Udvar

-Neked is szia*köszön a lánytól majd Anna felé fordul*-rendben de már előre félek *mondja a lány gonosz kacaját látva.*

-őőő eről most akarsz meg bizonyosodni vagy rá ér később *mondja miközben szemében huncut fény csillan.*-amugy minden jogom meg van hogy féljek mivel én nem vagyok olyan jó a hógyólyó csatákban.*nagyon nevet.*

-hidd el nem vagyok benne olyan jó benne mint hiszed, és abba kéne hagyni mert csikis vagyok.*modnja picit dühösen majd Annát próbálja csíkizni.*-neee csináld!! hagyjad abba *kiabálja*

-rendben de ne mértem miért vagy erősebb??*kérdezi furcsa hangon. Nézz nagy szemekel a lányra.*

*Zsanett áll az udvaron és vár.Senki nincs itt,de egy kis nyugalom jár neki.Sok gondolat jár a fejében egyik az hogy Károly haragszik rá valamiért vagy csak véletlenül kerülik el egymást?Otthon járnak gondolatai főleg a friss levegő miatt.Leül eg padra.És bámul maga elé.*

*Zsanett oda lép Sophihoz és köszön.
-Szia!Hogy vagy?-és hirtelen egy madár zuhan le mellettük.-Szegény pici madár biztos eltört a szárnya.Most mit csináljunk vele?-néz kérdően a lányra.*

*Kifejezetten virul Márk búrája, s így is lép ki az Udvarra. Világos barna kabátot visel, ilyen pilóta kabát félét amelynek vissza van hajtva a gallérja. Alatta egy szürkébb színű pólót visel, egy a pólóval azonos színű nadrágot és cipőt. A kabát nincs összehúzva, s jobb belső részén ott van a prefektusi jelvény, s talán ezért is virul ennyire most a fiú. Kezei zsebébe mélyesztve kezd el sétálni a udvaron. Leheletét szinte látja a kinti hidegben.*
~Hm.. szép időnk van ma.~ *Gúnyos félmosoly.*

*-Én is jól vagyok.Engem pedig Tiszaszegi Zsanettnek hívnak és szintén árnydalnok vagyok.Akkor keressünk neki valamilyen gyógyszert a betegszobán.Rendben?-kérdezi kicsit idegesen,mert a madárka nincs túl jó színben.*

*Ahogy sétál az udvaron kiszúrja a két lányt ahogy beszélgetnek és valamit körbeállnak, aztán meglátja az egyik kezében madarat.*
~Ahm..mennyire segítőkészek.~ *Jegyzi meg magában, bár nem ilyen kedves ^^. Így csak figyeli őket. Aztán érkezik még egy lány, de csak megvonja a vállát. Kezei még mindig a kabát zsebében, hosszú haját pedig hátul a szél fújja ide-oda.*
-Márk. -*Mutatkozik be, s egy picit közelebb és lép a lánycsapathoz.*

*Anaze kissé fáradtan bóklászik ki a kúriából, még csk msot kelt fel és ez eléggé látszik is rajta. Általában nem szokott későn kelni, nem is érti, hogy történhetett, hogy ilyenkor kelt fel. Meglátja az udvaron a kisebb csoportosulást, úgy dönt csatlakozik hozzájuk.Lassú és halk léptekel közeledik a többiek felé, megszokott ruhájában. Amikor odaér, gyorsan felméri a helyzetet, hogy van-e akit ismer.*
-Sziasztok. Anaze White vagyok, elemista. *Mutatkozik be azoknak, akiket edig még nem ismer, és ahogy ésuzrevette, ezzel a többségnek mutatkozott be.*

-Hm.. szerintem nem fura. -* Vonja meg a vállát és a lány szemébe néz, hideg éjfekete tekintetével és egy elmosolyodik.*
-Hm.. mondja azt, hogy mindent ott vagyok. -*Valahogy nem húzza elő kezeit, bár igaz, hogy zsebre tett kézzel elég nagy bunkóság beszélgetni, de Márk alapjáratban is bunkó. Bár halott már egy másik gyerekről is aki az.*
-Valahogy sikerült harcolnom a prefiséget. Talán a modoromnak köszönhetem. -*Aztán Anaze felé tekint.*
-Üdv. -*Veti oda, bár hangja eléggé érzelem mentes.*
-Márk. -*Minek mondja a teljes nevét, elég ha tudják, hogy szólítsák.*

*Anaze úgy dönt, hogy nem akar állni, így megindul a pad felé. CSöndben leül oda, és kis táskeszerű valamijéből elővesz egy félig teleírt pergament, tintát és egy íróeszközt. Nekiáll folytatja az írást a papírra, szeretné ha minél hamarabb kész lenne.* ~Ah, itt kint sokkal jobb házit írni is, ment bent a poros könyvtárban.~ *Gondolja magában. Az írás közben, néha-néha felnéz a többiekre is, de csak amíg elgondolkozik valamin.*

*Csak megvonja Selene szavaira a vállát.*
-Minek mutassam jelét, hogy élek és virulok az órákon? -*Teszi fel a költői kérdést, bár tudja hogy választ is fog rá kapni.*
-Nem nem hiába vagyok Bestiamester. -*Jelenti ki nyugodtan, közben végigméri a két elemi mágust. Hát igen, most valahogy nincs kedve senkit se megbántani hiába is élvezné azt. Közben Anaze-re pillant aki éppen leült házít írni. Elvigyorodik, bár Márk nem ennyire szorgalmas, de szokott ám ő házit írni. Visszapillant Selene-ra.*
-Csodás időnk van, csodás hogy ma valakit nagyon megszívassak. -*Vigyorodik el, hisz ma reméli találkozik Valandillal, az étkezős eset óta várja már azt, hogy egy szép kis büntetést kiosszon neki, vagy talán megagyalja.*

-A prefi jelvény nem a tanuláshoz kötelez. -*Jegyzi meg, közben Selenera tekint.*
-Hidd el nem érdekelnek a szaktársaim. Vannak hát vannak. Alig ismerek közülük egyet, szóval látod mennyire vagyok csapatjátékos. -*Ásít egy nagyot, közben még ezért se húzza elő a kezét a zsebéből.*
-Nem kemény, csak valakit ki akarok zsigerelni . -*Mosolyog nyugodtan.* - Hehehe, mennyire tudnék röhögni, ha kiderülne, hogy ő prefektus. -*Mondja, bár ezt már csak magának.*
-Amúgy, ha nem lenne prefijelvényem akkor is nekimennék. Szóval ez a kis műanyag jelvény, csak kőt a szabályokhoz. Bár élvezni fogom amikor pontokat fogok levonni. -*Nevet fel elég gonoszan.*