Hóbagoly

*Amikor nyílik az ajtó felkapja a fejét és megereszt egy mosolyt Jen felé*
-Szia kedvenc koritanárom!*Úgy tűnhet, rögtön Jen nyakába ugrik, de ehelyett visszafordul a könyve felé és úgy sétál be a szobába. Ha az ágy még mindig ugyanott van ahol eddig, márpedig ott kell lennie akkor Cass vakon lehuppan rá. Szerencsére nem a földön végzi. Nem akar udvariatlan lenni, becsukja a könyvet és lerakja az ágy mellé a cuccaival együtt.*
- Remélem nem zavarok
*Körbenéz, de nagy megkönnyebbülésére senkit sem lát. Visszafordul Jen-hez éés rögtön letámadja a kérdésével*
- Mikor tudsz nekem újabb koriórát tartani?

*Elmosolyodva figyeli Cassie tevékenységét, és szerencsére nem téveszti el az ágyat, úgyhogy meg is érkezik rá.* - Te, ezt valahogy el fogom tőled tanulni én is. *Mondja mosolyogva, szeme alatt a karikák kezdenek még jobban halványodni.* - Te sose zavarsz. Hogy mikor? Mit szólnál a holnap reggelhez?

*Elvigyorodik Jen kijelentésére*
- Ha megtanulod majd mutasd meg. A húgomat mindig legyőztem.
*Hát igen, egy olimpián is indulhatna vele. Kár hogy nincs ilyen verseny... A karikák sokkall halványabbnak tűnnek, de lehet hogy csak a sminktől, ezt Cass nem tudhatja. Mindenesetre most nem kezdi el nyaggatni Jent az alvással*
- Nekem megfelel. De arra készülj föl hogy mostanában nem kelek föl 10 előtt.
*Szegényke ellustult a kúriában töltött néhány hónapja alatt. De legalább mindig kialudja magát, nem úgy mint egyesek...^^*

*Bekopogtat ugyanis újdonsült barátnője Cassidy itt lakik*

- Ok, majd megmutatom, habár inkább lehet, hogy amilyen szerencsétlen vagyok, több balesetem lenne. *Mondja, majd eltűnik szeméből a csillogás, ami eddig benne volt, újra az emlékek előjönnek.* - Ne aggódj, habár én mindig fent vagyok egész korán, úgyhogy bármikor tudunk találkozni. *Mondja, miközben észreveszi, hogy a lány szemét figyeli, és megkönnyebbül, hogy nem hozta még szóba az alvást. Habár ki tudja? Még bármikor szóba hozhatja.*

- Akkor inkább ne próbálkozz. Hacsak nem akarsz kék zöld foltokat...
*Igen, ő beszél aki akkor is megpróbál korizni ha minden második másodpercben elesik.*
- Oké. Akkor majd tizenegy körül kopogtatok. Vagy korábban.. Vagy később.. Dél és kilenc között, rendben? De előtte még elmehetnénk kajálni is, napok óta kekszen élek...
*Jen szerencséjére most nem hozza szóba az alvást, tudja hogy azt a lány utálja. Meg most úgyis el van foglalva a holnapi program megszervezésével.. Nagyon bele tud méllyedni az ilyesmibe*

- Na, azokból egy életre elegem van. Túl sok időt töltöttem már a gyengélkedőn miattuk. Habár egy kicsit bagoly mondja verébnek, nem is tudom, ki volt az, aki az első óráján állandóan a fenekén landolt a jégkoripályán? Nem ismered egész véletlenül azt az embert? *Kérdezi ártatlanul mosolyogva, majd Cassie következő mondatára felkapja a fejét, és a lányra néz, akin meg is látszik az elmúlt néhány nap.* - Te lány, remélem nem fogyókúrázol? Neked nem kell egyáltalán! ~Hm, na most én vagyok az, aki bagoly, mikor én meg már mióta nem ettem rendesen. De mindegy, az most nem számít.~ - Rendben, a tizenegy jó nekem is.

*Ártatlan arcot vág és bociszemeket mereszt de nem állja meg vigyor nélkül*
- Nem, nem ismerem még véletlenül sem de bemutathatnál neki! Nagyon hasonlít rám.
*A földet kezdi nézegetni de azért közben figyel*
-Fogyókúrázni? Ugyan, semmi kedvem hozzá.
*Nem tud Jen hasonló "fogyókúrájáról" sajnos nem mondhatja rá hogy bagoly, de segáz.
*Föláll az ágyról, felkapja a cuccait a földről és az ajtóhoz lép*
- 11? Rendben, akkor délben jövök! Vagy esetleg...
*Megint beszélni kezd szinte csak magának. mosolyogva biccent és elindul a hálója felé, közben még mindig a terveket szövögeti egyre jobban elhalkulva*

- Na azért... Elég vékony vagy így is. *Mondja, majd kikíséri a lányt, és becsukja az ajtót. Sóhajt egy nagyot, majd ellátja a kutyusokat, és bemegy a fürdőszobába, ahol lezuhanyzik és lemossa a sminket. Szomorúan veszi észre, hogy csak a smink miatt volt halványabb a karika, mostanra teljes színében pompázik, olyan, mintha bevertek volna neki egyet. Visszatér a szobájába, a kutyusokat az ágyra rakja, terít rájuk egy jó meleg takarót, és bebújik a paplan alá, ahol pár perc múlva már az álmok birodalmát járja.*

*Kicsit késve ugyan de megérkezik a Hóbagolyhoz. Fehér pulóverét a derekára kötötte, sötétkék melegítőben és piros pólóban van. Haját, ahogy mostanában mindig, hátul összefogta. Hangosan bekopog, és várja hogy beengedjék*

*Már elég jó ideje fent van, ellátta a kutyusokat, majd bement a fürdőszobába. Örömmel vette észre, hogy az alvás sokat segített, a szeme alatt a karikák már csak egy kicsit látszódnak, úgyhogy nem is sminkelte ki magát. Visszajön a szobájába, és előkeresi a korcsolyáját, és csalódottan gondolja, hogy hiába akart ő minden nap korcsolyázni, nem jött be. Éppen leülne olvasni, mikor kopogtatást hall, így az ajtóhoz megy, és kinyitja, ahol Cassie áll.* - szia! Gyere be és ülj le addig, míg én feltúrom a szobámat az edzőcipőmért. *Mondja, majd becsukja az ajtót a lány mögött.*

*Az ajtó szerencsére hamar kinyílik, és megpillantja Jenny nem túl nyúzott arcát. Könnyen észrevehető a változás, és ha Cass jól ki tudja venni nincs is smink a lányon. Elégedetten elmosolyodik, de még mindig nem szól a karikákról egy szót sem*
-Szia! *Most nincs nála könyv, nem mutatja be a tegnapi produkcióját, csak egyszerűen leül az ágyra. Eddig a jobb kezében szorongatta a koriját, de most lerakja a földre az ágy mellé.*
- Akkor még elmegyünk enni is, igaz?*Kérdi a szobafeltúró Jen-t korgó gyomrára nézve. Már ráférne egy normális étkezés*

- Jé, most nincs nálad könyv? Pedig szívesen megnéztelek volna vele megint! *Mondja mosolyogva.* - Persze, elmegyünk kajálni, csak találjam meg azt a sz*r cipőt. *Mondja morogva és átkozódva, majd feltúrja az egész lakrészét. Mikor már mindent átkutatott az ő lakrészén, elgondolkodva emeli fel a fejét, hogy hol lehet az a cipő.* - Áh, megvan végre! *Diadalittasan elmosolyodik, majd az ágya alá nyúl be, és végre megtalálja a cipőt. Mikor felegyenesedik, kissé pirulva veszi észre a rendetlenséget, majd felemeli a pálcáját, és így szól.* - Pakolj! *És az egész lakrésze olyan lesz, mintha nem is kereste volna a cipőjét. Cassie felé fordul, és megkérdezi tőle.* - Mehetünk?

- Majd máskor hozok de csak is a te kedvedért! *Vigyorodik el. Megint elhangzik a kaja szó mire korogni kezd a gyomra. Örömmel veszi tudomásul hogy elmennek kajálni. Széles vigyorral nézi ahogy Jen a cipőt keresi, s közben mindent feltúr. Odébb tolja a lábát amikor rájön hogy Jen az ágy alól akarja kivenni azt a bizonyos cipőt, aztán a nagy rumlit bambulgatja*
-Most nagyjából úgy néz ki mint az én szobám. *Már elég régen rakott rendet az biztos. Érdeklődve nézi ahogy a pakolj ige után az összes cucc a helyére kerül. Felveszi a korit és felpattan, majd az ajtóhoz siet*
- Aha, mehetünk. *Szemrebegtetve bevárja Jen-t és elindulnak az étkező felé*

Katharina bekopogtat!-Nincs itt Jenny?- *kérdi mosolyova.*

Senki,ezért Katharina megfordul és elmegy!

*Visszatér a kaland és a vadászat után a szobájába. Ellátja a kutyusokat, és bemegy a fürdőszobába, ahol lezuhanyzik, és kicseréli a karján a kötést, mert az átvérzett. Visszajön pizsamában a szobába, a kutyusokat az ágyára rakja, terít rájuk egy meleg takarót, hogy meg ne fázzanak, majd ő is bebújik a paplan alá, és pár másodperc múlva már mélyen alszik.*

Katharina elindul a Hóbagoly felé.-*Sziasztok,Jenny nincs itt ?-Kiálltja a levegőbe és várja a választ.*

*Pár perce ébredt fel, a kutyusokat ellátta, és a fürdőszobában megkönnyebbülten vette észre, hogy a karikák a szeme alól teljesen eltüntek, bár a tegnapi bezártságtól kissé még rekedt a hangja. Az ágyon fekve olvasott, mikor meghall egy kiáltást, amiben felismeri Katie hangját, és kinyitja az ajtót.* - Szia! Gyere be és ülj le! *Mondja a lánynak, egy rekedt suttogásra van ereje.*

Köszi,mi a bajod?-Kérdi félénken*

*Elmosolyodik a kérdésen, majd rekedten felel.* - Tudod, tegnap a mi kedves vadőrünkkel látogatást tettünk a Lélekölő - hegységbe, és bementünk egy barlangba, ahol láttuk egy kissárkány megszületését. Olyan édes volt! De utána megjöttek a szülei, és nekünk menekülnünk kellett a barlang mélységébe, ahol egy nagyon pici helyre szorultunk be. Tudnod kell rólam, hogy klausztrofóbiás vagyok, és eléggé sokkos állapotban voltam miatta, nem kaptam levegőt, és pont időben értünk ki a helyről. *Mondja, miközben leül a lány mellé.*

*Kérdően néz rá!~Ó,te szegény !*-Gondolja együttérzéssel.-De mi az?- siklik ki a száján!*

- Nem bírom a zárt helyeket, és olyankor sokkos állapotba kerülök levegőhiány miatt, főleg hogy ha sokan vagyunk, ami a tegnapi napra igaz is volt. *Mondja, majd az ágyán a mellettük lévő kutyusokra téved a tekintete.*

*~Aha!-*Gondolja.-De ari!.-Mondja amikor neki is a kutyára esik a pillantása.-Nem megyünk az étkezőbe enni?-Kérdi mostmár a lányra nézve.*

- De, mehetünk! *Mondja, majd feláll az ágyról, és most tanulva a tegnapi esetből, inkább a zsebébe gyömöszöli mind a három kutyust, akik olyan picik, hogy elférnek ott is, majd magyarázatot ad a viselkedésére.* - Tudod, azért viszem magammal őket, mert tegnap is, mikor az ebédlőbe mentem, éreztem, hogy a zsebem egyre nehezebb. A nem sokkal nagyobb az anyjuk, és megunta, hogy folyton a szobámban legyen, így a kicsiket és őt egyszer csak a zsebemben találtam. Ilyen picik lesznek, mert a fajtájuk ilyen, és még nem tudom, hogy milyen képességeik vannak.