Sentor Mordester lakosztálya

* Erőteljesen bekopog az ajtón. Gyorsan túl akar lenni a dolgon, mert ma mást is szeretne csinálni. És még a másik büntimunkája is hátravan, szeretné mindkettőt minél hamarabb elvégezni. Áll az ajtó előtt és vár.*

* Amikor meghallja a férfi hangját, amit tegnap is hallott, kinyitja az ajtót és belép. Bezárja maga mögött az ajtót, és az asztal elé lép. A tanárra néz, várja hogy elmondja a feladatot, és végre elmehessen.*

* Köszönni valóban elfelejtett, el is szégyelli magát miatta. Lehajtja a fejét, és érthetően mondja*
- Elnézést kérek, tanár úr. Cassidy Woonel vagyok, árnydalnok.
* Visszanéz a tanár szemébe, és szó nélkül végighallgatja a mondanivalóját. Nem hiszi hogy estére készen lesz a feladattal, de meg fogja próbálni. Minden szót megjegyez, és a mondóka végén megszólal.*
- Értettem. Köszönöm hogy fogadott. Viszlát!
* Nem nagyon szimpi neki a tanár de nem fél tőle. Biccent egyet, és visszamegy a folyosóra.*

* Az ajtó előtt egy összehajtott papírlap van. Cassy csúsztatta be az ajtó alatt nemrég, amikor készen lett a büntetéssel. Elég sokáig tartott megírnia, de reméli hogy a késésért nem kap még több büntetést. Néhány dologról nem is tudja hogy igaz-e, vagy csak ő gondolja így. A lapon ez áll:*

A tanárokat tisztelnem kell.
Ha tisztelek valakit nem megyek el mellette köszönés nélkül.
A tisztelettel minden ember egyéni módon ruházza fel a kiválasztott személyeket.
A fontos személyeket tisztelnem kell.
Olyan személyeket is tisztelnem kell akik azt kiérdemlik.
Ha egy tanár megkér rá hogy segítsek kötelességem megtenni amit kér.
Ha kérdeznek válaszolnom kell.
Akit tisztelek, annak nem vágok a szavába, végighallgatom a mondandóját.
Nem beszélek vissza.
Nem teszek szemtelen, becsmérlő megjegyzéseket rá.


Azért veszélyes takarodó után kint mászkálni, mert a tölgyesben vadállatok is élnek, amik megtámadhatnak.
Ilyenkor általában mindenki alszik, ha bajba kerülök nem tudok segítséget hívni.
Elkaphatnak a tanárok és büntetést adhatnak.
Lehet hogy véletlenül olyan helyre keveredek ahonnan nem tudok kijutni, mert nem tudom a visszautat.
Könnyebben eltévedek a sötétben, és nem találok vissza a kastélyhoz.
Összetalálkozhatok eggyel az öt démon közül, akik a kastélyt figyelik a kijárási tilalom után.
Bármilyen sérülés érhet, és egyedül nem tudok elmenni a betegszobára.
A mocsár területére is tévedhetek a sötétben, ahol szellemek is élnek.
Ha valamilyen okból bezárják a kúria kapuit estére, nem tudok bemenni.

Cassidy Woonel, Árnydalnok

* Az utolsó néhány mondat elkenődött, és csak nehezen olvasható*

*Léptek halk kopogása visszhangzik a szoba elötti folyosószakaszon, majd csönd, mikor az ajtók elé érnek, végül a pillanatnyi csend után határozott kopogás hallatszik.*

*Irego nem türelmetlenkedik. Van még ideje bőven. Amikor az ajtó kinyilna, akkor Suzi azonnal berontana, de Irego elkapja a grabancánál fogva.* Nem! itt maradsz! *mondja ellentmondást nem tűrő hangon a tigrisének, majd szakvezetője felé fordul* Kösönö *mondja felé illedelmes hangon. Suzi elfekszik az ajtó elött, miközben irego belép, és helyet foglal* Szeretném, ha megtanítana kivédeni egy varázslatot. *fleli. Tudja, hogy ezt nem idén tanulnák, de ő akkor is szeretné elsajátítani. Jobb az óvatosság. Nameg a plussz tudás sosem árt*

*El sem tudná rejteni a csalódott kifejezést az arcáról. Amikor a tanár a beavatásról beszél, akkor érdeklödni kezd. Egy pillanati vár, azon gondolkodik, hogy milyen beavatás lehet, majd miután semmi eredményre nem jut, odanyújtja a kezét a tanárnak. A keze nem remeg, nem fél* Miféle beavatás?

*Irego arcizma megrándul a fájdalomra, de a keze meg sem rezdűl. Mikor vége, akkorelveszi a medált, és a nyakába akasztja. Elgondolkodik a mester beavatásról tett mondatain* Mibe, hogy Arnuil nem lett beavatva... *gondolkozikhangosan, majd a mester felé fordul, miközben a medált a nyakában lóg* A medálnak van valamilyen mágikus képessége? *Kérdezi. Reméli, hogyha a vezetőség meg is egyezett abban, hogy nem tanítják varázslaok kivédésére az elsősöket, a mestere akkor is segít rajta valahogy. Mondjuk egy védőtalizmán segítségével. De persze lehet, hogy teljesen másra való, vagy csak a beavatás része, hogy egkapja, és csak egy dísz*

*Irego feláll* Köszönöm szépen. További szép napot! *köszön el, majd kilép az ajtón. Suzi követi, és lassan eltávolódnak a mester szobájától*

*Irego érkezik meg mestere szobájához. Tegnap a mesternek közbejött valami, így most vár egy picit* ~vajon mit akarhat?~ *valamiért az az érzése, hogy semmi jót. Határozottan bekopog az ajtón*

*Irego határozottan lép be az ajtón, és csak a szeméből látszik, hogy rosszat sejt. Mielött leűlne megszólal* Még nem volt önnek alkalmam megköszönni, hogy megmentette az életemet. Köszönöm. *mondja. Bár a szavak terén nincs nagy jártassága, tényleg hálás érte. ezután helyet foglal, és érdekődve figyeli a mesterét. Látszik rajta, hogy még mást is akar kérni, de fontosabbnak tartja, amit a mestere mondani akar*