Gyilkos Bálna

*Tetszik neki a rendetlenség. Ugyanilyen a szobája otthon. Lehuppan az ágyra, és fölveszi az aranyvéres könyvet. Belelapoz, és elolvas belőle egy kicsit, közben fölnéz.*
- Látom szeretsz olvasni.
* Félrerakja a könyvet és elfogadja a vajsört. Kortyol belőle*
- Hány ezer vajsörös üveged van?
* Kíváncsiskodik mosolyogva.*

* Amikor Eric kimegy, mivel nem tud mit csinálni olvassa tovább a könyvet amit elkezdett. Aztán végre visszajön. A kérdésre csak vállat von.*
- Áhh, mindegy.
* A hideg szemektől nem ijed meg, már ezt is megszokta a fiúban. Egy kis idő gondolkodás után eszébe jut a kérdés amit már egy ideje fel akar tenni.*
- Amúgy mi barátok vagyunk, vagy csak eltűrsz engem?
* Viszonozza a hideg nézést, és várja a választ.*

* Kicsit tényleg változtatnia kéne a külsején, ez már neki is megfordult a fejében. Nem szereti hogy mindenki ovisnak nézi. Elhatározza hogy megpróbál csinálni magával valamit.Sóhajt egyet amikor a fiú ágyba bújik. Egy ideig még figyeli, de aztán elmegy, és nem felejti el elfújni a gyertyát.^^ A fehértigrisben ő is elalszik.*

*Éberen érkezik meg a résnyire nyitott ajtóhoz. Már csukott szemmel is meg tudná tenni az utat. A bal kezével erősen bekopog az ajtón, és várja hogy beengedjék. A haja most rövid, ugyanis reggel levágta. A jobb kezén a karkötők most nem zörögnek. Csak egyet vett föl, egy sötétkéket. A topja és a rövid szoknyája is ilyen színű*

*A morgásra bedugja a fejét, arcán széles mosoly látszik.*
- Még nem akarlak megölni. Majd máskor.
*Miután bejön nekidől az ajtónak, mire az becsukódik. Lecsüccsen a fiú ágya mellé. Az arcát fürkészi*
-Mi van veled?
*A haja már máskor is volt fekete, ezen nem lepődik meg.*

*Kivételesen hellyel kínálják...Kicsit meglepődik, de nem mutatja, csak felül az ágyra.*
-Kösz.
*Egy kilógó tincset visszatűr a füle mögé. A sopánkodásra csak még szélesebb lesz a mosolya*
- Hát igen, unalmas iskolai-napok.
*Ért egyet vele. Mivel a tincs már megint kijött, kivesz a zsebéből egy csattot és a hajába rakja.*
-Ma nincs vajsöröd?
*Ugratja a fiút*

*Lemondóan néz az üevegekre, és elveszi az egyiket.*
-Áhh nálad mindig van. Honnan szerzel ennyit?
*Igazából nem bánja hogy van, úgyis szomjas. Félig kiüríti az üveget, aztán egy mini zacskót vesz elő a zsebéből, amiben kekszek vannak. Megkínálja Ericet. Ő is eszik, kicsit talán túl gyorsan, félre is nyel. Hevesen köhögni kezd*

*Kisvártatva kopogás hallatszik,majd egy női hang szólal meg kicsit franciás kiejtéssel:
-Erik!Bent vagy?Ann vagyok.Gondoltam beszélgethetnénk.
*És be is nyit az ajtón nem is várva a választ.

Majd meglátja a kiss Cass-t.

*-Te pedig Cass vagy ugye?Bocsánat hogy rátok törtem.-mondja megint franciásan.*

*Amikor Eric megveregeti, végre levegőhöz jut.*
-Rendben vagyok.
*Nyögi. Köszön Ann-nek és be is mutatkozik. Nem zavarja a franciás kiejtés, ő is francia származású.*
-Igen, Cassidy vagyok. Cassidy Woonel.
*Kicsit ismerős neki a lány. Nemsokára be is ugrik neki hogy az órán látta.*

*-Bocsánat mégegyszer.-és megrázza gyönyörű,hosszú fekete haját.
-ó,bocsáss meg Cass.Én pedig Ann-Tabitha Serenity vagyok.És bocsáss meg az előbbi figyelmetlenségemért.Örülök hogy semmi bajod.*

-Ugyan, semmiség.
*Legyint egyet a szabad kezével, és Ann-t is megkínálja keksszel. Amikor Eric megint hűtővé válik rávigyorog. Már megszokta hogy általában ilyen. Kíváncsian várja Ann válaszát.*

*-Csak a tanulással kapcsolatban.Bűbájok.Oké hogy most lesz de akkor is,érdekel.Az édesanyám is szerette...!-a gondolatot nem sikerül befejeznie,mert a sírás folytogatja.Csak lehajtja a fejét.*
*-Ne haragudjatok!A bajomat nem akarom rátok zúdítani....!Csak egyedül éreztem magam és gondoltam valakivel beszélni.....-és egy könnycsepp jelenik meg a szemében,ami lassan végigfolyik az arcán,le a fekete ruhájára.Ekkor el is takarja fekete selyem kendőjével az arcát,nem akarja hogy lássák hogy sír.