Violett McLeroy rezidenciája

*Elendil Falassion és Violett kisasszony együtt érkeznek a nő lakhelyére. Előre engedi a férfi a hölgyet, majd mivel Violett betessékeli, ő is belép a szobába. Nagyon hangulatos és otthonos helynek véli. Rögtön megakad a szeme azon a pálmán, amelyiket ő gyógyított meg. Miután szemügyrevette a szobát, visszanéz kollégájára.*
-Jól sikerült az est. Az érdekszövetség kezd átalakulni úgy érzem. *mondja és ez talán célás volt, de tény, hogy az alapítók között is oldódik az "érdekszövetség" filing...*

-Szeretek állni. *mondja Elendil, de remélhetőleg Violett nem gondol +18-as feliratú dologra. A druida odalépdel az ablakhoz, Violett mellé, majd kitekint az éjszakába.*
-Én is köszönöm. *mondja halkan.*
-Elragadó ma este. *jegyzi meg bókolva a hölgynek. Elendil eddig nem sokra becsülte a többi szakot. Tisztelte, de nem ebcsülte. De most, hogy Violettel elég jól közel kerültek egymáshoz, megváltozott a véleménye. Most ránéz a nőre. Csak nézi.*

*Elendil egyre csak nézi a gyönyörű nőt, amjd megszólal.*
-Jól éreztem magam az ön társaságában kisasszony. *mondja a férfi, majd simét egy hosszú szótlan szembenézés következik.*
-Azt huiszem későre jár. Gonodom elfáradt. *mondja a nőnek, majd egy hosszú, lassú fejbólintással ad nyomatékot szavainak, amjd lép néhányat hátra.*
-További szép estét Violett! Remélem még lesz szsrencsém találkozni önnel. *mondja a nőnek és rámosolyog.*
-Jó éjt! *mondja és ezzel búcsúzik partnerétől. Hátrál még néhány lépést, már a köszöbön áll, de nem megy ki. Ha esetleg Violett még akarna valamti mondani...*

*De Elendil nem megy. Továbbra is nézi csak a nőt. Ahogy szőke haja a vállára omlik, ahogy szép szemeiben a báj csillan.*
-Nem mulasztom el. *mondja a férfi, majd visszalép egyet. Szépen ellépegetnek itt a szobában. Ide-oda. Aztán közben Elendil is veszít a magabiztosságából, na de ez nem látszik. Végül dűlőre jt és odalép a nőhöz. Arcán ott a titokzatos félmosoly. Most a kezét nyújtja a nőnek.*
-Szabad egy táncra kisasszony? *kérdi Violetttől és miért várnának a következő bálig.*

*Elendilt nem igazán érdekli most a zene. Nem is figyel erre.*
-Nincs szükség zenére. *súgja oda a nő fülébe, majd átfogja derekát és elkezd vele táncolni. Egy lágy tánc. Ugyan zene nélkül. De mit számít? Hisz csodás pillanat.*
-Valóban remekül táncol Violett. *jegyzi meg ismét*

*Ahogy a szellő ringatja a fákat, odakint, a természet birodalmában, úgy vezeti Elendil is Violettet. Jól érzi magát ő is. Különös kapcsolat jött létre kettejük között. Valóban nem csak érdekszövetségről van itt szó már. Ez már több...*

*Elendil nem is akarja eleszteni a harcost. Ha ilyen börtönek lenni, akkor ő nagyon szeretne az lenni...*

*Elendil és Violett még jó pár percig csak némán himbálóznak, amjd a druida hirtelen megáll és lebontja magát violettről. Odalép az abalkhoz és kezét kinyújtja a három emelettel mélyebben lévő talaj felé. Egy pár pillanat múlva egy vörösrózsabokor ágacskája bújik ki a földből és egészen gyorsan felburjánzik. Elendil magához havja. Most a bokor három emeletnyi magas és tele van virágokkal. Elendil leszakajt egy rózsát róla, majd odafordul Violetthez és átnyújtja neki a pompás virágot.*

*Elendil tudja, hogy itt kell abbahagynia ezt az egészet. Lesz még elkelma, hogy együtt legyen a nővel.*
-Igaza van. Későre jár. Én most vissza is vonulnék. *mondja a férfi, majd rámosolyog a nőre. Még egyszer ma este a szemébe néz, mélyen, majd kihátrál a szobából. A küszöbön állva még azért megszólal.
-Jó éjt Violett! *köszön el a bestiamestertől, majd teljesen kilép a folyosóra és becsukódik az ajtó előtte. Mármint Elendil csukja be varázslattal.*