Folyosók

~Cinikus és önfejű. Azt hiszi mindent tud. Árnydalnok vagy nekromanta...~ *könyveli el magában Feydet Elendil, de lényegében semmi baja vele.*
-Üdvözletem! *köszön a diákoknak mikor kilép a fal árnyékából. A fiatal férfi közömbös arccal nézi a diákokat.*
-Lumos! *mondja, mire varázsbotjának végén fény gyúl, mely bevilágítja a labirintus folyosóját.*

* Fel sem veszi a hajszínére való célzást, egyenlőre.*
- Miért lifteztél a szintek között? Talán leskelődtél valaki után? *egészíti ki vagyis inkább pontosítja az eredeti kérdését. Persze köszöni se ártott volna, hisz Feyd például köszönt, de a szellem nem, akkor neki se kell. Jut végső következtetésre és elveti a köszönést. De ekkor felcsendül mögöttük egy újabb hang.* ~Mennyi ember.~ *csodálkozik el az újabb jövevényen aki nem diáknak tűnik.*
- Üdv! Kihez van szerencsénk? *érdeklődik a férfit vizsgálgatva az éppen elővarázsolt fénynek hála.*

*Szerencséje a szellemnek, hogy Feyd nem tud a gondolatokban olvasni, bár akkor se igen tudna mit kezdeni egy ilyen lénnyel. *
- Az, hogy egészen idáig lehoztál minket. Egyébként énse tudom, hogy te ki vagy. *mondja a szellemnek, majd arra, hogy nem itt lenne a helyük, egy vállrándítással felel. *
- Akkor meg hol? Nekem senki se mondta, hogy hol lenne a helyem. *válaszolja flegmán, majd észrevesz egy férfit. *
- Üdv. Feyd Raude vagyok és a halál őreihez tartozom. *mutatkozik be egy biccentés kíséretében a férfinek és hát neki eszébe se jutott, hogy egy kis világosat kellene csinálni. Elvan ő a sötétben is. De végülis mindegy. *

*Elizabeth tgeezése érdekes hatást vált ki nála. Odalép a lányhoz és ránéz.*
-Több tiszteletet kisasszony, mert még a végén elhagyja egy kelelmetlen varázslat a botomat. *mondja. Lehet, hogy ez így ijesztően hangzott, de egy sötét mágus nem tűrheti a tiszetletlenséget. És Elendil bizony fekete varázsló. Ezután Feydre néz.*
-Nekromanta. *Mondja egyszerűen, majd biccent. Ezután hátrébb lép, így mindkét gyereket látja.*
-Elendil Falassion vagyok. Sötét druida titkár. *mutatkozik be, majd felnéz a szellemre. Szemeiben semmi sem utal arra, hogy dühkitörése lesz, így nem is várható. De a szellem tiszteletlensége szintén megmozgatja az agyát.*
-Fogalmad sincs, hogy a föld mélyén mekkora hatalma van a természetnek. *mondja neki titokzatosan, egy gúnyios félmosollyal. És ekkor megjelenik Violett.*
-Üdvözöllek kolléga! *köszönti a nőt.-*

*Viera tűnik ismét fel, immáron nem egyedül. Előtte két diákot terelget, akiknél bőröndök vannak. Mind a két diák az Árnydalnokok szaka alá tartozik. A fenti kis dallam megszűnik, mostmár csak a távolban ácsorgók beszédének egyes szófoszlányát lehet hallani olykor-olykor. Viera az ikerpárt egyenesen a Társalgó felé terelgeti, hogy oda betérhessenek.*
-Arra..!
*Bök fejével jobbra, hogy az előtte haladó két diák ne másfele induljon. A nőnek természete gyökeresen megváltozott. Most inkább tünde hajlamai uralkodnak rajta és nem az emberi. Ez várható volt már. Egyszer ilyen egyszer pedig olyan a természete. Most hangja picit hűvösebb és tárgyilagosabb, ugyanakkor lépteinek zaja is megszűnt. Sokkal lágyabban és kecsesebben mozog.*

*Elvigyorodik a szellem megjegyzésén, amit a férfinek mond, lehet, hogy nem illik, de akkor is nagyon vicces volt. *
- Ki a béna újonc? Egyébként te még csak be se mutatkoztál. És egyébként mikor kerültél ide? *kérdezgeti a szellemet, majd amikor hozzá szol, felvonja a szemöldökét. *
- Inkább én kérdezném meg tőled, hogy kinek képzeled magad. Attól még hogy szellem vagy, nem kellene így viselkedned. *na, pont ő akar kioktatni mást a viselkedése miatt, de mindegy, nem baj. *
- És valóban a lábam hozott le idáig és tény, hogy nem fogtad a kezem. Kérdéses, hogy meg tudnád-e fogni a kezem? *néz a szellemre még mindig, majd ismét megjelenik valaki, aki amikor rászól a szellemre, valószínűleg az távozni fog. Pedig Feyd szívesen beszélgetne még vele...*
- Üdv. Feyd Raude vagyok. *mutatkozik be ismét, majd Elendil bemutatkozására pedig csak bólint. Közben észreveszi a titkárt meg a két másik diákot is, de nem törődik velük. *

- Biztos nem volt gyerekszobád... *morogja a szellem válasza hallatán.
A férfi mondatait hallva meglepődik, de hisz nem is mondott semmi tiszteletlent, sőt nem is tegeződött, mint ahogy szokása lenne. Még ilyet. Egyszer illedelmes és akkor is fenyegetést kap. Durcásan megvonja a vállát válasz helyet, még a végén abban is csak hibát találnának. De annyira sikerül megmakacsolnia magát, hogy bemutatkozni teljesen elfelejt, pedig mint hallja egy sötét druidával akadtak össze, ráadásul egy titkárral. Ez ma már a második. Közben a druida meg a szellem szót váltanak de már jön is egy újabb felnőtt aki úgyszintén nem kedvelheti a szellemet, mint a jelenlévők.*
- Üdv! *köszön neki morcosan, még nem heverte ki azt a lelki megrázkódtatást, hogy ok nélkül megfenyegették. Legalábbis véleménye szerint ok nélkül.*

* Viera előtt szlalomoznak szépen. Miközben mendegélnek szépen megnézi a festményeket. Tetszik neki a kastély, meg ez a labirintus is, bár nem szeretne egyedül elkószálni első pár napon. Hátrapillant a nőre, mikor egy elágazáshoz érnek. Furcsán megváltozik a természete, de nem nagyon tud vele törődni. Nem is akar, nem szeret belefolyni az ilyen bonyolult ügyekbe. Elfordulnak jobbra, amerre Viera mutatta.*

-Önnel tartok Violett kisasszony. Viszatérek a szobámba. *mondja és most nem mászik majd át az egész kúrián, hanem a személyes teleportját használja. Így Violett mellett elmennek a társalgóba, ahonnan fel tud menni a szobájába. A két diák meg már nem igazán érdekli.*

- Ahogy gondolod. *mondja egy vállrándítással a szellemnek, majd Violett felé fordul.*
- Én nem foglalkozok vele különösebben. Egyébként örvendek. Feyd Raude vagyok. *mutatkozik be a nőnek, majd akkor követi a folyosón, hiszen nem akar eltévedni.*
- Én szeretnék szobát. *mondja, miközben követi a nőt, a többiekkel nem is törődve. *

*A Társalgóhoz érve a két lány vállára teszi kezeit, hogy ne menjenek tovább. Kinyitja a helység ajtaját és előre engedi őket.*
-Ha bent vagyunk akkor mesélek nektek egy picit, mégmielőtt bármit is csinálnánk odabent. *Szólal meg ismét kedvesebb hangnemben. Hát igen hozzá kell szokni a nő természetéhez.*

* Úgy tűnik végre kellemesebb társaságot kaptak a druidához képest.*
- Elizabeth McSweeney, elemista. *mutatkozik be a nőnek és tüntetőleg nem néz a druidára amíg nem távozik, de úgy tűnik nem fog hanem velük jön. Pech.*
- Több ilyen szellem is van, mint akivel most összefutottunk? *érdeklődik a nőtől mikor elindulnak a társalgóba, mert bizony utána megy. Dehogy akar itt maradni a folyosón egyedül. A szoba megkapásának lehetőségét hallva megcsillan a szeme. Úgy tűnik végre megszerzi amiért itt bolyongott eddig.*

- Nem kell, hogy mindenki érdekesnek gondoljon, de hidd el, van, akinek érdekes vagyok. *mondja egy gonosz mosollyal Lizynek, aki úgy látszik, hogy vele tart és így lassan kiérnek a folyosóra.*
- Akkor menjetek csak. Sziasztok.*mondja az ikreknek, bár nem érti, hogy akkor ők miért nem teleportálva mennek oda a főhadiszállásukra vagy minek is lehetne azt nevezni, de mindegy. Így tehát elindul Lizyvel vagy nélküle vissza a cuccaikhoz. *

*Lizy szavaira megáll és a lányra néz.*
- Tudod mit, hogyha ennyire nem bírsz engem, akkor menj csak egyedül. Én majd visszamegyek később a holmijaimért. Ráér az még. *mondja a lánynak és hátat is fordít neki. Nem akar nagyon bunkó lenni, így inkább lehet, hogy jobb lesz, hogyha külön utakon járnak. Így Feyd most elindul egy kisebb és sötétebb folyosón.*

- Én veszek mindent a szívemre? Nekem inkább fordítva tűnt. *fordul még vissza és nem megsértődött, csak most már elege lett a bunkózásból. Az más dolog, hogyha Feyd bunkózik. Így halad a sötét és kis folyosókon, ez most sokkal inkább ínyére van, mintha világosban mászkálna. Majd lassan elér valahova, ahol meg is áll egy pillanatra, mert nem hisz a szemének. Majd közelít és megpillantja a föld alatti titkos forrást.*

*Feyd érkezik ki ismét a világosabb folyosóra. Most már nem látja Lizyt, de nem is bánja. Lassan visszaér arra a helyre, ahol a holmiját hagyta, majd azt el is viszi a szobájába, majd rövid időn belül ismét visszatér és most felmegy a lépcsőn, egészen a kúria folyosóra, ahova először belépett. Ott kezd el sétálgatni, hátha belebotlik valakibe. De most figyel azért, nehogy megint nekijöjjön valaki.*