Legendás Lények karámja

*Jasmine ezután köszön a mesternek, és elindul Jasminnal*
- Köszi, egész jól, nagyon jó óra volt. És neked? - *mondja mosolyogva Jasminnak*

*Kíváncsian végigmér Jasmint.*
- Persze, megyek veled, hiszen még én sem tudom merre tartok...Akkor, merre megyünk?- *kérdezi Jasmine Jasmint kíváncsian.*

[color=orange]- Rendben. Egyenlőre nem tudom. Talán mehetnénk a társalgóba. Mit szólsz?* kérdezi visszahúzódóan és közben kilép a folyosóra...*

*Jamine ránéz Jasminra...*
- Rendben. -* bólint.*

*Jasmine eztán észbe kap, és szomorúan néz Jasminra...*
- Sajnálom, mégis mennem kell. - *suttog bűnbánóan...*

*Irego érkezik meg a karámhoz. furcsálja, hogy nincs fent a védőbűbáj, óvatosan lépked be* Alassar mester, Falandil tanárúr itt van? *Bizony, ő még nem tudja, hogy nincsenek már titkárok*

*Ő sem vette észre a mestert. Fáradtságának egyértelmű jele, hogy nem tud fogalmazni. Nem alszik mostanában túl jól, aminek megvan az oka.*Jó estét mester. Azt akartam kérdezni, hogy kettőjük közűl itt van-e valaki. Attól tartottam, hogy megint védőbűbáj nélkül lett itthagyva a karám. *na igen, egyszer fordult elő, és akkor pont itt volt.* Mester, majd beszélhetnénk önnel négyszemközt valamikor?

*Irego is elmenne, de a mester nem tett rá védőbűbájt. ezt észrevéve megáll a karám határánál. suzi hamarosan odasétál hozzá. Irego megsimogatja, és a tigrishez bújik. Fejében tolonganak az emlékek*

*A védőbűbáj elméleti határánál irego és suzi fekszik egymáshoz bújva. Félreértés ne essék, nincs itt semi perverzió. Az 5 hónapos kistigris már-már elalszik, de Irego szemére nem jön álom. Már nagyon rég óta. Akárhányszor lehunyja a szemét látja a halott bátyját. De az is lehet, amint azt a néhány szerencsétlen suhancot látja, akitől suzi megvédte. Túl sok volt ez neki így egyszerre. próbálja elterelni a gondolatait* ~Vajon Alassar mester miért hagyta cédőbűbáj nélkül itt a karámot? biztos nem felejtette el... De akkor miért?~