Óriáspolip

*Látni Alex arcán, hogy kicsit gondolkozik Masáék agyi térfogatán, de ha már így látszik, Masa se cáfolja meg a valót: néha tényleg kétséges, épelméjű - e.*
- Alexis.. Hívhatlak Alexnek? *jut egy becéző formára a gyerek, mikoris jön egy macska. Masa meg közismeretlenül.. nem szívleli őket, oldalaz is két centit Éjféltől.* - Öhm.. én izé, hát nem a szívem csücske a macskafajta, úgyhogy nekem így megfelel.. ne kelljen kapcsolatban lennem vele, és megleszünk. *közli a nagy helyzetet a lányokkal, hol az állatot méregetve, hol meg a szobatársait.*
- Bemutatkozó estet nem tartunk? *vigyorogja el magát, és Alexra pislog.* - Honnan jöttél, ha tudhatom?

* Mosolyog.*
- Persze, hívhatsz Alexnek. És ne haragudj...* magához szólítja Éjfélt*- Nem tudtam, hogy nem szereted őket.* megsimogatja a macskát, aki leugrik az öléből és kisétál.*
- Elég messziről jöttem* mondja, majd Masára néz.* És ti?

Masa ma is megvan, olyan Masásan. Hason fekszik az ágyán, lóbálva a lábát, könyököl, dudorászik, csokit majszol, így szép az élet. Előtte pergamenlap, jobb kezében penna, és mindenféle kriksz - krakszokat rajzolgat, miközben a csoki haldoklik.
Ma se tud mit kezdeni a gyerek magával, de kiélvezi a szombatot. Elvégre, a következő még sokára lesz...

//Szerintem a fagyasztásos játékot már ne folytassuk, mindenki annyit tud a másikról, mint amit ide leírt, hol Kármennek, hol Alexnek.//