Tölgy-odú, Aredhyll Alassar lakhelye

*Delt érkezik amikor a lépcsöhöz ér kicsit elgondolkodik de mikor meghalja Clare hangja egy rezenés szalad végig a testén de fogalma sincs miért. Elindul a lépcsön felfele és amikor a oduhoz ér lehajtja fekete köpenye kapucniját és bekopog.*

-Ared mester!Igazán jólesnek a dícsérő szavak!Sziasztok!*Köszön az érkező diákoknak.*Hogy tetszik lenni mester?*kérdezi kíváncsian Clare!-mivel tölti mostanság a zsabadidejét?Biztos sok dolga van!*Clare Még mindig a mesterre koncentrál!Persze az is érdekli hogy miért jöttek Arnuilék.*

* Való igaz, sokan vannak. Ilia nincs ilyen sok emberhez szokva Maga körül, még így sem, hogy immár két hónapja van "egybezárva" más népekkel. Érdeklődve szemléli a többi jelenlévőt. Viszont az a tudat, hogy Alassar maga hívta őt ide, tőle szokatlan magabiztosságot ad a fél-óriásnak. * Üdvözöllek Benneteket! * használja az otthon leggyakrabban hallott köszönést, ami ez esetben talán nem helyénvaló, hiszen nem ő a vendéglátó, de még a gondolat is távol áll tőle, hogy valamit esetleg rosszul csinálna. * Nem vártam, hogy enni kapnék itt. Nem vagyok éhes sem.* mondja kicsit dörmögő hangon a fél-óriás, majd azért bezárja maga mögött az ajtót, sokkal inkább érzi a szoba melegét, mint háta mögött a hideget. *

*Delt belép a földet söprö fekete köpenyében aminek elöb hajtota le a kapucniját belép és röktön Clarera vetödik tekintete.*
-Elnézést a zavarásért mester csak Claret kerestem és ugy halotam itt van.*Majd Clarera irányitja a figyelmét.*
-Most beszélgethetünk Clare jösz vagy inkáb maradsz.*Mondja egy kis mosojal az arcán Clarena.*

-Szia Delt!*Köszön a lány!Kicsiet kellemetlenül érzi magát!Menne is a fiúval de maradna is hiszen nemrég érkezett!Ránéz Ared mesterre és látja hogy éppen a többieknek válaszol!Az ő dolgouk fontosabb!Majd ránéz Deltre látja hogy a fiú mosolyog és tényleg kéne beszélniük.Így felpattan megfogja Delt kezét és a kijárat felé mennek!-Elnézést mester de Kellene Deltel beszélnem!Neharagudjon!Majd máskor folytatjuk.További szép estét!És Sziasztok*Köszön el a többi diáktól.*

*Delt elmosojodik és kicsit nevet magába a dolgokon ám komoly arcot vág mert nem kar valami bohocnak tüni.*
-Viszlát mester továbi kelemes estét.*MOndja már komoj arcal.*
-Sziasztok.*Köszön el a többi diáktol.*

* Körbenéz és jó pár másodpercig meg sem tud szólalni, azután is csak elmosolyodik. * Látom... * kezdi végül lassan * a bölcsességet, Mester. Szavai igazságát. * Bár memóriája gyakran kihagy rövid távon, élete fontos mozzantait mindig nagyon jól megjegyezte s még évek múltán is meglepő pontossággal tudja felidézni őket. Arnu ötletére felcsillan a szeme. * Igen, Én is szívesen látnám őket, és megígérem, hogy ha módomban áll majd segíteni egy Druidának habozás nélkül meg fogom tenni! * ez a kijelentés is csak azt jelöli, hogy a Mesterrel való első beszélgetése milyen mély nyomot hagyott Benne. * Jó ha látok érdekes dolgokat * kalandoznak vissza gondolatai újra a szárnyas lovakra. *

* Gondolatai közben újra elszállnak, ezúttal a thesztrálok felé. * ~ Igaz, Apu mesélt Róluk s azt mondta Ő már látott ilyeneket és a Mi erdőnkben is élnek... de eddig még nem láttam őket. ~ * Viszont meglehetősen biztos benne, hogy tavasz óta, mikor szemtanúja volt saját ikertestvére meggyilkolásának elnyerte a képességet, hogy lássa a "haláli" lovakat. Hirtelen elhatározza Magában, hogy megkéri a Mestert, hát ha láthatna egyet most rögtön, ám annyira izgalomba jön az ötlettől, hogy egy hirtelen kézmozdulattal véletlenül fejen kólintja a mellette álló Arnuilt, ami Neki gyenge legyintés, a lánynak valószínűleg nagyon fájhat. *

* A fél-óriást megrémíti tette, egy pillanatra óvatlan kezére pillant, majd Arnu felé néz, arcán megbánás és ezer kín, mintha Magát erejének többszörösével vágta volna fejen. * Sajnálom! Bocsáss meg, tényleg! * Szörnyű lelkiismeretfurdalás gyötri. * Segítek majd! A kúriába kísérlek, ott jó gyógyszerek vannak * mondja rmegő hanggal, majd az ijedtségtől remegő hanggal fordul ismét a Mester felé. * Ha... tényleg nem bánná, uram! * mondja a fél-óriás lehajtott fejjel. * Én... tényleg nem akartam bántani Őt... * mentegeti Magát még a Druida mester előtt is. * Bocsásson meg, Mester! Arnut jobb lesz, ha elkísérem! Ég áldja önt! * azzal hátat fordít a Tölgy-odúnak és a lányt maga előtt terelve elhagyja a szobát. *

*Amaya összeszedi minden bátorságát és szeretne találkozni szakvezetőjével ezért úgy dönt meglátogatja őt Kyuubival*
-Jó napot!Tanárúr!-
*Kopog. Vár még ott pár percet, de végül nem érkezik válasz. Ebből arra következhet, hogy jelenleg nincs itt a Mester, így visszamegy a kúriába.*