Udvar

*Darren nem tudja ki az a Cress..*-Énse láttam.*Szemeivel társait méregeti*
-Nincs kedvetek valamit csinálni?Vagy napestig itt ülünk?*Kérdezi hátha társai kitalálnak valami jó szorakozást..ugyanis neki semmi nem jut eszébe és unja magát*

*Irego nem válaszol Unirone-nak. Nem akar erről beszélni. Nem ismerte túl jól Cresst, de akkor is.. Kezet fog Anaze-val* A nevem Irego Kwiatowski. *mutatkozik be* A szakod prefektusa vagyok. *Mivel Darrent látszólag nem érdekli, hogy még nem találkoztak, csak mikor a fiú aludt, így törődik vele. Unironenak még mindig nem válaszol, helyette Darren kérdésér. Inkább halogatja Cresses témát* hát én igazából gyakorolni jöttem ki. *mutat a bal kezében lévő botra*

*Mégegyszer körbenéz, majd úgy dönt, hogy távozik. Kissé sok neki így egyszerre a sok ember társasága, nem nagyon tud kibontakozni első pár alkalommal nagy társaságban.* -Én most megyek körbenézek valamerre. *Majd Selene felé fordul.* -Velem tartasz?

*Nekem mindegy hogy mit csinálunk csak csináljuk mert énis eléggé unatkozom.Ahogy hallgatja Unironét meglepődve látja hogy mekora egy tuskó mondjuk Irego se jobb nála de nem így ismerte meg a szaktársát.Látja hogy Anaze távozni készül biccent neki és aztánIregohoz forul.Nehezére esik neki de cask kimondja azért*
-Jó ötlet gyakoroljunk!
*Reméli hoyg nem fog most mindenki elmenni és láncreakció kezdődni.Úgydönt maga veszi kezelésbe az ügyet*
-Jól van melyik varázslattal kezdjük?
-Vároma javaslatokat.
*Reméli hogy mostmár mindenki fölélénkül.Hát ez nem jött be*
-Viszlát!
*Köszön el a diáktársaitól*

*Darren Irego felé fordul*-Gyakorolhatnánk eggyütt *mondja miközben előveszi pálcáját*

//Sry de megszakadt a netem azért nem tudtam előbb írni//

Én nem varázslást akartam gyakorolni. *örül, hogy Unirone nem faggatja tovább. Most. Megkönyebbült, majd fepattan* Ne haragudj, de most jutott eszembe, hogy még dolgom van. *ezzel elviharzik a kúriába*

-Nem haragszom *mondja majd feláll és ő is elmegy*

~Nah szépen így hagytak.
*Nah de sebaj amuyg se lett volna nagy kedve Iregoval gyakorolni inkább ő is elmegy nem akar itt maradni tovább.Viszont kifele menet egy bácsit vesz észre aki éppen olvas.
Hangosan odakiállt neki hogy ő is meghallja*
-Csókolom
*Szép lassú léptekkel elmegy lepihenni a lakosztályába*

*Miután visszatért látja hogy nincs itt senki de se baj inkább leül egy padra és visszagondol az álmára*

*Kezében a kutyusos dobozzal, mely pici, és elfér a zsebében, lép ki a kúria ajtaján, friss levegőt szívni. Hosszú, vörös haját, mely ki van engedve, lágyan fújdogálja a szél, miközben lassú léptekkel halad. Nem figyel a többi diákra vagy esetleg tanárra, akik kint vannak az udvaron, egy fához tart, hogy onnan figyelje az udvart, talárján megcsillan a prefektusi jelvény. Belerakja a zsebébe a dobozt, majd villámgyorsan felmászik a fára, és onnan néz körül.*

*Darios is úgy döntött,hogy levegőzik egy kicsit és kiszellőzteti a fejét.Fején most is rajta van az a kendő,ami szinte már a védjegyévé vált,kilép az Udvarra.Nyomában Andrej ballag peckesen,de amint meglátja az udvart egyből kilő és elkezd rohangászni.Darios pedig leül kedvenc fája alá és várja,hogy jöjjön erre valaki.*

*Ma is kitotyog az udvarra. Jennyt nem látja mert a fa tetején van, a többieket pedig a szemébe tűző nap miatt. Lepottyan egy fa alá, és az elmaradhatatlan könyvét kezdi keresni. Pár perc múlva megtalálja, és olvasgatni kezd. A peléje vállán ücsörög és a könyvet nézi, de hamar megunja. Egy ugrással a fán terem, és mászkálni kezd*

*Jennyt ő se veszi észre,viszont Cassidyt igen és oda is megy hozzá.*
-Szia, leülhetek?Mit olvasol?Láttam tegnap voltál órán,ott volt Eric is.*Közben elővesz a zsebéből egy kis karamellás csokit és elkezdi majszolni.*Kérsz te is?

*Észre veszi a közeledő Dariost*
-Szia!
*Köszön neki mosolyogva. Mára már le is mond a könyvéről, lerakja a földre maga mellé.*
-Persze, leülhetsz. Á, csak a suli történetét. Igen, voltam órán, de én nem láttalak.
*Válaszol egy szuszra. A csokis kérdésre csak megrázza a fejét.*
-Köszi nem kérek, már ettem. Történt veled valami érdekes?

*Isti észreveszi Jennyt.Neki sokkal élesebb a szeme és ő már előbb itt volt dehát látta amikor felmászott.Feláll a dísztököt felveszi a vállára és felmászik arra a fára amire Jenny is.Egy ággal lejjebb ül de azért megszólítja*
-Pszt itt lent.
-Isti vagyok van kedved sétálni egyet.
*Aztán várja a választ reméli hoyg meghallotta amit a lánynak mondott*

*Leül a lány mellé mosolyogva,és eszi a csokiját.*
-Aha pedig én is ottvoltam,tegnap egész jó óra volt és a végén azok a varázslények,tök királyak voltak.Hát érdekes,nem hinném,hogy történt volna valami nevelgetem a kutyusokat meg ismerkedek.*Darios közben nézelődik az Udvaron.*

*Összerezzen az idegen hang hallatára, aztán elmosolyodik, és lefelé tekint. Eddig nem jött elő a magasságtól való félelme, mert nem nézett le, de most igen, ezért elsápad.* - Szia! Persze! Menjünk le! *Mondja, kissé remegve mászik le, minél gyorsabban le akar jutni, így majdnem ki is töri a lábát a nagy siettségben, majd bevárja Istit.*

*Isti magában egy igent mond aztán ő is lemászik.Elkezd a lány mellet sétálni és eleinte nem nagyon jön ki a száján semmi viszont később csak megkérdezte*
-Hogy vagy?

-Igen, tényleg jók voltak.
*Ő is körbenéz az udvaron. Sok sárgás levél van a fák alatt, de a szél odébb is fújta őket az udvar közepére. Imádja az őszt. Most hogy jobban körbenéz meglát egy fiút aki fölmászik egy fára. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, ő is szeret fára mászni. Csöndben üldögél, és mivel nem tud semmit kérdezni Darios kendőjét nézi. Egy idő után megszólal*
-Szép a kendőd. Honnan van?

*Elkezdenek sétálni, és közben válaszol a kérdésre.* - Eléggé kimerülten, de azért megvagyok. És te? *Közben odaérkeznek ahhoz a részhez, ahol Darios és Cassie van.* - Sziasztok! Hát ti? Csak nem valami titkos ügyről csevegtek? *Kérdezi, majd előveszi a dobozt a zsebéből, és a kezébe veszi.*

*Darios is észrevette,Istvánt elég furcsa,hogy felmászik a fára de végülis ő elég furcsa szokott lenni máskor is.Amikor viszont meglátja,hogy Jenny mászik le a fáról és együtt mennek el valahova igencsak meglepődik.Szinte elbambul és úgy nézi az udvart,amikor Cassidy a kendőjéről kérdezi akkor feleszmél és válaszol.*
-Hát ez úgy volt,hogy mikor felvettek ide a suliba apám adott egy kis pénzt,hogy vegyek magamnak valamit ami tetszik.Nagyon büszke volt rám és bár elég szegények voltunk én nekem mindenem megvolt.Akkor sétáltam eggyet a városban és az eggyik boltban megláttam ezt a kendőt,rögtön megtetszett és azonnal meg is vettem,mikor persze hazamentem apám nem örült túlzottan neki.De nem szólt semmit,mert büszke volt rám.*Észreveszi,hogy Andrej már unja a sétát ezért ő is feláll.*Szia Cassidy majd még beszélünk*Elsétálnak az udvarról.*