Hóbagoly

Aha!-mondja.És koslat a lány után.

//Katie, azért egy szónál több legyen a hsz - d. Módosítsd lécci!//

*Ma már csak megszokásból baktat errefelé, nem igazán tudja elfoglalni magát a szobájában. És ha már erre jár miért ne kopogna be Jen-hez? Odaugrál a Hóbagoly ajtaja elé és halkan koppint egyet az ajtóra*

*Nemrég jött vissza az ebédlőből, ahová Katie - vel ment, és most a kutyusokkal játszik. Felnéz a kopogásra, odamegy az ajtóhoz, és kinyitja, ahol Cassie áll. Szeme felcsillan, a karikák már egyáltalán nem látszódnak a szemén, és már egész szép a hangja.* - Szia! Gyere be és ülj le! *Mahd becsukja a lány mögött az ajtót, és mind a ketten leülnek az ágyra.*

*Ahogy sejtette Jen bent van, és hamarosan ajtót is nyit. Egy lelkes mosollyal veszi észre, hogy a karikák szinte eltűntek a lány szeme alól, és már egyátalán nem tűnik fáradtnak.*
- Szia! *Köszön és leül a lány ágyára. Sajnos most sincs nála könyv, a mutatvány megint elmarad. Most kori sincs nála, igazából nem tervezte hogy ma korizni fog*
- Van kedved csinálni valamit? Vagy egész nap itt szeretnél üldögélni? *Cukkolja Jen-t, leginkább azért mert mindig a szobában találja*

*Egy mosollyal nyugtázza Cassie mosolyát, amit a szemére vetett pillantás után vetett.* - Hát igen, a tegnapi kis ijedtség nagy hatással volt rám. *Mondja mosolyogva, majd elhúzza a száját, mikor észreveszi, hogy Cassie - nél megint nincs könyv. Majd a cukkolós mondatra felvonja a szemöldökét.* - Dehogy akarok én itt üldögélni egész nap! Reggelizni voltam az ebédlőben, utána meg visszajöttem, mert nem találtam senkit, és a kutyusokkal játszottam.

- Értem szóval ma már kimozdultál a szobádból.
~Nekem is ki kellett volna mennem~
- És hova menjünk? *Már nem nagyon bír magával, amióta felkelt a szobájában unatkozott, ennyi üldögélés után pedig már szeretne mozogni egy kicsit. Föl is áll inkább, és járkálni kezd a szobában. Egy pillanatra megáll*
- Lovagolni menjünk, esetleg fedezzük fel újra a kastélyt, vagy... *Mormogva újra nekiáll járkálni, közben a kutyusokat keresi a tekintetével*
- Hova rejtetted a kutyáidat? * Kérdi érdeklődve, de most nem áll meg*

- Nem tudom, szerintem menjünk lovagolni, vágyom egy kis mozgásra. *Mondja mosolyogva.* - Mi a... Az előbb még a zsebemben voltak! *Mondja, majd ő is keresi a kutyusokat, miután nem találja a zsebében. Feltúrja az egész szobát, mint a múltkor az edzőcipője miatt, és ott találja meg a kutyusokat, ahol a cipőt. Az ágy alatt. Diadalittasan elmosolyodik, majd kihúzza őket az ágy alól, és a fekvőhelyre teszi őket.* - Na, itt vannak. Biztos kimásztak a zsebemből, mikor a szobámba jöttem. De tudod mit?

*Helyeslően bólint*
- Benne vagyok! *Véglegesen is megáll amikor Jen újra elkezdi feltúrni a szobáját. Jó tudni hogy nem csak az ő szobájában van rendetlenség. Éppen megkérdezné hogy segítsen-e amikor a lány végre kiemeli a kutyákat az ágy alól. Közelebb megy és megsimogatja az egyiket, azt amelyiket még régebben megetette*
- Máskor rögtön az ágy alatt kezd a kutatást. *Vigyorodik el, hiszen eddig minden amit Jen keresett az ágy alatt volt. Kíváncsian emeli föl a fejét és kérdő tekintettel mered a lányra*
- Nem tudom. Mit?

- Rendben, akkor odamegyünk. Igazad van, legközelebb majd legelőször az ágy alatt keresem, amit nem találok. *Mondja nevetve, majd szétnéz a rendetlenségen.* - Jé, nagyon meg fogom tanulni a pakoló bűbájt, ha így haladok. Pakolj! *Mondja vigyorogva, majd elkezdi nézni, ahogy Cassie játszik a kiskutyával, és így szól.* - Beleteszem őket egy dobozba, és elviszem őket lovagolni!

- De ha mégis elfelejtenéd hol keresd a cuccaidat, csak szólj nekem és emlékeztetlek! *Letérdel a földre és úgy játszik az apró kutyussal, aki nagyon megtetszett neki. Megsimogatja a pociját*
- Őt hogy hívják? *Kérdi még mindig a kicsi pocakját vakargatva. Aztán feláll, de szemét nem veszi le a kutyusról* - Oké hozhatod őket, csak menjünk *Megvárja amíg a lány belerakja őket egy dobozba, aztán elindulnak a sportcsarnokba*

*Felébred, majd ellátja a kutyusokat, és bemegy a fürdőszobába elkészülni, majd visszatér. Kicsit még olvas a szobájában, majd úgy dönt, hogy kimegy a Tölgyesbe, friss levegőt szívni.*

*Visszaérkezik a szobájába az óra után, és leül az ágyára. Előveszi a pálcáját, és elmond pár varázsigét, így a szobája plafonján jó pár csillag jelenik meg, fényt adva. Kicsit elgondolkozik a mai órán, meg a múltkori kiránduláson, a sárkányos kalandon és Nellondon.*

*Felébred, megeteti a kutyusokat és a kis törpegolymókot, amit a múltkor vett, és bemegy a fürdőszobába, hogy elkészüljön a mai napra. Visszatér, megkeresi az edzőcipőjét, és felveszi, de tanulva egy - két esetből, nem az ágyon ugrálva próbálja felhúzni. Fogja a kicsi törpegolymókot, akit már el is nevezett Carrie - nek, és hagyja, hogy az állat a vállára másszon. Kimegy egy kicsit sétálni, ellátogat a vendégszobába, hogy van - e ott valaki, aki beosztásra vár.*

*Visszaérkezik kis körútjából, és mivel már elég sötét van, ezért a tegnap tanult elemi varázslatot gyakorolja egy kicsit. Carrie - vel a vállán leül az ágyára, és koncentrál. Elvégzi kedvenc pálcamozdulatát, majd a varázsigét és kimondja, és ezeket ismétli. Mikor leteszi a pálcáját, a szobája plafonja tele van csillagokkal, igaz kicsik, de elegendő a fényük, hogy ne kelljen lámpát gyújtani. Felteszi az ágyra a kutyusokat is, mire Carrie kíváncsian méregeti őket, és elkezdenek játszani a kis állatok. Elgondolkozva nézegeti őket, majd mégis úgy dönt, hogy kimegy az udvarra, így hát fogja Carrie - t, és a vállára téve elindul.*

*Irego és Jenny lépnek be a Hóbagyolba. Valamint Suzi. Irego leűl jenny ágyára, és leülteti Jennyt is mellé.* Na szóval.. mesélj nekem, mi a baj?

*Beér Iregoval a szobájába, és mikor a lány belép, bezárja az ajtót, és leül mellé, majd sóhajt egyet.* - Á, csak minden összejöt, túl sok volt ez az idő most nekem. ~Hu, még jó, hogy a kutyusok a szekrényben játszanak, a golymóm meg a vállamon ücsörög.~ *Gondolja magában, majd kicsit összerázkódik.*

Az idő? Ezt hogy érted? Mi történt, mióta elmentem? Együtt vagytok Vaszilijjel? Sok új diák van? Mi történt az előző bestiamester szakvezetővel? *bombázza kérdésekkel a lányt* Mi az a sok, ami összejött?

- Hé, hé, hé, lassabban! *Mondja mosolyogva, majd válaszol sorban a kérdésekre.* - Igen, együtt vagyunk még Vaszilijjel, most elég sokan jönnek bestiások, épp ma osztottam be egy fiút. Nem tudom, mi történt az előző szakvezetőnkkel, de úgy hírlik, hogy egy időre el kellett mennie, lehet majd a következő tanévtől visszajön. A sok, ami összejött? Hát, hogy egy rendes bestiást elvesztettünk, a karácsony, meg minden egyéb ilyen hülyeség.

Nyugi... a karácsonyig még sok idő van. És gondolj Vaszilijre. Ő segít majd átvészelni. *mondja. Most jönne az ő problémája... amiről nem nagyon akar beszélni, pedig kellene. Lemászik az ágyról, és Suzi mellé űl. Pont szembe Jennyvel*

- Igazad van, biztos segít majd. De most te jössz. Esetleg nem kérsz egy kis csokit vagy valamit? *Kérdezi a lánytól, majd egy kicsit fészkelődik az ágyon, és amikor Irego lemászik az ágyról, pont szembe kerül a lánnyal, így jobban tudja figyelni a szemét.*

*Irego szeme sötét gondolatokról, bosszúvágyról és dühről árulkodnak. Nincs benne öröm vagy vidámság.* Biztos, hogy tudni akarod? *kérdezi a lányt. Hisz Jenny ugyanezt élte át majdnem. Csak a lánynak még rosszabb volt. De Irego most nem ezzel foglalkozik. Arra, hogy hogyan mesélje el ezt*

- Hidd el, jobb, ha kiadod magából. Természetesen megpróbálok segíteni is, ha tudok, de hogy ha nem meséled el, nem tehetek semmit. *Mondja a lány szemeit fürkészve, kiolvasva belőle dühöt, csalódottságot, és elég mértékű önvádat.* - Próbáld valahogy megfogalmazni. Vagy nem is muszáj, hanem csak az érzéseidet mondd el.

*Csalódottság és önvád nincs a szemében. Csak düh, gyűlölet, és bosszúvágy.* Rendben. Csak nem akarom, hogy emiatt neked rossz legyen. Hogy eszedbe juttassák a saját emlékeidet. *mondja, miközben elkezdi Suzit simogatni* Tudod mondtam, hogy a bátyám meghalt. Auror volt. *Reméli ez elég, mert ez már önmagában sejteti, hogy hogyan halhatott meg*

- Az most nem számít, majd megoldom, visszafojtom őket. *Mondja, és fürkészően figyeli a lány mozdulatait, ahogy Suzit simogatja, és felkapja a fejét arra a mondatra, hogy Irego bátyja auror volt.* - És tudni, hogy ki ölte meg? Vagy ki miatt ölték meg?