Tölgy-odú, Aredhyll Alassar lakhelye

*Deltérkezik a oduhoz tudja, hogy már tegnap jönie kelet volna de nem votl sajnos ideje.Mostis rajta van fekete köpenye amit valoszinűleg mindenki un már de mit tegyen ö igy szeret megjeleni.Kezében ott a 170 centis botja.Mivel ugy gondoljo mestere itt van bekopo.*

*Próbálja viszonozni a mosolyt de nem megy neki a Tölgyesben történtek után majd átveszi a könyvet és pár könnycsepp ráhullik*
-Kösz...köszönöm...azt hiszem visszamegyek a szobámba és alszom egyet.-

*Irego érkezik az odú egyik tartófájához. Felnéz. Beszélnie kellene a mesterrel, de koránt sem biztos, hogy szeretné ezt a beszélgetést. Sőt! Biztos benne, hogy nem szeretné, de akkor is kell. Egyszerűen kell. Lassan felsétál a lépcsőn. Minden lépésnél erőt véve magán. Majd felér. Kopogásra emeli a kezét, de vár. Aztán mélyet sóhajt, majd bekopog az ajtófélfán. Nincs kétsége afelől, hogy a mester tudja, hogy nemrégiben elhagyta a kastélyt, hisz mind elmenetelkor, mind visszajövetelekor az erdőn át közlekedett.*

*Delt komoly léptekel belép az oduba és megál nem mesze mesterétöl és pont a lány melet.Látja, hogy a lány könycsepeket ejt és tényleg sajnálja de nem tud valahogy egyűt érezni vele de tudja mijen ez az érzés nem egyszer kelet szomorunak lenie és sirt is.Áll majd mesterére tekint.*
-Mester a tegnap elöt azmondta jöjek mejd visza a dologal kapcsolatban de cak ma sikerűlt eljutnom ide.*Mondja és lehet nem ez a legalkalmasab idöpont erre a beszélgetésre.*

*megköszörüli a torkát és megpillantja a fiút aki ismerős neki*
-Szia!Tehát a Kékfátyol vízesésnél kezdődött minden...ott találkoztam Josh-sal és próbáltam kedves lenni de ő ezt nem viszonozta és lelépett késöbb ismét találkoztunk megbotlottam és a karjaiban találtam magam közelebb hajoltam de ő egyszerűen levakart magáról akkor feltűnt egy Násti nevű fiú aki elött elszégyelltem magam és elkezdtem sírni majd felkeltem közben többször elestem rosszúl lettem de végül ideértem és most itt vagyok.Röviden ennyi-
*fejezi be a mondatot a lány aki még mindig rosszúl van és reméli szakvezetője megérti érzéseit*

*megissza a teát majd távozni készül*
-Köszönök mindent tanárúr!Sziasztok!Szia Delt,Irego,Kristóf!-
*felmegy a szobájába*

//bocsi hogy felborítom a rendet csak mennem kell köszi a játékot!//

*Irego belép, és meglátja a nagy tömeget. Nem űl le. Nem modortalanságból, csak négyszemközt kellett volna beszélnie a mesterrel fontos ügyben.* ~Ostoba!~ *szidja magát* ~hogy gondolhattad, hogy egy alapító ráér csak a te bajoddal foglalkozni?~ Jó napot mester! *köszön, bár a meglepettségében és kicsit a csalódottságában picit megkésve köszön. Pedig a mesterrel tényleg fontos lenne a megbeszélnivaló. De akkor vár. Reméli hamarosan a többiek elmennek*

-Rendben mester a farkasomat meg már elkűldtem.Viszlát.*Mondja a mesterénak majd intt a töbieknek látja, hogy valaki négy szem közt akar beszélni a mesterel de az nem ojan fontos neki ugyhogy nyugot léptekel távozik.*

*Még a mester után szólna, de túl gyors. Így ő is távozik, nem várja meg a medve kikisérését. Távozik, miközben átkozza magát. Semmi kedve ezt a beszélgetést Kristóf elött lebonyolítani. ahoz ez kényes téma*