Fehértigris

Üdv! A Fehértigris háló a lányok birodalma, tehát nyitva áll négy diáklány előtt!

Az itt lakó lányok:

1. Rilja Paszarojiv
2. Cassidy Woonel
3. Irego Kwiatowski
4. Sissy Black

*Kíváncsian tárja ki a nyikorgó ajtót.*
- Ez a hely fantasztikus!
*Kiált föl boldogan. A legszimpatikusabb ágyra rárakja a bőröndjét, és körülnéz a szobában. Minden pont olyan, ahogyan azt elképzelte, kivéve egy dolgot; nincs lakótársa... Egyenlőre. De majd később biztos beköltözik valaki.*
~Addig is, az egész szoba az enyém!~
* Rögtön nekiáll kipakolni. Az éjjeliszekrényre rárakja a családja képét, és a kedvenc könyvét. Egy ideig elnézegeti a húga arcát, aki, reményei szerint nemsokára csatlakozik hozzá. Minden cuccát kipakolja, aztán az ágyára pillant. Kicsit üresnek találja, úgyhogy nekiáll átalakítani; Feketévé változtatja a párnát, és néhány fehér virágot varázsol rá. Ugyanígy jár el a takarójával is, aztán elindul felfedezni a kastélyt.*

*A szobába belépve ránéz az ágyakra. Még mindig árván vannak. Odasétál az íróasztalhoz, lapot és tollat vesz elő, végül megírja az üzenetét. Annak valójában semmi köze nem volt a könyvhöz, (amit szintén magával hozott) csak hirtelen eszébe jutott hogy üzenni szeretne a családjának. Hiszen megígérte nekik hogy az első nap írni fog. Leírta hogy már találkozott is két emberrel, hogy milyen kedves itt mindenki, és persze hogy milyen csodálatos a kastély meg az udvara. Miután végzett Összehajtja a levelet, és elindul megkeresni a madarak házát.*

*Újra belép a szoba ajtaján, kissé fáradtan a madaras kaland után. A szobában még mindig nem lát senkit, így beszélgetni sem tud senkivel. Leül az ágya szélére és előveszi a különös könyvet. Aztán mégis leteszi, mert semmi kedve olvasni. Berakja az éjjeliszekrénye fiókjába, és az ajtót kémleli, de senki nem jön, úgyhogy elfoglalja magát az ágya további csicsásításával. A takaróra a kis virágok mellé egy nagyot is rak, varázsol egy nagyobb párnát ugyanolyan mintával mint a kicsi és elhelyezi egymáson. Így pont olyan lett, mint amilyet szeretett volna. Lefekszik az ágyra és rögtön elnyomja az álom.*

*Álmatagon kel föl, és magára kap valamit. Odaballag a kis táblához ahol az itt lakók nevei vannak. Eddig még meg sem nézte.*
~ Azt írja három lány lakik itt. Én magamon kívűl nem látok senkit...~
*Kiveszi a könyvet a fiókból, és kilép az ajtón nem törődve többet a táblával*

*Irego ébredezik. Nagyon sokat aludt. Persze közben felkelt, de csak étkezni, meg lefürödni. A böröndjét még mindig nem hozta fel. Most feláll, és elindul kifele az ajtón, hogy felhozza.*

*Megjelenik előtte a szobája. Kissé szédül, ezért leül az ágyára. Aztán észreveszi a többieket.*
- Üljetek le nyugodtan! Itt egy szabad ágy az enyém mellett.
*Mutat maga mellé, és mosolyog.*
-Szerintetek észrevehetnek minket?

* Felnevet Lena megjegyzésén. Nem feltételezte a fiúról hogy kipróbálja a bűbájt, de vicces lett volna ha mégis megteszi*
- Vajon mi lesz a sorsa az ételünknek?
*Kérdezi az otthagyott szendvicsekre gondolva.*

-Kicsit kezdek az lenni
*Motyogja álmosan. Közben laposakat pislog, ahogy a csillagokat nézi.*
- Lehet hogy tényleg aludni kéne. És holnap talán még találkozunk.
*Rámosolyog a lányokra, közben becsukja a szemét és rögtön eldől az ágyon*

*Fölébred de nem lát senkit. Gyanítja hogy a többiek már visszamentek a szobájukba. Elég tapintatlan volt, hogy meghívta őket, aztán meg elaludt. Lezuhanyzik, aztán fölvesz egy fehér térdgatyát, egy lila pólót és a haját összefogja. Megigazítja az ágyát, elvégzi a maradék dolgát, és elmegy a társalgóba.*

*Megjelenik előtte a szoba képe, és már ott is van. Senkit nem lát, nem tudja elképzelni hol aludhatnak a többiek. Lassan, vánszorogva megy az ágya felé. Nem hiszi hogy az alvás, evés vagy bármi más dolog jót tesz neki. Hányingere egyre nagyobb lett, ahogy az ételre gondolt, és bár nagyon álmos volt tudta hogy holnap csak egy árnyalatnyival lesz jobban. Még ő sem értette mi baja. De lehet hogy téved és holnap mégis jobban lesz. Gyorsan vett egy meleg zuhant, bár ez nagyon lassan ment az erőtlensége miatt. Aztán átöltözött pizsamába, és bebújt az ágyba, a meleg takaró alá. Egy kis szundi, igen az talán segít. Talán. Varázslattal kinyitja az ablakot, amin keresztül hűvös levegő áramlik be, és egy nagyon távóli szomorú dallam. Lehunyja a szemét és hamarosan már alszik is.*

* Ma is későn kel föl, de nem bánja. A szédülés és a rosszullét enyhül egy kicsit, de nem múlik el teljesen. Kivesz az édesség-tartalékából néhány kekszet reggelinek, és iszik egy vizet is. Elkészül, és a ruhája alá fölveszi a fürdőruháját, ugyanis elhatározza hogy elindul úszni. Úgy olvasta, valahol a kastély területén van egy vízesés.*
~ Nem hiszem hogy bárki bánná ha megmártóznék benne.~
*Elmélkedik magában, azzal lesiet az udvarra.*

* Gyorsan elkészül, egy kis zacskó mogyorót rak a zsebébe, s már megy is a társalgóba, ahogy szokott*

*A pele sajnos bejutott. Nem mintha zavarná, de szeretné ha visszamenne az otthonába. A szobájában unná magát, és eleve nem tarthatja meg. Bár neki tetszik az ötlet, tudja hogy nem teheti meg. Az ágyra ül, mire a pele az ölébe ugrik. Elkezdi simogatni, vakargatni. Az állat nem ellenkezik, sőt, mintha élvezné is.*
- A vadállatok általában nem engedik hogy hozzájuknyúljanak. Félnek az embertől...
*Gondolkodik hangosan, majd az ölében fekvő szőrglyóra pillant.*
-Nekem nem úgy tűnik, mintha félnél.
* Mosolyodik el, és tovább cirógatja a kis aranyost. Majd átöltözik pizsamába és lefekszik a pele mellé, aki már el is szundít.*

//A másik user engedélyével//

*Irego kinyitja a bőröndjét, aminek az alja helyén egy létra van. Nem törődik most vele. Pálcájával belenyúl* Invito! *két bot repűl ki a ládából Iregohoz. Mind a kettő ugyanolyan, mint ami Szvetlana kezében van, csak nincsen a végükön lándzsahegy.* gyakoroljunk! Otthon mindig akadt néhány fafej, akik úgy gondolták, hogy jó dolog belémkötni. és mivel általában anyám tette helyre őket varázslattal, így sosem emlékeztek, hogy mennyire nem jó dolog. Viszont itt nincs senki, és már hiányzik egy kicsit. *Szvetlana leteszi a lándzsáját, és megofgja az egyik botot. Az amifiteátrumba mennek harcolni. Órákhosszat püfölik egymást, és Szvetlana érezheti: Irego nem kezdő. Ennek ellenére kikap, mivel Szvetlana sem az. Nem is egyszer veszít, de sosem lehet kétszer uyanazt a trükköt bevetni ellene. Egyre tovább bírja, de ennek ellenére kikap. Bár nem egyszer sikerűl sarokba szorítania Szvetlanat, de a lány mindig megússza, bár jónéhány ütést szerez. Komolyan harcolnak, így mindkettejük testén kék-zöld foltok jelennek meg, de a harc hevében úgy tünik: egyikük sem bánja. Aztán kifáradnak. Szvetlana talán még bírná, de nem túl sokáig. Irego azonban mozogni sem nagyon tud, így visszaveszi a botját, és elmegy a szobájába kipihenni a srüléseit, amik között nincs egy komoly sem. Szvetlana is hasonlóképpen tesz. az ütésnyomok nem komolyak, másnapra elmúlnak.*

*Irego mozgolódik az ágyában. Az elmúlt időt alvással töltötte, és most kezd el ébredezni. Élvezte a harcot Szvetlana-val, és bármikor megismételné. De most éhes. Nehezen kászálódik fel az ágyból, még mindig érzi a bot nyomait. Picit nehézkesen indul meg az étkező felé ki szobájából.*