Imádkozó sáska

*Jana belép a hálóterembe ahova beosztották.Nincs ott senki, tehát van ideje körül nézni. Az ágyak eléggé szélesek és mondhatni hosszúak, bár egy 161 cm magas lánynak mi nem hosszú...AZ ágyakon olyan függöny szerüség van, ami eltakarja egy kicsit a fényt.Az ablakok nagyon, és sok világosségot engednek be.Kék és narancs színű függönyök keretezik az ablakokat. Íróasztalok vannak elhelyezve a szobában, ahol a lakók a leckéjüket csinálhatják meg. Mindegyik ágy mellett áll egy nagy tágas szekrény. A szoba közepén egy nagy asztal van...az ajtó jobb oldalán egy kandalló helyezkedik el. Eléggé otthonos, gondolja magában Jana.A szoba legtávolabb pontján meglát egy ágyat, amin látszik, h. még nem használja senki...Odament, és letette a bőröndjeit, és kinyitotta őket, és elkezdte bepakolni a cuccait a szekrénybe...mialatt pakolt, azon gondolkozott, vajon mienek lesznek a lakótársai.Mikor végzett úgy gondolta, h. körülnéz egy kicsit, és kezdi az udvarral...*

*Végre magához tért. Körülnézett, és örömmel látta az új lakó hagyta nyomokat. Remélte hogy találkozik majd vele, de mivel eszébe jutott hogy jelenése van, gyorsan el is indult*

//Lányok, lányok...ideje lenne, itt bennt is játszani.. //

*Felébred, és körül néz a szobában...senki sincsen itt..szinte még em is találkozott a szobatársaival..és ez azért egészen fura...*

*Olga felkel. Szerencsére nem vették észre, hiszena sötét sarok és a takaró bőven eltakarta. Most sietősen öltözött fel, és szedte rendbde magát. Majd látva hogy Olga Volkov alszik, csendesen kiosont, kezében egy füzettel*

//lányok! kérek mindenkit, aki ebbe a szobába jár, kérem írjon nekem.! Szeretnék megbeszélni veletek egy időpontot, hogy itt találkozhassunk, és megismerjük egymást, valamint játszhassunk. Mert ha csak néha ugrunk fel a szobába, az elég sivár...

Köszönöm nektek. //

*Olga felkel. Kissé bamba. Feláll és felöltözik, majd ásít egyet. Körbepillog. Ezekután távozik a szobából egy kis friss levegőért az udvarra, ameddig meg sem áll a nagy sietségben.*

*olga halkan jön be a szobába, és mikor látja hogy szobatársnője alszik, igyekszik még halkabban átöltözni, és már ki is ment. de előtte még megigazította Olgán a takarót, mert eléggé lelógott már az az ágyról*

*lassan ásítva kel fel. nagyon álmos, és elég kótyagos is. A szobában, nagy bánatára senkit nem lát, pedig remélte, hogy majd lesznek itt. Végül némi gondolkozás után egy üzenetet hagy az asztalon, hogy mindenki láthassa:

SZOBATÁRSAK! HA ÉPP ALUDNÉK, KELTSETEK FEL NYUGODTAN! *

*aztán gyorsan felöltözik, és lesiet az udvarra*

*Olga tér vissza. Kissé ingerült. Még senki nincs a szobában. Mivel elég sötét a hangulata, lakrészén a fal feketére változik. ráül az ágyra, és belemélyed egy könybe*

-Szép jó reggelt! -köszön, s örül, hogy acsendenek rémlő Olgát hajja beszélni*
-Nem, még nem láttam őket, de talán majd ideérnek. Mi történt veled? *kérdezi eggyüttérzően és leteszi a könyvet*

//Jana nem tud jönni, írta, úgyh csak a másik lányban reménykedhetünk//

-Tudod, nem értelek. Ha elvették a pálcád, bár egyáltalán miért? akkor miért nem szerzed viszsa? *kérdezi, és kilép fekete szobarészéből, és az ablakhoz lép, de nem fordít hátat Olgának. Kiváncsian várja a válaszát*

*Olga rázza a fejét... Kissé mérges lesz a másik lányra. Nem akarta elmonda az egész storyt, de most már mindeggy.*
-Elvették, mert párbajoztam egy másik lánnyal. Most egy tanárnál van. Majd megyek és elkérem Tőle. Tegnap kellett volna odaadnia, de sajnos nem tudtam megjelenni az órán.* mondja , hangjában érződő kis méreggel. *~Most már remélem megértette...~

*Elmosojodott* ~Én szerencsésebben megúsztam a párbajokat ~*gondolt vissza, majd észrevette a másik lány szemében a haragot*
- na ne legyél olyan haragos, én nem ártottam neked. *És lehajolt, mert Woland épp oda futott hozzá. magához vette, úgy folytatta a beszélgetést*
- igazából, amilyen visszahúzódónak láttalak, mikor találkoztunk, nem nézném ki belőled a párbajozást. ki volt a szerencsés kivételezett, akivel harcoltál?

*fejében valami gonosz kis gondolat kavarog. Ami bár neki előnyös, a másik lánynak nem, de esze ágában sincs most felhívni erre a figyelmét. Inkább megjegyzi magának, még később jól jöhet*
- és mit szólnál ha lemennénk, és elkérnénk a pálcádat?*kérdezi s közben vállára helyezi a patkányt*