Óriáspolip

*Hana csomagjaival nyit be a szobába, kötültekint, látja még minden üres, besétál lerakja a csomagjait az egyik ágy mellé, kinyitja a bőröndjét, elkezdi kipakolni cuccait, rak egy pár posztert a falra, egy faliújságot, az ágya felett lévőpolcra rak 1-2 parfümöt, az asztalra egy pár szem almát, majd leül az ágyára és picit elgondolkozik*

*Besétál a cuccaival, majd körülnéz. Az egyik ágynál egy lányt lát. Lepakolja a cuccait egy üresnek vélt ágyra, és a lányhoz lép.
- Szia*mosolyog, majd megrázza a lány kezét* Alexis vagyok. Úgy látom a szoba a kettőnké..*újra mosolyog, majd a saját ágyához lép és leül.

-Nos örültem a találkozásnak, Hana elda.*mondja, majd elköszön és kilép a folyosókra. Elhatározta magában, hogy mihamarabb felderíti a terepet.*

*Belép az ajtón és elé tárul egy kissé rendetlen de csinos szobácska négy ágy van benne senkit nem lát ezért amég szépen takarosan álló üres ágyra leül*Na hogy tetszik gigi???*kérdezi kutyusát aki szintén felpattant az ágyra és leült*Nekem eléggé tetszik itt csak olyan unalmas néha *majd előveszi a rajcuccát és rajzolgatni kezd*

*A hóbagoly hálószobából jött ide, és meglátta a feliratot. Visszaemlékezik, hogy Kármit ide osztotta be tegnap, és erre a gondolatra elmosolyodik, ami mostanában ritkán fordul elő vele. Kimerülten ugyan, de bekopogtat, hátha itt találja fogadott húgát.*

*Egyszer csak kopognak az ajtón ezért kidobálja a cuccait és elindul megnézni ki az mikor kinyitja az ajtót unokanővérét látja meg aki egyben a fogadott nővére*Szija gyere be*mondja a lánynak és helyet csinál a sok cd és rajz között az ágyon majd nem kutyáját is lesöpri de gyorsan megfogja őt és ad neki egy csontot*Mi volt veled ameddig nem láttalak?*kérdezi a lányt mikor végez a pakolással*

*Mikor kinyitja Kármi az ajtót, megkönnyebbül, hogy bent van, és megtudhatja, hogy csinált abban a több mint öt évben, amióta utoljára látta. Átöleli, ad neki két puszit, és belép az ajtón, hogy leülhessen az ágyra, miközben szemügyre veszi a rajzokat.* - Látom, még mindig szeretsz rajzolni, mindig is volt tehetséged hozzá. *Dicséri a lányt.* - Hogy mi történt? Sok minden, de előbb te mesélj. Hogy vagy? És a családod többi tagja? *Reméli, hogy nem történt semmi, nem akarja felizgatni Kármit.*

*Ahogy felemlegeti nővére a kérdést egyszerre könny csordul a szemébe és csak sírva motyog de aztán letörli szeméből a könnyeket és hozzá kezd*Hát Édes anyám mint tudod Véla volt És nagybátyjád azaz apa pedig ember miután én meg születtem mind ketten meg haltak és árva házba kerültem majd egy olyan emberhez kerültem aki nagyon kihasználta hogy én úgymond nőből vagyok*És itt sírva fakad*Aztán két és fél hónapig feküdtem a kórházban és úgy döntöttem hogy táncolni kezdek és én nagyon sok világ bajnokságot nyertem már és úgy érzem ebben télleg jó vagyok*mondja és nevetni kezd*És veled mi volt *kérdezi majd látja jennen hogy neki is szörnyű volt*

*Mikor meghallja, hogy mik történtek Kármival, és a szüleivel, kicsordul a szeméből könny, hisz ő is nagyon szerette a nagybátyját és a nagynénjét, mindig kedvesek voltak vele. Átöleli Kármit, és csitítja.* - Shh, nyugi, már nincs semmi baj, itt vagyok veled. *Mondja, és az utána lévő dolgokat hallva megmerevedik, és mélyen Kármi szemébe néz.* - És mi van azzal, aki ezt tette veled? Legalább kapott érte, hogy ezt csinálta? *Kérdezi, és ő is elmondja az életét.* - Tudod, az előtt történt velem az, ami, mielőtt ebbe a suliba jöttem volna. Pont karácsony este megtámadták anyáékat, és én amikor lementem, akkor felismertem a támadót: apa egyik barátja volt, akit mindig szerettem, és ő törte össze a szívem. Te őt nem ismerted. Majd velem is azt csinálta, mint veled a befogadód, és én is kórházban voltam, de nem olyan sokáig, bár mindig visszakerültem az öngyilkossági kísérletek miatt. Most meg a támadótól kaptam nemrégen egy levelet, hogy menjek a temetőbe. Én elmentem három iskolatársammal, és rámmondta a kínzó átkot, majdnem megölt, de jött Alassar mester, és végül az a szemét halt meg. *Fejezi be a történetet.*

Hát meghalt ez szörnyű*mondja és feláll hogy helyet csináljon*Na most pedig táncolok neked oksa?*kérdezi és megsem várva a lány válaszát belekezd csodálatos táncába flicc meg minden kézen állás cigány kerék bugli és több szaltó is*

- Rendben. *Mondja mosolyogva, majd elmerengve nézi a hugicáját, nem is tudta, hogy ilyen ügyes. Sok mindent nem tud róla, de ezeket majd folyamatosan megtudja, úgy, mint a lány róla. Lopva kitörli a könnycseppeket.* - És most van barátod? Mert ha nem, itt azért elég jó fejek vannak! *Mondja.*

-Hát nincs de nemsokáig leszek szingli hidd el nekem*mondja mosolyogva*És te hogy állsz pasik terén?Am ha most megbocsátsz akkor nagyon fáradt vagyok ezért alszok egyett ha akarsz itt maradhatsz*mondja és ledől de még megvárja a választ kérdésére*

*A szinglis mondatra elmosolyodik, hisz jól tudja, hogy Kármi nem sokáig szokott egyedül maradni, ez már akkor látszott, amikor megismerte.* - Én se vagyok most szingli, az egyik druida most a barátom, de most aludj! Itt maradok veled! *Mondja, majd gyengéden betakarja a lányt, és odaül az ágya végére, van még elég hely.* - Majd beszélünk! *Suttogja, de a lány már nem hallja, mert elaludt.*

Masa szedelőzködik, vagyis a ládájában kotorászik pergamen és penna után. Mert kérem, kipakolni az ugye pár napig luxus.. aki lusta, az az is marad. Na, és a szobatársait se ismeri, és a bizalmat se pénzért veszik..
Rendben, öt perc után pergamen van, de penna az Istenért sincs.. módszeresen pakolgat kifele a ládából, mindent egy halomra az ágyára. Ruha ruha hátán, könyvek, miegyéb.. és természetesen legalul a penna. Még egyben.
Felmarkolja hát a pergament is, körülnéz mégegyszer, és kilép a szobaajtón. Kezdjünk bizalmaskodni, vagyis nem bevágni mindent a ládába - ez a kupi így is elrettentő.
És indulhat a bolyongás.. hol is van az a laboratórium?

*Besétál az ajtón és útja az ágyához vezet. A szobában senkit nem talál, bár ez nem újdonság. Sóhajtva végigdől az ágyon. Az elmúlt napon gondolkodik* ~Nem voltam órán...a tanár biztosan zokon vette...~ A másik 3 ágyra pillant, kicsit meg is lepődik.~Úgy tűnik megérkeztek az új szobatársak is..remélem összefutok velük, elvégre kicsit komikus lenne, ha pont azokat nem ismerném, akikkel egy szobában lakom.~ Az oldalára fordul, és szinte azonnyomban elnyomja az álom.*

*Bemegy a szobába és elkezd rajzolgatni várja hogy jöjjön valaki ésbeszélgessenek vele*

*Na, csak bekecmergett a hálóba.. kinyitja az ajtót, óvatosan körülkémlel a padlón, van - e ott közveszélyes tárgy, amiben felbukhat. Nincs, tehát hagyhatja becsukódni az ajtót, és mehet az ágyához.*
- Szia! *pislog párat két lépéssel később, mikor leesett neki, hogy nincs egyedül.* - Masa Petar... *nyújtja a kezét a lánynak. Érdekes, hogy hiába laknak egy szobában, nem is ismerik egymást... na, ezek ők.* - Voltál Elemi varázslatok órán? *kérdi a kézfogásból visszatérve. Az ágyához lép, kiszedi a zsebéből a pennát meg a pergament - egész jó állapitban vannak még.. -, az ágyára dobja őket, és melléjük telepszik. Aztán csak nézi a szobatársát.*

*mikor lerajzolj kutyusát belép egy lány aki a szobatársa lehet*Szija Hold Katie félvér vagyok Nem voltam nem volt időm meg ilyenek És te? Amúgy furcsa hogy nem találkoztunk még nem???*mondja és rámosolyog a lányra aki szintén mosolyt csal arcára*És am te kivagy ??Milyen volt a múltads meg ilyenek!?!?*kérdezi a lányt Katie aki mikor mosolyog olyan mint valami földre szált angyal haja hosszú szeme szép vörös ruhájában úgy mutat miinhtha most jött volna egy esküvőről*

*Szóval Hold Katie.. meg kéne jegyezni, egyszer csak sikerül.* - Üdv. *bólint egyet, hülye szokás szerint, aztán helyezkedik egy sort: párnát a falnak, párnára a hátát, szép kényelmesen.* - Hát.. én ismerkedtem az iskolával.. eltévedni már nem fogok, az esetek felében, úgyhogy gyorsan haladok.. *vigyorog a lányra, aztán pislog egy kicsit. Nem teketóriázik Katei, az biztos.* - Plovdiv városából jöttem, félvér lennék úgyszint. Szüleim vannak, testvérem nincs.. dióhéjban ennyi. *vonja meg a vállát, ha érdekel valakit, kérdezzen még.* - És.. te, honnan jöttél, meg mikor? *a jó öreg visszakérdezés.*

*Besétál a szobába és körülnéz. Megpillantja a szobatársait. ~na végre...most legalább láthatom őket..~
- Sziasztok*köszön nekik, majd leül az ágyára és a könyvei közt keresgél. Feláll, majd a lányokhoz lép.
- Alexis Blake.* mutatkozik be, és mindkettőjükkel kezet ráz.*

*miután a lány azt mondja hogy félvér nem nagyon látni hogy mi is vagy ki na mindegy*Hát az utcáról majd elmondom miért és megnem mondom hogy mikor fogalmam sincs Elnézést te ember meg mi vagy?????*mondja és elnézést kérően néz*Miután anyukám aki véla volt és apukám aki ember meghaltak akkor nevelő intézetbe kerültewm sok családom volt de egyik se volt vmi jó mikor az utolsótól szöktem el nagyon beteg lettem és kórházba kerültem sokáigh ott voltam és onnan is megszöktem és akkor miután egxy és félévig az utcán éltem megláttam a nezabar plakátot hogy lehet faelvétlizni és hát ide jöttem*mondja szomorúan és mosolyogva egyben

- Ember? *vág értetlen képet, de hallva, hogy a lány félvéla, esik lefele a dolog.* - Színtiszta ember vagyok, semmi keveredés, miegyéb. *vonja meg a vállát.* - Hát.. akkor elég zűrös egy történeted van.. de innen el akarsz szökni? *vigyorodik el. Egy kis él is van a szavában, de hát van ez így.*
- Hello. *köszön a belépő lánynak, és jattol vele.* - Masa Petar, szolgálatodra. *vigyorodik el, mint a vadalma, és amennyire lehet, ülve meghajol. Semmi okot nem látni, miért is lehet hülyének nézni..*

*mikor belép egy lány köszön neki és akkorát nevet hogy az máár fáj nagoyn jó kedvű és megtalálta hülyéskadő társát*Szija Hold Katei csókolja lábad *mondja és vogyorog*

*Elmosolyodik* ~ Milyen furcsák...~*Mostmár vigyorog*
- Örülök* egyszercsak Éjfél a macska terem mellette és elnyávogja magát, egy kis figyelmet kívánva. Alex megsimogatja, majd súg neki valamit. pár pillanat múlva Éjfél Katei ölébe ugrik és dorombol.*
- Természetesen őt sem hagyhatom ki.*mondja* Ő Éjfél.