Árnymadarak-mocsara

*joyce mellé érkezik és már már kiköpi a tudejét is de tartja a tempót*elegem van nem birom én ezt a kiképzést*hangja kifulladt de semmiképpen sem nyafogó*

*Követi a csapatot a mocsárba*
-Öhhm Joyce fogalmam sincs milyen eredetű a nevem*válaszol vigyorogva.Majd hátra néz és látja hogy más is csatlakozott hozzájuk*
-Szia*köszön neki két köhögés között*
-uhh milyen nyomot a levegő*mondja még mindig köhögve*

*Csöndesen csatlakozik a már egybegyült csordához ami meg is indul a mocsár irányában. Sajnálatos, hogy lemaradt a felvezetésről, amiből kiderülne bármi hasznos is. Viszont nincs annyira elveszve, hogy ne tudjon mit kezdeni a helyzettel*
- Csokolom tanárné *Feleli minden visszakozás nélkül Cirelinnek majd a többiek felé fordul.* Császtok ifjak. Mi pálya mostanság?
*Érdeklödik, közben megérkeznek és láthatatlaná válnak, ő rögvest megy a bokor menedékébe*

*abba hagyja a köhögést a látvány miatt*
-uhh ez nagyon szép*mondja halkan*
~hmm vajon anyuék mint szólnának ha egy ilyennel állítanék haza..~gondolja magába vigyorogva*

*Hangtalanul gyönyörködik az állatban.~Milyen gyönyörűteremtés!Egyszerűen csodálatos.Álmaimban sem gondoltam volna hogy létezik ilyen szépséges állat!~Ámulatában mág a szája is tátva maradt.*

*Lessböl figyeli az elé táruló tüzes látványt. Fére dönve fejét szemlélödik az állaton, mint valami idegent bámulva. Nézzi a fejét, csodálja a lábát, lessi a hátát s nehézkesen jönn rá mi is a lényeg*
- Otthun hazut vidéken mi eszük az ilyféle pacit. Jó husos jószág bá ha már fel parazsalta magát akkor ez eformán már ehető is?
*Érdeklödik Sonya-tól aki épp mellette álldogál*

*Nagyra nyilt szemekkel néz Situra majd halkan elneveti magát*
-Te nem vagy normális.Valahogy nem hiszem hogy megtudnám enni.Túl aranyos hozzá de ha neked nagyon is szimpatikus akkor hajrá de ha lehetséges életben térj vissza*mondja még mindig vigyorogva majd megint a lóra néz*

*Legugol a mocsár talaján, aminek a meglehetösen hüvös, nyirkos légkör neki. Ahova érkezik ott sem jobb, csuszos-sikamlos talapzat, ott megpillant egy kis állatkát. Az már korántsem, olyan szépség mint a lánglos-patás. Ekkor Cirelin tanárő szól hozzá*
- Amaz csak köznapi kerge gebe féle. Nem tüzeleg oly böszen mint emez, tudja, az csak üget vagy rotyog. *Nevet* Igaz, utobbi csak föléskor teszi.
*Harapja és nyeli a szenet a jószág serényen min valami kemence. Biztos, jól lakik vele, más kérdés, hogy a mocsárban hogy jüt eféle belsöégető anyaghoz*
- Mit csiholunk ezen túl?

*Zsanett is elindul a Vörös Vércsébe.Lassan.*

*A helyieknek meglehetösen különös szokásaik vannak, a magafajta kínai származékoknak azonban ez még különösebb, bár megkell hagyni otthon a TV-beén is tapasztalt egysmást. Mindazonálatal a távozó tásrasság és az állat valahogy neki is kedvét veszi. Feltáplászkodik, majd köveit öket a suliba, szónélkül, hisz a hallgatás olykor aranyat ér.*