Vernen kínosan csöndben marad, és várja, hogy témaváltás legyen, ugyanis nem szeretne semmit sem kikotyogni Cressnek, ha nem szabad, de amúgy meg szívesen elmondaná neki, hiszen nem nagy titok az.*

-Hm... Nem tudom, hiszen nem igazán volt még órám, de attól függetlenül akit ismerek, és holtak őrés, az rendes, illetve a tanárunk. Na őt nagyon bírom. A személyisége nagyon komoly^^ És mivel nem nagyon lehet vele játszani, így tökre kedvelni fogom szerintem. És a te szakod? *Itt félrehajol, majd eldől az ágyon, kényelembe helyezve magát, majd ásít egy nagyot*
-Sajnálom *mondja* csak ismét kezdek álmos lenni. Egyszer hamarabb is találkozhatnánk.

*Látja, amint elindulna a lány, és szívesen visszahívná, ha nem lenne ennyire fáradt.*
-De ha nem akarsz, ne menj... Tudod, én kedvelem a társaságod, és tökre boldog vagyok, ha veled töltöm az időm, nem a mocsárban, csak most ez a tunya nap kissé betett. És köszönöm is, hogy megértesz, ám nem célzás votl, hogy menj.
-Tudod, mit? Maradj még pár percet. Jó? Te nem vagy álmos?

*Sajnálja, hogy nem sikerült maradásra bírnia a lányt, ám valahol mégicsak örül neki. Hiszen már így is majd elalszik, és reméli, hogy a röpke útján nem kapják,el és ítélik büntetőmunkára. Amíg azonban nem megy el még köszön neki, és egy jóéjt puszit is nyom az arcára:*
-Ezentúl köszönhetnénk akár így is. *Már ennyire megért a barátság, vagy mi, így remélte, hogy nem veszi sértésnek Cress sem.*

*Felébred, nyújtózkodik, és eltervezi, hogy egy könnyű séta után elmegy újra virágokat keresni. Felöltözik, és már indul is a sétára.*