Gyilkos Bálna

*-Hát úgy néz ki ő alszik,de remélem nem bántottam meg.Tudom ilyen szokott lenni,de...Nem bánja?Vannak barátai?Hát ellensége az sok lehet.-súgja Ann Cass füllébe alig hallhatóan.*
*-Én nem értem őt!Te igen?-hajaol még jobban a lány füléhez.*

*Nem lepődik meg Eric "kedvességén". Észreveszi a könnycseppet Ann arcán, bárhogyan is próbálja elrejteni. Föláll az ágyról, vendéglátójuk úgyis aludni szeretne. Közelebb megy Annhez, és próbálja megnyugtatni.*
- Ne foglalkozz vele. Mindig ilyen.
*Fejével némán Eric felé bök. Sokszor segített már neki, és Cass már elfogatta barátként (még ha ő nem is) de a modora akkor sem változott*
- Hát elég sok ellensége van. Kezdek álmos lenni, megyek aludni,jó?
*Mosolyogva beszél, és persze, mielőtt kilépnének elfújja a gyertyát. Elköszön Ann-től, bár nem szívesen hagyja ott, de kezd álmos lenni. Elmegy a fehértigrisbe.*

*-én is megyek vissza ahálóba, a Gepárd hálóba.Gyerünk szerintem.*

*Mathilda hallkan kinyitja az ajtót betipeg és leül a hozzá legközelebb levő székre majd egy könyvet vesz a kezébe és olvasgatni kezd nem szeretné megzavarni Ericet csak elnézést szeretne kérni a viselkedéséért de majd csak akkor teszi meg ha észreveszi a fiu őt és nem kap azonnyomban dührohamot*

*Mathilda feláll megköszörüli a torkát odaléáp a fiuhoz és kinyujtott kézzel rezzenéstelen arccal kezd hozzá mondandójához*-Csupán elnézést szerettem volna kérni a viselkedésemért ugyanis borzasztoan viselkedtem és nem éppen a legjobb modoromat csillogtattam meg.*figyeli a fiu arcát és kész minden vádló hangos letolást meghallgatni tőle*

*Miután kijön a tigrisből habozás nélkül a bálnába indul, erichez. Hátha szerencséje lesz. Kopog, de nem várja meg a választ, besétál a hálóba. Mathildáé épp akkor fognak kezet. Ezt kicsit furcsának tartja, de nem szól róla*
-Sziasztok!
*Köszön kedvesen, és leül a földre, ahogy szokta*

-Ha lehetek indiszkrét honnan vannak a sebeid? Ha nem akakrod nem kell elárulnod!*kissé piros arccal figyeli a fiu testét*

-Rendben ne haragudj hogyha rossz emlékeket ébresztettem fel vele benned.*veséig látó tekintetét most Cassre emeli*-szia.*Mathilda zsebe elkezd vigálitani majd kirohan a szobából*

*Csak most veszi észre hogy a fiú félmeztelen. Halványan elpirul, ami eléggé látszik fehér bőrén. Meghallja Mathilda kérdését. Ő is tudja rá a választ, mert egyszer véletlenül kihallgatta Eric beszélgetését Cressel.*
- Azt hiszem megvan a válaszom a kérdésedre.
*Mondja lassan a fiúnak, amikor mathilda kimegy*

*Egy pár másodpercig hallgat. Nem tudja mit is mondhatna, így csak közelebb kúszik a fiúhoz és megcsókolja. Úgy gondolja ez egyértelmű válasz. Mosoly jelenik meg az arcán, lila szemei Ericét fürkészik*

*Mathilda beront falfehér arccal észre sem veszi szinte a jelenetet lezuttyan egy székre és reszketve mereng maga elé*

*Mathilda felemeli tekintetét amely semmijen érzelmet nem tükröz üveges szemekkel mered Ericre majd bágyattan néz maga elé nem szól semmit kezében szorongatja a kicsiny gömböt amely még mindig világit viszont már nem a szokványos huncut fehér fénye ragyogott hanem vörösen izzott*

*Eldől a fiúval együtt, de nem zavarja. Mathilda érkezése váratlanul éri. Néhány perc alatt el is felejtette a lányt. Föláll és odamegy mellé.*
-Mi történt?
*Gondolja hogy nem sokat tudnak kiszedni belőle, de azért meg lehet próbálni. Észreveszi a vörös gömböt.*
~A múltkor még fehér volt..~
*Jut eszébe. A száját kezdi rágcsálni, gondolja hogy ez nem jelenthet jót*

*Mathilda feleszmél és rápillantva Ericre az arckifejezése mindent elárul eggyáltalán nem kivánatos személy most ott ahogy van*-Ne haragudjatok amiért igy rátok törtem már itt sem vagyok.*próbálja leplezni sirógörcsét de hangja remeg a gömböt a zsebébe süllyeszti és elindul kifelé az ajtónál megállva hátrafordul ugy érzi kellene mondania valami olyasmit hogy nem láttatok semmit és én sem láttam semmit de Eric tekintetétől megriadt és inkább nem forszirozta az egyépként is ideges fiut*-ha keresnétek ugyis megtaláltok.Viszlát.*azzal kimegy és a falnak támasztja a fejétés előtör belőle a zokogás amit eddig elfolytott*

*Látja hogy Ericet nem nagyon érdekli a dolog. Abbahagyja a szájrágást. Őt érdekli hogy mi történt, de nem akarja hogy Eric megint mérges legyen rá, így aztán sehogy sem tudja eldönteni mit tegyen. Aggódva nézi a távozó lányt, de nem rohan utána, mert a zokogást nem hallja. Leül Eric mellé az ágyra, és szótlanul nézi a cipőjét*