Tölgyes archiv 1

- Nem tudod, mi lesz még? Már nincs sok kedvem derűs arcot vágni, bár az igaz, hogy nagyon szép az alma, csak azt nem tudom, hogy miért én találtam meg? *Mondja, majd felszisszen a karjába nyilalló fájdalomtól, ami azért is jött még elő, hogy fára mászott.* - Kellett nekem fára mászni, miért nem Invitóztam le? Ezt meg mondd nekem, ha tudod. *Kérdezi a sráctól.*

~Na, kellett nekem megszólalni.~ *Gondolja magában, miközben hallja, hogy jön az ünnepség záróakkordja. Mikor meglátja a tüzijátékot, tátott szájjal figyeli, de amikor vége, csalódottan lebiggyeszti a száját, hogy csak ennyi volt, majd halkan megkérdezi Vaszilijt, hogy mehetnek - e.*

*Megcsókolja, azaza megcsókolná, ha az nem egy almát rágcsálna. Épp azon van, hogy kikapja a kezéből, amikor az elkiáltja agát, hogy opált talált. Persze Vernen nem érti miről vanszó, hiszen nemsokat volt ma még az ünnepen, azért szétnéz, és örömmel veszi észre, hogy sokan vannak, és még több ismerős arc van, ,mint maikor utoljára itt volt. Persze Anával fog foglalkozni...Azért a játékot folytatja...*
-Igen, történetesen ismerek egyet. Bemutassalak neki?*

- Viszlát, és további jó estét! Köszönjük Alassar mester ezt a szép ünnepet! *Szól oda a tanárnak, majd Vaszilijjel együtt elindulnak a Füves - kertbe.*

*Olga miután kigyönyörködte Unironenal együtt magát a csodálatos látványban, összepakol még egy kis elemózsiát és szépen visszatér ki ki a maga hálójába.*
//Kösz a bulit Mester!//

-Ared mester most is kitett magáért! *szalad ki belőle a szó, miközben az eget bámulja még mindig szinte megbabonázva, pedig már vége a mulatságnak.*
-Nos Elendil, azt hiszem vissza kéne mennem a szobámba. *jegyzi meg a druidának távozási szándékát.*

//Ared kitettél magadért, szuper volt //

*Irego csöndben nézi az eseményeket. Arcára nem űlnek érzelmek, mivel nem szoktak, de nagyon tetszik nekik. A végén feláll, és elindul oda, ahol Suzi űl, messze az emberektől. Tetszett neki, de mintha a mester a programban tűzugrást is mondott volna programmként. Azt várta a legjobban.*

*Mivel véget ért Mabon ünnepe, így Anna is visszavonul a kúriába. Egész jól érezte magát.*

*Majd elsül az agya, ez nagyon ügyes volt a lány érszéről.... Persze a kéznyújtást elfogadja, és leülteti a fiút. Aham, régen. Majd a lányra néz.*
-Nem, nem ő az... De ha érdekel egy másik akkor feltétlenül megmutatom ki az...* Itt már nagyon meg akarja csókolni, de nem adja fel, még tűri....*
-És veled miújság Kristóf? Mi még nem is sokat beszélgettünk ám..

*Ő is elköszön, de persze nem megy el aludni, inkább folytatja a piszkálódást...*
-Ühüm... Akkor most gyere velem... *Ekkor kézen fogja a lányt, és elhúzza egy fához, ahol felszegezi a két keténél fogva a fa oldalára, majd szemébe néz, ezután megpuszilja*
-Hiányoztál szivem. Nagyon, ráadásul az ünnepen sem voltunk, de már nem érdekel. Végül megcsókolja. hosszan...*

*Belévág a gondolat, hogy be kellene menniük, de megteszi, és kézen fogva sétálnak be...*