Tanári szoba

*Elendil jelenik meg az ajtóban. Mikor meglátja mesterét egy kimért, hosszú biccentéssel üdvözli, majd beljebblép.*
-Üdvözöllek Aredhyll mester! *köszönti szóban is, majd a helyéhez lépdel és leül. Mozgása olyan, mintha a föld fölött suhanna: hosszú, sötétbarna köpenye miatt tűnik úgy. *

*Az ajtó kinyílik és egy nő lép be azon.* -Estét! *Köszön kedvesen a két bentartózkodónak majd maga után becsukja az ajtót. Körbetekint, hogy biztosra menjen csak a két féri van bent.* 'Hüm.. hat óra és még csak mi hárman vagyunk!~ *Gondolja.*

*Elendil közömbös arccal, azonban kissé érdeklődve biccent a vámpírnak, a holtak őrei között is a legnagyobbnak. Természetesen a bájos Viera sem kerülte el figyelmét, akinek szintén szó nélkül, száját kis mosolyra húzva köszönt mikor belépett.*

*Elfoglalja helyét. Ekkor lép be egy ismeretlen alak. Biccent neki, miközben a többi titkárt és szakvezetőt várja. Érdeklődve figyeli az urakat.* ~Nah eddig a férfiak vannak többségben..~ *Gondolja magában. Most is, mint mindig, sípcsontig érő szoknyája a különböző színektől virít, bár most inkább a sötétebb színek uralkodnak a szoknya felett. Az újonnan érkezőnek is biccent, immáron örülve, hogy mostmár nem ő az egyedüli nő.*

*Mikor Violett megérkezik már jobban elmosolyodik, de neki is csak biccent. Azonban az éjtünde megjelenése mintha gyökeresn megváltoztatná arcát. Minden rokonszenv eltűnik róla. Lényegébven rá is semleges arccal tekint, de flé nem mutat érdeklődést. Persze udvariasságból neki is biccent. Egy hosszú fjebólintás, amiben érződik az eröltettség.*
~Cirelin úrnő! Hát te is feljöttél...~ *gondolja magában, mert ha ki kellett volna választani, hogy Elendil szerint ki az aki nem lesz ott, akkor rögtön az éjtündét mondta volna... idegen számára az éjtünde faj, de Cirelin úrnő hatalmában és szépségében nem kételkedik.*

*Mikor megérkezik Cirelin szakvezető, mint mindenki másnak is biccent.* ~Nah gyülekezünk, de még hiányoznak.~ *Gondolja ahogyan körbetekint a helységben. Mostmár sokkal nyugodtabb, mert ő volt az első nő, aki megérkezett és három férfi között nem volt könnyű megmaradni mégha igazából beszélniük sem kellett. A mellette ülő éjtündére néz.* ~Remélem hamar végzünk..~ *Gondolja.* ~Ha ez lesz még öt percig akkor az igen érdekes lesz' *Inkább gondolataiba temetkezik, mintsemhogy a többiekre nézzen.*

*Elendil viszonozza mestere pillantását.*
-Valóban. *jegyzi meg, majd hátradől székén.*
-Esetleg neked van valami mondanivalód Kaen mester. *Kérdi a vámpírt érdeklődve.*

-Nekem semmi! *Szólal meg közömbös hangon, majd karba fonja kezeit.* -Én teljesen készen vagyok a diákok fogadására. Márcsak arra lennék kiváncsi, hogy van-e még valami, vagy megint ötperces csend lesz és gyilkos pillantásokat vetünk egymásra? *Kérdi. Ritka, hogy ennyit beszél egyhuzamba, de dolga van és látván, hogy mindenki a lehető legjobb hangulatban van, így az egésznek igen sok értelme nincsen véleménye szerint.*

*Nincs hozzáfűznivalója a dolgokhoz. Jó ez így ahogy van.*