Tölgyes archiv 1

*Aredhyll mester és Elendil úr érkeznek a tölgyesbe. A Kékfátyol-vízeséstől jönnek és közben beszélgetnek.*
-Tudom milyenek. Én, személy szerint az éjtündétől tartok. Nem is tartok, inkább nem szeretnék találkozni vele. Számomra ő idegen. Láttam már őket. A férfiakat a napon kínozták... *mondja Elendil és felidézi azt az emléket, amikor egyik barangolása során egy hegytetőről lenézve látta, hogy hogy szenvednek a kékbőrű férfiak.*
-Milyen csodás hely. *néz körbe a fák között. Az erdő mindig is jó hatással volt rá. Szeret itt lenni. Mondjuk ez nem csoda.*

*Kristóf követi Lenát és elkezd kutakodni a növények között már nagyon sok növényt végig nézett mire megtalálta a kökörcsint szedett két marokkal egyet oda adott Lenának és hívta ,hogy induljanak vissza a Tölgyodúba.*
-Gyere Lena menjünk.

- Beteg? Én? De hát mégis miért? *néz értetlenül a lányra és közben megérkeznek a tölgyeshez. Ott egy picit megáll, majd az erdőt fürkészi.*
- Húha, azt hiszem, hogy hosszú munka lesz, de biztos, hogy hamar megleszünk vele. *mondja, majd elindul és még egyszer a lányhoz fordul.*
- Próbáljunk meg együtt dolgozni. Kezdjük a tölgyfákkal, mert amint látom, abból van a legtöbb. *mondja és már el is indul egy irányba és int Rachelnek, hogy ő meg menjen egy másik irányba.*

- Igen te. Mert most nem voltál bunkó. *Adja meg a választ, hatalmas komolysággal. Most már érti, hogy a Tölgyest miért tölgyesnek hívják.^^*
- Bizony, nagyon hamar! Gyorsan találjunk ki egy számot és húzzunk innen. *Bizakodva pillog Feydre. Fákat számolni ilyen időben? Pfehh... Azért ő sem gondolja komoylan, így a fiú szavaira bólintva elindul a másik irányba, halkan, scak úgy magának mondogatva, hogy:*
- Egy fa, két fa, három fa... *És el is jut jóó sokáig.*
- Hatszázhuszonegyfa... *Tódítja, és ezzel elterül a fűben. Pár percig nem is mozdul, csak az eget figyeli*

- Tényleg? Furcsa, tényleg. *mondja, majd elindul.*
- Nem fogunk kitalálni számot, mivel nem hiányzik, hogy kirúgjanak minket. Nyugi, hamar végzünk. *mondja és ő is elkezdi számolni a tölgyfákat, de lassan már mindenhoz csak tölgyfát lát. Majd lassan odaér Rachelhez és rámosolyog a lányra.*
- Mivan, már nem bírod? *néz rá a lányra, majd lehajol hozzá és úgy néz rá.*
- Én eddig 796-ot számoltam. *mondja és úgy néz le a lányra és már elég közel van hozzá.*

- Hát hiányozni tényleg nem hiányzik egy kicsapás, de azért nem akarok fák között meghalni. *Ő nyugodt, nagyon is XD Legalábbis így feküdve sokkal optimistábban látja a büntetést. Legalább nem kell körmölni, takarítani és efféle rabszolgamunkákat végezni. Csak számolni.^^*
- Nem. *Morogja félig lehunyt pillákkal. A fiú bejelentésére azonban felnéz.*
- Én 324-et. Szerinted ezervalamennyi fa elég lesz neki? *Kérdi elég elkínzott pofát vágva. Most még nem zavarja a közelség, a szeme előtt táncoló számok elhesegetése nagyobb figyelmet igényel.*

- Nem fogsz meghalni. *mondja, majd a számra néz egyet, majd ismét egy sóhaj.*
- Bele kell húznunk, hogyha nem akarunk itt éjszakázni. *mondja a fiúnak, majd a kezével megfogja a lány kezét és felhúzza. *
- Na gyere, hamarosan végzünk. *mondja, bár tudja, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint amilyennek most mondja, de mindegy. Majd ha a lányt felhúzta, újból elindul és számol tovább.*

- Honnan tudod? *Kérdi, hiszen lehet, hogy két perc múlva holtan rogy össze.^^*
- és az miért baj? Én szeretek a szabadban éjszakázni. *Mondja, majd egy kicsit vonakodva de engedi magát felhúzni.* hamarosan végzünk? Eddig csak a tölgyek száma nemtommennyi és még ezer meg egy fajtát kell összeszámolnunk. *Nyafog még egy picit, de azért nekiáll ő is számolni. hamarosan újra összetalálkoznak, és ekkor már remélhetőleg kivégezték a tölgyeket.XD A gyorsaság a fontos*

- Csak sejtem, bár lehet, hogy tévedek. *mondja vigyorogva, majd arra, hogy a lány szeret a szabadban éjszakázni, megrántja a vállát.*
- Te druida vagy. Én az éjszakát szeretem, de nem akarom büntetőmunkával tölteni. *mondja, majd most már nem foglalkozik Rachellel, hanem folytatja a munkát. Elég gyorsan halad és remélhetőleg Rachel is, mivel a tölgyes végén ismét összetalálkoznak. *
- Na, én számoltam 1820-at. Te? *néz a lányra, mert hát végeztek a tölgyesekkel. Gyorsal elővesz egy cetlit és amint Rachel is mondja a számát, ráírja, hiszen akkor meglesz az összes tölgy és haladhatnak tovább.*

- Szerintem még álmomban is számolni fogok. *Jegyzi meg még az éjszakázásra csak úgy mellékesen. Bár ha egyáltalán aludni fog. Számolás, meg kígyó, meg mocsár... Szép kis rémálma lesz. Bizony összetalálkoznak*
- 1608-at, és ugyanennyi sütit fogok ellopni egy manótól ha végre végzünk vele. *Mondja a számot, majd utána meg is nyalja az ajkait.*
- Mi a következő? *Naná, hogy nem jegyzett meg semmit.*

- Hát lehet, hoy te éjszaka is számolni fogsz, de én este inkább fákkal és bokrokkal fogok álmodni. *mondja, majd összeadja gyorsan a két számot, ami pontosan 3428, persze ha Feyd tud számolni és le is írja a kis papírra.*
- Akkor most jönnek a bükkök. Amíg nem végzünk, tehát nem találkozunk össze újból, ne álj meg. Szeretnék már végezni és egy kicsit pihenni. *mondja, majd hátat fordít a lánynak és elkezdi számolni a bükkfákat és remélhetőleg nemsokára találkoznak is. *