Amfiteátrum

*Errefelé bóklászgat unaloműzés címszó alatt, de nem gondolt arra, hogy társaságra lel. Először csak a halk zokogást hallja meg, az emberkét aki sír még nem látja. De amint kíváncsiságának eleget téve a hang irányába ered, megpillant egy ismeretlen lányt. Mivel sosem volt jó vígasztalásban, meg a zokogó egyed is ismeretlen, már indul is kifelé, hogy had nyugodjon le Szvetlana magától, de valami meggátolja ebben. Lassan odatoporog a lányhoz, és leguggol mellé. Nem szól semmit, csak felsője zsebéből előszed egy papírzsepit, majd megkocogtatva a lánynak a vállát odanyújtja neki egy mosollyal.*

- Igazán nincs mit. *Válaszolja mosolyogva, majd helyetfoglal Szvetlana mellett. Guggolni egy idő után bizony elég kényelmetlen, így megelőzi ezt a fájdalmat.*
- Én pedig Rachel Johnson. Miért haragudnék? *Kérdi mosolygós szemekkel* Jobban vagy már? *Érdeklődik a lányra pillantva. Egyelőre nem faggatja, hogy mi a baja, majd Szvetlana úgyis elmondja, ha akarja. Bár meg kell hagyni a kíváncsiság majd megeszi*

- Szívesen, bár tényleg nincs mit. *Nem kell ezért hálásnak lenni, hiszen ő sem avatna bele a problémáiba idegen embert.*
- Ahham. Gyönyörű hely, szerintem is. *Válaszolja körbepislogva. Bár még csak egyszer járt itt, máris előlépett a kedvenc helyévé az Amfiteátrum. Legalábbis addig, amíg nem talál szebbet... Néha-néha a mellette ülő lányra pillant. A tantónéni megjelenése nem tűnteti el a félmosolyt arcáról, de azért egy kicsit merevebb*
- Jó napot! Én rachel Johnson lennék. *Mutatkozik be a nőnek*

*De nem tud a néni gondolatot olvasni, úgyhogy Rachel feje is a helyén marad.XD*
- Druida lettem. *Válaszol Darika úrnőnek. Ha így jobb.^^ Szvetlana feszengését észre veszi, de nem tudja hova rakni. Tekintete a hiénára vándorol. Egyre furább kiskedvenceket lát...*
- Meg tetszik mondani, mi a neve? *Pillog nagyon szépen a nőre, majd újra vissza a hiénára. Szereti ezt a sulit^^*

*Leesik az álla a név hallatán, és főleg attól, hogy a nő nemes egyszerűséggel elsőre ki tudta mondani az állat nevét.*
- Értem. *Bólogat a név eredetére, majd magában próbálgatja a hiéna nevének kiejtését. Mikor az állat felékap hátrébb csúszik egy kicsikét, majd hálás mosollyal pillant fel a szőrös izé gazdájára, amikor visszahúzza. Jól indul már ez az estéje is... Szvetlana is kap a hálás mosolyból a tőrös malőr után.* ~Nézd a jó oldalát Rachel, legalább nem kígyó.~ *Nyugtatgatja magát, bár nem igazán tudja, hogy melyik a jobb eset. Gyanakvóan tekint újra a hiénára, majd csak tornacipője orrát fixírozza*

*Valahogy csak eljutott ide is. Mivel a Kastélyt fedezi fel betévedt az Amfiteátrumba, hátha talál valamiféle társaságot. S mivel a "aki keres, az talál" mondás beigazolódott, Jovan közelebb lép egy kisebb csoporthoz. Csupa nőnemű egyén. Pontosabban egy nő és két, az ifú fél-vélával egykorú lány.*
-Sziasztok! Jó napot! Jovan Vladislav. *Mutatkozik be, majd biccent. Aztán a többiek vagy elmondják a nevüket vagy nem.*

*Csak az érkező hangjára pillant föl.*
- Szija! Rachel Johnson. *Mutatkozik be a fiúnak egy mosollyal, majd hátratámasztja a kezeit, és kinyújtott lábakkal járatja tekintetét az ittlévők között. A hiénára is vet egy-egy pillantást*

*A hiéna láttán kissé hátrébb húzódik. Az állatokat alapjában véve nem szereti. Hát még ami ölni is tud, ha akar. Aztán biccent még egyszer a lányoknak, hogy jelezze, megértette, felfogta amit mondtak neki.*
-Az Árnydalnokokhoz. *Válaszolja a valószínűsített tanerőnek, aki ugyan nem mutatkozott be, de Jovan nem említi meg. Igaz, hogy szemtelen, de azért tudja, hogy hol a határ. Pláne, ha a határőr egy szép kis büntetőmunka lehet.*
-Öhm... És mi jót csinál, csináltok erre? *Érdeklődik pár másodperc csend után, mikor már ugy gondolta alaposan felfedezte kissé megviselt állapotban lévő cipőjét.*
~De ramaty dolog magázódva és tegeződve is beszélni...~ *Gondolja kissé savanyúan, ugyan is elég hülyén hangzat, amit mondott.*