Könyvtár

*Vernen meglepődik az ismertség látszatán, meg is kérdezi amíg van alkalma rá:*
-Feyd, te ismered?*súgja oda, majd a szellemhez fordul*
-Jónapot! Vernen Klaio vagyok *nem hajol meg, hiszen egy szellemnek nem hiszi, hogy a végtisztességen más is járhat, ám tisztelettel néz rá, hiszen nem élő, és szellemmel még nem találkozott*

*A szurdok szellem eddig ritkán látogatott fel a kúriába és a labirintusba, ám amióta az iskola megnyitotta kapuit egyre többet van itt. És olyankor mindig belebotlik Feyd úrfiba. Végigméri a másik fiút is, majd kissé arréb suhan.*
-Miben kellene segíteni? *kérdi a fiúktól.*

*Kijavítja Feydet, ám nem kötöszködés céljából*
-Azaz nekünk a sápvirágról kellen egy könyv, amiből megtudhatjuk, hogy a mocsár területén belül hol nő, és hogyan is néz ki pontosan. Illetve ha ez az, akkor csak a mocsaras részt. ~Remélem a szellem tud nekünk segíteni~
-Feyd, Kisát utána feltétlenül meg kell keresnünk, mármint ha megtudunk valami hasznosat.

-ott van! *mutat egy fölső polcra a kísértet.*
-További szép esteét! *búcsúzik el, majd tovasuhan.*

//sajnálom, de mennem kell. további jó játékot.//

//köszi a játékot//
*Vernen mostmár meghajol, és elképedve nézi ahogy a szellem elszáll, majd Feyd után megy. A virágos képek, és leírások között rengeteg ismerős, eddig semmire vélt növény is van, ám a sápvirágról eddig semmit nem lát.*
-Gyerünk már... Na...* Türelmetlenkedik* Azután mintha meglátná, ám túllapozza.

*Megörül, és mostár biztosnak érzi a siekrt, ám nem iszik előre a medve bőrére*
-Szia Feyd, nemsokára megyek én is*Ám ezt már Feyd nem hallja.*

*Vernen épp mélyen elmerül a könyvben amikor belép egy szerinte csodaszép lány. Amikor odalép, és beszél hozzá, ő nem sokat tud először mondani, hiszen még kába a látványától:*
-Öööööööööö... Szia, *feláll* nevem Vernen Klaio, Holtak Őrei szak. *És itt hajolmeg, de most mindeközben a lány szemeit nézi.. *~Gyönyörű szemek.~

*Vernen el van képedve. Eddig nagyon közvetlen volt a lány. Kissé zavarban is van.*
-A könyv címét nem tudom, de mint a képekből gondolom te is észrevetted a növények típisairól szól. És te? *Ez a kérdés csak annak a reményében hangzott el, hogy a beszélgetés nem marad abba, amúgy nem ez érdekli a srácot*
-Ülj le ide mellém* egyszerűen képtelen levenni szemeit a lányról, azonban ásítási kényszer fut végig rajta, és eleget is tesz neki, elnézéskérés közben*

*Vernen nagyon örül hogy mellé ült, és nem utasította vissza, ám tényleg úrrá lesz rajta a fáradtság*
-Figyelj... Lehet hogy tényleg megyek, és majd holnap találkozzunk este, jó? Mert délután dolgom van, de szerintem este ráérek, és itt leszek a könyvtárban. Majd olyan ilyenkor. *Feláll, és meghajol, utána kezetcsókol a hölgynek.*
-Akkor holnap, ha jó. Szia.*Ezzzel Vernen el is indul a szálló felé, az ajtóból még visszanéz*

*Jack lép be a könyvtárba. Mihelyst körülnéz, elmosolyodik, pedig nem nagyon szokása.*
~Végre egy hely, ami nekem való. Ahogy elnézem, sehol senki, úgyhogy itt az ideje elméyledni...~ *összedörzsöli két kezét, majd magabiztos léptekkel sétálgat a könyvtárban, hogy valami jó kis könyvet találjon. Nemsokára rá is lel a dologra.*
-A Bájitalok Mesterfoka. Érdekes, nagyon érdekes... *veszi le a vaskos könyvet. Száján ott a cinkos mosoly, miközben eloldalaz vele egy azstalig. Ott leteszi a könyvet, majd leül mellé, találomra felcsapja, és vadul olvasgatni kezdi.*

*Miután nagyjából átfutotta a vaskos könyvet, elővesz egy cédulát és egy pennát, majd ráfirkant valamit, zsebre teszi a pennát, feláll az asztaltól, és a könyvtárosnő asztalához sétál.*
~És akkor irány azsépen a szoba...~ *gondolja magában, miközben visszamegy a könyvért, és azzal együtt kilépeget a helyiségből. A lapon ez áll:
"Jack Darkfield, Holtak őre, a könyv pedig: A Bájitalok Mesterfoka"*

* Olga a fiú után lép be. Körbehordozza pillantását. lehengerli a látvány, de ezt nem szívesen mutatja ki. Kristófhoz fordul.
- Olga. Holtak őrés. Te?*

*Jack belép az ismerős helyre, és cinkosan elmosolyodik. Fogja a könyvet, odasétál a könyvtáros pulthos, majd szerez egy darab pergament és pennát, majd leteszi a könyvet, és írni kezd.*
"Jack Darkfield, Holtak Őrei Szak, visszahoztam a könyvet, és köszönöm szépen!" *majd ráteszi a könyvre, nehogy elfújja a szél, vagy ilyesmi, pakol rá egy kavicsot is, majd a többiekhez lép.*
-Köszi Kristóf. Mosmát ezt is tudom. És ahogy elnézem már megint nincs itt a könyvtárosnő, de sebaj, megoldottam. *jelenti be, hátha valakit esetleg érdekel, majd figyelgetni kezd.*

*Ezen eltöpreng. Hirtelen nem is tudta hogy azért mert sok, vagy kevés dolog történt vele. Ezért nerm is válaszol konkrétan.*
- Nem tudom, de itt vagyok. A többi nem fontos.* - majd Jack-re néz. ~ Még jó hogy megoldottad, ez azért elvárható egy holtak őréstől~ Ez a kifejezés egy pillanatra ki is ül az arcára, majd újra Kristófhoz fordul.
- a kígyód... egyszerű kígyó?