Parlagi sas

Ez egy fiú háló, amit majd a tulajdonosai alakíthatnak ki.

A szoba lakói:
1. Igor Volonyev
2. Darios Berbatov
3. Darren Larten
4. Jevgenyij Gajderbekov

*Kristóf belép a hálójába és lefekszik pihenni az ágyára*

*Kristóf amikor felébred hirtelen nem tudja hogy hol van ,de miután körülnéz rádöbben, hogy a hálójában van és elaludt.Nagynehezen felkel és elindul kifele a hálóból.*

*Miután bevágta maga után az ajtót nekiáll kutatni a táskájában,sokáig kutakodik mire megtalálja amit keresett.Egy szép könyv amire az van írva Sötét varázslatok gyakorlása.*

*Elkezd olvasni és olvasás közben magához veszi pálcáját és a könyvel a kezében elindul gyakorolni.*

*Kristóf csalodottan érkezik vissza mert nem talált gyakorló helyet ezért vissza jön a szobájába és megint elkezd keresgélni a táskájába hátha talál valamit amire tud átkot küldeni de hiába keresgél ,de semmit nem talál csak denevérét őt pedig nem akarja bántani.Ezért lefekszik és elkezd nézegelődni ,ebben a pillanatban meglát egy pókot és felcsillan a szeme megfogja a pókot és lerakja maga elé de mivel szépnek találja azt a pókot ezért nem akarja megátkozni ezért csak varázsol rá egy Tarantallegrát és a pók lábai egyszerre összecsusznak.A fiú nagyot nevet a pókon, és a varázslat után vissza teszi a pókot a sarokba hátha még szüksége lesz rá.Mindezek után lepihen az ágyán,és olvassa a kedvenc könyvét,olvasás közben elszenderedik és elalszik.*

*Kristóf nagyon nehezen ébred fel de nem is csoda a tegnapi napba jól elfáradt,azonban amikor sikerül feltápászkodnia nekiáll mosakodni hogy a csipás szemeivel megint láthasson.Mindezek után felöltözik és olvasgatni kezd a könyvéből.Az olvasás után kicsit megszomjazik és elmegy innivalót keresni.*

*Kristóf mikor belép a szobájába lepihen az ágyára de nem alszik mert nem tud ,ezért elkezd olvasni.*

*Megáll a Parlagi sas nevű háló előtt és a fiúra néz.*
- Látom, hogy még csak te laksz itt. *mondja a névtáblát nézegetve, majd a Gyilkos Bálna nevű hálóra mutat.*
- Én ott lakom. Ha gondolod, bármikor felkereshetsz. *mondja, majd vár, hogy a fiú kinyissa az ajtót és bemenjenek.*

*Kristóf már nyitja is az ajtót és betesékeli a fiút.Amikor beérnek bemutatja a denevérét Erorrt,majd leül az ágyára és megmutatja Feydnek mit tud csinálni a pókkal ami ott volt a feje fölött.Leveszi a pókot és megátkozza.*
-Tarantallegra!*így szórva az átkot a pókra és erre a szóra a pók elkezdett táncolni ,ezt nagyon mulatságosnak találta.*

*Amint nyílik az ajtó, belép és körülnéz a szobába, majd megnézi a denevért és leül a fiú mellé. Majd a pókra elmosolyodik.*
- Hm, érdekes. Nekem egy király pitonom van. *meséli a fiúnak, majd figyeli, ahogy a pók táncol. Egy kicsit Darren Shanes filingje van a dolognak, de nem gond. Feyd is mosolyog rajta, elég vicces, az már tény.*
- Ez nem rossz, de ezt én a kígyómmal nem tudom eljátszani. Elég érdekes lenne. *mondja, majd újra a pókra emeli tekintetét.*
- Tanítottad már valamire? Azt hallottam, hogy a pókokat lehet tanítani. *magyarázza a srácnak, hiszen Feyd szeret olvasni, méghozzá minden féléről. Egyébként az a rosszcsont könyv még mindig nála van, de most úgy látszik, hogy nyugton van és nem akar se ugrándozni, se visítani.*

-Tényleg például mire lehet megtanítani őket?Segítesz benne?Megpróbáljuk most?*bombázza kérdésekkel a fiút.*

- Hát például arra, hogy a te akaratodnak megfelelően hálót szőjön vagy úgy mászkáljon, ahogy te akarod. De ehhez nagy koncentráció szükséges. *magyarázza a fiúnak, szívesen segít, bár még soha nem próbálkozott ilyesmivel.*
- De ezt csak olvastam és mivel nincs pókom, nem volt kin kipróbáljam. Viszont ezt a koncentrációt neked kell megpróbálni, mivel a te pókod és nem az enyém. Hozzád áll közel és nem hozzám. *mondja és addig még nem is mondd mást, hogy mit lehet még tanítani a póknak, amíg ez nem sikerül.*
- Mérges pók, ha jól sejtem. *mondja, de nem ért annyira a pókokhoz, így jobb, ha megkérdezi a fiút.*

-Igazábol én sem tudom milyen itt találtam mikor megérkeztem!Na meg próbálom rávenni koncentrálással hogy másszon a vállamra.Remélem sikerül,és nem mar meg.*behunyja szemét és erőssen elkezd koncentrálni a pók nem mozdul egy ideig de végre megmozdulés elindul a kezén egyenesen a válláig.Ennek nagyon örül Kristóf és kérdezi a sráctól.*
-Még lehet velük valamit?

//Kristóf, ha vagy, akkor folytathatjuk, mivel most már jó a gépem. Addig fagy//

*Kristóf nagyon morcosan kel fel és elindul felöltözni,ezek után elindul a társalgóba.Nagyokat ásítva lép ki a szobájából.*

*Egyszer csak megjelenik a szobában Brown. Körülnéz de látja, hogy senki sincs a szobában. Ennek talán egy picit örül hiszen nyugodtan pihenhet mert már késő van és ő is fáradt. Oda megy az ágyához, majd lefekszik. Nem telik el 5perc és már aluszik is*

*A szobába belépve nem lát senkit. Odaballag ágyához és egy kis délutáni pihenőt tesz*

*Asthon egy kis séta után felmegy a hárlókörletébe*
*Kinyitja az ajtót és megpillantja bátyját Brownt aki épp alszik*
-Haho Brown.
*Keltegeti*
-Fennt vagy?

*Belép a szobába Brown, odaballag az ágyához, lefekszikm majd elalszik*

*Brown felkel, majd elindul Melissát megkeresni*
~Megnézem a Labirintus társalgójában...hátha ott van~
*gondolja és elindul*

*Kijön a szobából és elindul a Labirintusba, a Társalgóba*

*Hosszú, végeláthatatlan, kígyózó folyosókon keresztül vezetett az útja ki a labirintusból. De most már érzékeli, hogy a kúria lépcsőit koptatja. Keze roskadozik a nehéz ládától melyet még cipelnie kell úgy tűnik. Minden ajtót jól szemügyre vesz hátha valamelyiken a Parlagi sas táblácskát pillantja meg jelezve számára, hogy megérkezett oda ahol lakni fog. Végre észre veszi hát. A zárba helyezi a kulcsot s elfordítja. Az halkan kattan egyet, Szergej pedig kitárja az ajtót s bevonszolja ládáját maga után. Alaposan körülnéz a helységen. A többi ágyban társai már mind alszanak. Majd holnap ráérnek megismerkedni vele mikor észreveszik, hogy egy idegen fekszik az eddig üresen álló negyedik ágyban. A kipakolást is holnapra halasztja nehogy a hangoskodással felébressze a többieket. Bár ez érdekelné őt a legjobban de hát mégis... Belülről bezárja az ajtót a kulcsot a zárban hagyva. Cipőjét leveti s így ahogy van, ruhástól, befekszik az ágyába s pillanatokon belül mély álomba szenderül.*