Társalgó

*Irego lép be a keében egy bottal, elötte Vio tanárnő, mögötte Igor lépked. Roppant ismerős neki ez... Leűl egy fotelba, amíg a tanárnő ad A fiúnak egy szobát. A botját maga mellé állítja.* Gratulálok igor. Szaktársak leszünk.

*Belép a két böröndel a kezébe és szét néz.* ~Zsíír.~*Ránéz Iregora mosolyogva.* Örülök neki. *Utána ránéz a tanárnőre és elveszi finoman a kulcsot.* ~Ez gyors volt.~ Köszönöm. *Megfogja a kulcsot és talárja zsebébe sülyeszti.* Bocsánat de nekem még ki kell pakolnom. Köszönöm a segítséget. Továbi szép napot! *Azzal megfogja a két böröndöt és elindul a háló felé.* //Kössz a játékot! Sziasztok! //

*Irego feláll, és vár, nincs-e rá szüksége valakinek. Igornak láthatóan nincs, mert egyedűl megy el megkeresni a szobáját* És ha nem gond, akkr mennék gyakorolni. *szólal meg végül*

*Szonja belép a társalgóba.*
Sziasztok! A szobatársamat, Mandyt keresem. Nem láttátok valahol?*kérdezi. Miuátn nem kap választ megvonja vállát és tovább indul.*

*Ann leül egy kicsit gondolkodni és verset írni.Majd elmegy aludni*

*Kíváncsian belép a Társalgóba, és körülnéz, hol van egy tanár, mivel szeretne már aludni, de nincs még szobája.*

*Olga belép, és mosolyogva ül le, várja Jack.et*
- Nos Wolandd, dmit szólsz? Hogy tetszett az óra? -kérdid patkányát, akit most ölében dédelget, és aki eddig a zsebében lapult.*

*Váratlan ötlettől vezérelve kibontja hófehér haját, hogy kissé misztikusabbnak tetszen a vérvörös ruhában, és a fekete talárban, amit most szétnyitott magán, mert nagyon mlege volt*

*Jack, immáron szárazon, tisztán, és üdén sétálgat be a társalgóba, hideg szemeivel Olgát keresve. Mikor meglátja a lányt, kibontott hajjal, patkányt dédelgetve, halványan elmosolyodik, majd odasétál hozzá, és leül mellé az egyik fotelbe.*
-Áhh, örvendek, hogy újra látlak. Rég ebszélgettünk. Mi történt veled mostanság? *kérdezi érdeklődve, miközben kényelmesen hátradől a fotelban, de szemeivel figyel a lányra.*

-Régen bizony. - És mosolyog. Jack üdesége rá is üdén hat*
- Semmi különleges. Mesélj te, téged régbben láttalak. - válaszol, miközben végigsimít a patakány hátán, és igyekszik kényelmesen elhelyzkedndi,d törökülésben a fotelban*

-Jólvan, látom, remek indokaid vannak ma, de nem bánom. *mondja halvány mosollyal, majd eltöpreng, hogy hoygan is tálalja azt a rengeteg kalandot, amit átélt az elmúlt időkben.*
-Nos, leveleztem apámmal, megtudtam, hogy miért látom a thesztrálokat. Igazán különös kis történet, de így legalább már minden érthetővé vált számomra. *mondja, miközben magában felidézi a fekete paripákat.*
-Ezen kívül pedig jártam a könyvtárban, könyveket hoztam, vittem, olvastam, meg tanultam, és buzgón készültem a következő BIT órára. És sikeresen eláztatott egy albínó lány, bár igazából nem is bántam nagyon. *kacsint, mert igen, erre is képes, az utolsó mondatnál a lányra.*
-Nos, ez volt az én mesém, jöhet a tied. *adja tovább a beszélgetés, válaszolás fonalát.*

*Biccent és mosolyog, bár kicsit zavarban is van, nem szokta meg a kacsintgatást*
- Nos, miért is látod a thesztrálokat? Mellesleg velem, tényleg semmi nem történt, nagyrészt a szobában voltam...
Illetve találkoztam itt egy képpel, akivel eldumálgattam.. morcos vénember volt, gy arrogáns idióta. Még csak hasznát sem láttam*

*Jack elfojt magában egy nevetést a kép leírása alapján. Ő szerencsére mgé se szellemmel, se képpel nem futott össze, így nem kellett elhallgatnia az arroganciájukat. A lány kérdésére csöppet megborzong.*
-Nos, még nagyon kicsi voltam, apám pedig már akkoris híres feketemágus volt, mint ahogy az illik. Nos, én éppen kint játszottam a kertben, nem tudom, mivel, amikor meghallottam, hogy apám veszekszik valakivel. Én nem nagyon emlékszem, de apa levle után, amiben részletesen leírta a dolgokat, már néha bevillannak képek. Szóval apám összeveszett valakivel, pálcát ragadtak, és párbajzoni kezdtek, én epdig közelebb kúsztam hozzájuk. És akkor egyszercsak láttam egy hatalmas, zöld villanást, és a férfi, aki addig életerővel küzdött, holtan rogyott össze. Nem valami véres, vagy izgi, dehát ez van. *rántja meg végül a vállát, majd ismét felnéz a lányra, mert eddig, a mesélés közben a földet bámulta. És ekkor meglátja a felé lendülő kezet.*
-Jack, Jack Darkfield, üdv. *rázza meg a lány kezét, miközben feláll, majd visszahuppan a fotelbe.*

- Szia An! - köszön barátnőjének, de Jack most jobban érdekli. Kicsit csodálta, hogy nem mlékezett a fiú erre az esetre, de nem igazán tudott ezzel foglalkozni, mert Ana feltűnően heves viselkedése arra késztette, hogy megköszörülje a torkát.*
-Mit csinálsz? -kérdezte mintha nem tudná mi folyik itt. Nem értette saját reakcióját sem, de próbált úgy tenni, mintha mindez természetes lenne*
- Kérdőn Jackre nézett, hogy a fiú hogyan fog reagálni*

*Jack azonban egyszerűen csak hidegen végigméri a lányt, akinek bemutatkozott, fejéből pedig gyorsan száműzi haláli gondolatait.*
~Mért érzem, hogy ennek nem elsz jó vége?~ *töpreng el magában, miközben az őt bambuló lányt figyeli hideg szemekkel, rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal.*
~Szerintem engem néz...~ *gondolja magában Olga kérdésére, bár az okát ő is szívesen megtudná.*

*Jack-et eléggé emglepi a válasz, de ezt nem mutatja ki.* ~Most mondjam azt, hogy a tiéd is, vagy mi a frász?~ *gondolkozik el magában, majd végülis halványan elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
-Kössz a bókot. A tiéd se utolsó. *jelenti ki, újra az előtte ülő lányra nézve, majd egy sanda pillantással Olgára néz, remélve, hogy ő többet ért abból, ami itt zajlik le.*