Társalgó

*Beérve a társalgóba sóhajt egyet, hosszú, fekete kabátját magamögé hajtva lép a denevérszoborhoz, és eltűnik. A főhadiszálláson találja magát, ahol vár, hogy a lány is megérkezzen.*

*Natasha előtt érkezik a Társalgóba jó hosszú út után két diák, nevezetesen Ana és Vernen.*
-Örvendek a szerencsének, és örülök, hogy magának ilyen remek napja van. *néz előbb a lányra, majd a fiúra, végül lehuppan az egyik fotelbe. vagyis csak lehuppanna, de ekkor megkondul az óra, miszerint 9 van.*
-Azt hiszem magukra kell, hogy hagyjam önöket, mivel itt az ideje visszatérnem a lakosztályomba. örvendek, hogy megismerhettem, és további jó éjszakát. Aztán időre legyenek a helyükön! *mondja, majd egy intés kíséretével a terem ajtajához sétál, de közben pálcamozdulattal eltűnik, és a szobájában bukkan fel legközelebb.*

*Belépve atársalgóba leül, mellé remélhetőleg Ana.Ő pedig egy kényelmeset ásít, hiszen belefáradt ebbe a folytonos járkálásba már...*
-Elálmosodtam. Viszlát kisasszony! *Majd újra a lányra néz.*
~Időben.. nem tudja, hogy nekem lassan járőröznöm kell majd?~

*Ő is belép és rögtön Vernen mellé ül, de azonnal össze húzza magát mert rájött a fázhatnék, pedig nem kevés réteg van rajta. Dideregve elköszön a titkárménitől . Majd Vernenhez fordul és próbál mosolyogni.*
- Rég nem láttalak, és sokat kell mesélnem.
*Egye jobban összekuporodik, de úgy sem múlik a fázása.
Egy kis idő után azt veszi észre, hogy Vernen elaludt. Nem akarja felkelteni, ígyhalk léptekkel elindúl kifelé*


//Játszhatunk Ann//

*Anastasia lép be ismét a helyiségbe. Mikor megpillantja a még mindig szunyókáló Vernent elmosolyodik. Egy puszit nyom arcára, majd egy közelében lévő fotelbe kényelmesen elhelyzekedik, majd elalszik.*

*Olga lép be, de szomorúan látja, hogy senki nincs itt rajta kívül. Úgy dönt elűzi unalmát, és patkányával kezdett játszani. *

*Igen csak meghökken, és keresi a hang forrását. Mikor meglátja, hogy az egy vászonról jön, nagyon elcsodálkozik, de a kérdésre is nyomban, pimaszul reagál*
- Nem kínzom, csak játszunk. Még élvezi is-vigyorog a képre. Közben abbahagyja Woland szőrének csiklandozását, és kiváncsian néz a képre*
- Maga kicsoda?*

*Olga erősen az ajkába harap, hogy hangosan el ne nevesse magát a sértődött öregúron, akin azért látszik hogy régi, aranyvérű családból származik. Mégsem e miatt gondolja meg magát, hanem mert úgy gondolja, talán még haszna is lehet ebből az arrogáns nemesből*
- Boccsássa meg tiszteletlenségemet Kegyes Uram! Tiszteletlenül viselkedtem egy olyan agg úrral, aki erre cseppet sem méltó. Az én nevem Olga Korovjova. Önben kit tisztelhetek?*
*Izgatottan várja a választ, és igyekszik aranyvérűhöz méltóan viselkedni, de arcizmait nehezen szabályozza. A Wolandra irányuló sértésre úgy dönt nem reagál*

- örvendek a szerencsémnek.-hajt fejet, és igyekszik, hogy színészkedése élethű maradjon*
- A patkány neve Woland. Ő leghűségesebb barátom, apám hozta külföldről eme különleges képességű lényt*
- Nem lehet könnyű élete itt a vásznon Zhivko Úr*

* Haloványan, félénken rámosolyog a férfira, de belül vicsorog és nevet egyszerre. Nem is tudja mivel kezdje előbb. Úgy érzi bocsánatot kérhetne, de talán Wolanddal előbb leköti a figyelmét*

- Tudja tisztelt uram, Woland egyszerű különleges képessége az, hogy nem lehet megölni.*

*És viszonozza a gúnyos mosolyt. Szemében kihívás és büszkeség csillan*

-Rendben. -feleli, és int Wolandnak, hogy maradjon nyugton. Ő egy éles tárgyat keres, amivel halálos sebet ejthet. Némi keresgélés után meg is találja. Összetörte a kis vázát a szomszédos asztalon, és visszalépett Wolandhoz. A patkány sztoikus nyugalommal várta gazdája tettét.
- Nos uram, Woland tökéletesn tisztában van azzal, hogy most mi fog következni. Ugyan is nem először kell bizonyítania.- és gúnyosan elvigyorodott. Majd még hozzáfűzte:
- Woland ha halálos sebet kap denevérré alakul, és néhány órá leteltével alakul újra vissza.*

*majd minden más magyarázat nélkül megragadta az állat nyakát, és semmitmondó arccal elvágta annak torkát. A patkány vonaglani kezdett, és lassan éjfekete denevérré alakul, s felcsimpaszkodott gazdája kinyújtott karjára*

-nos?*-kérdezte cinikus mosollyal.

*Nem bírja ki, és elneveti magát.*
- Szegény váza? Nézze uram -és pálcáját a váza romjaira helyezi: reparo-suttogja, s a váza olyan újra, mint mielőtt összetörte volna. *
*Örül, hogy sikerült meglepnie a férfit, és úgy gondolta, itt az idő*
- Tisztelt uram, ugye tudja hogy egy mutatvány sincs ingyen. Remélem köthetünk üzletet. -és a lehető legkiszámíthatatlanabb arckifejezést ölti magára. Csak vörös szemei ragyognak magabiztosan és cselesen*

*Olga szeretne határozottan mérgesnek látszani, bár ez nem kerül különösebb erőfeszítésbe. Megvetően néz a képre, és magában ki is hangsúlyozza, hogy ez nem más mint egy darab színes vászon, és ez kicsit ki is ül az arcára*
- Mondja meg miképp tudok sátán ebének szeméhez jutni. Anélkül hogy megölném! -Hangja ellentmondást ne tűrő, hatátározott és rideg*

*De belül izgatottan várja a választ, és valahol reméli is hogy ez a mogorva kép azért nem fog csak úgy lelécelni*

-Hogy magának milyen remek humora van! És milyen fiatalos, amikor nevet! -dicséri , de hangjából kicseng némi fontorlatosság*
- Már azt hittem beporosodtak a hangszálai ennyi magányos év után- teszi hozzá kegyetlenül, de semmi szín alatt nem megbántásból. Nagyon kíváncsi miképp reagál erre az öregúr*

*Olga megvonja a vállát, és mosolyogva indul a szobája felé*