Étkező

*Egy kis séta után végül megtalálja az étkezőt, így az előcsarnokból lassan felér a csigalépcsőn. Ismét egy pompás helyen találja magát. Megáll az ajtóban, majd jól körülnéz és végül mégiscsak beljebb lép a helységben. Rögtön megtalálja az asztalát, hiszen a denevért nem nehéz kiszúrni. Megnézi még a tanári asztalt is, majd a gyomra elkezd korogni, így inkább nem nézelődik tovább, hanem leül a holtak őreinek az asztalához és elgondolkozik azon, hogy itt hogy is kellene ennivalót kérnie. De végül kipróbája azt, amit a régi iskolájában. *
- Kérnék egy kis rántott húst, rízzsel és egy kis uborkasalátát is. És innék egy kis narancslevet. *mondja, mire elméletileg megjelennek a kért ennivalók és innivaló is, majd Feyd hamar neki is lát az evésnek.*

*Rövid időn belül elfogy minden a tányérjáról és közben meg is issza az innivalóját. Az üres tányérok és pohár hamar el is tűnik. Feyd feláll és még egyszer körülnéz az étkezőbe. Az már egyszer biztos, hogy jól fogja magát érezni ebbe az iskolába. Lassan viszont elindul ki az étkezdéből, mivel most már a hálójába is ki kellene pakolnia.*

*A kis társaság egy hosszabb séta után megérkezik az étkezőbe.*
- Ez az én tempóm. Ha nem bírod tartani, akkor ez van. *mondja, majd habozás nélkül leül a holtak őreinek asztalához, majd Lenára pillant, aki valószínűleg a saját szakjának az asztalához fog leülni.*
- Kérnék egy kis rántott májat rizzsel és hozzá egy kis körtelevet. *adja ki a rendelést és amiket kért már meg is jelenik előtte. Jó étvágyat se kívánva és a lányt meg se várva lát neki az evésnek.*

- Nem tudom. Szerintem nem szokás más szakhoz ülni. *mondja, mivel Feyd biztos, hogy nem ülne le más szaknak az asztalához. Így most a lány vagy leül vagy nem. Feyd ennivalója viszont elég gyorsan fogy, mivel látszik rajta, hogy éhes. Nem csoda, hiszen ma még nem evett semmit. Iszik is egy korty körtelevet, majd eszik tovább, a lánnyal nem törődve.*

*Ezek szerint a lány leül mellé, így egy pillantást vet rá és addig nem is szólal meg, amíg meg nem ette az ebédjét.*
- Nem valami egészséges délben szendvicset enni. *mondja, majd a kezébe veszi a körtlevét és egy húzásra megissza a maradékot.*
- Na, most merre tovább? *kérdi, majd föláll az asztaltól és elindul az ajtó felé. Most elég hiperaktív, nem akar egy helyen maradni, na meg ha sétálni hívták.*

*És lám, ösztönei újra a megfelelő irányba terelték. Egy kis barangolás és lépcsőmászás után eljut az Étkezőbe, ahol rögtön két diáktársába botlik.*
- Sziasztok! *Köszön nekik egy félmosollyal, majd körbepislant itt is. Mostmár biztos, hogy nem fog éhenveszni.*
- Már megint találkozunk? Pedig azt hittem legalább két napig nem fogunk összefutni. Ó, balsors... *Az utolsó mondatot már csak mormogja Feyd felé. Pedig hiányolta a társaságot, és abban reménykedett hogy ismerőssel koccan valahol.*
- Rachel Johnson. *Mutatkozik be az ismeretlen lánynak, majd már indul is kifelé. Még ezernyi hely vár rá.*

- Énse ettem ma még semmit. *morogja az orra alá, bár Feyd nem is szokott sokat enni. *
- Nem tudod? Na, ez szép. *mondja, majd a betoppanó Rachelre néz és felvonja a szemöldökét.*
- Üdv. Hát te mit keresel itt? *kérdi fintorogva, bár ez egy elég hülye kérdés, hiszen az étkezőben bárki megfordulhat. *
- Énis reménykedtem benne, hogy pár napig nem látlak. *mondja a lánynak, majd a tegnapi napra gondol és Rachel utolsó mondataira.*
- Nem találtad meg a hálómat? Pedig vártalak az éjszaka. *mondja egy gonosz mosoly kíséretében a lánynak.*

- Hogy mit keresek itt? Olyan élőlényt, akinek az IQ-ja nagyobb, mint egy növényé.*Válaszol megjátszott, barátságos mosollyal, ami elég hihető és bosszantó tud lenni. A fintorra nem is figyel, végülis neki is ugyanez lenne a reakciója*
- Jajj, sajnálom, ki ment a fejemből. De ma este segítek, és megcsinálom a tejecskédet mielőtt lefeküdnél aludni. *Ígérgeti, és gügyög is egy kicsit Feyd pofija felé nyúlkálva, majd elvigyorodik, és Lena felé biccent egyet.*
- Sajnos igen, ismerjük. Bár én legszívesebben letagadnám et az ismeretséget. *Mosolyog a lányra, majd tovább folytatja útját a folyosó felé*

- Tény. Nem vagy olyan okos, hogy mindent tudjál. *mondja Lenanak, majd arra, hogy ismerik egymást egy picit elgondolkodik.*
- Őszíntén? Nem...egyáltalán nem ismerem. *válaszol a lánynak, hiszen Rachellel tegnap csak épphogy összefutott, amikor fellötték a lánynak a pizsamacsillagot. *
- Gonosz? Én? Na de kérlek. *mondja és most egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán, majd amikor Rachel mondja, hogy letagadná az ismerettséget, sértődöttségen produkál. *
- Na de mégis miért? Nem találkozol még egy ilyen szuper pasival, mint amilyen én vagyok. *mondja teljes komolysággal a hangjában. Egoista lenne? Dehogy is. *
- Értem, tehát akkor nem növényeket keresel. Pedig egy druidán azt kellene. *mondja egy kicist elgondolkodva, majd el is fintorodik, hogy a lány druida.*
- Tényleg anyuci? Nagyon hálás lennék érte. *mondja, majd közelebb lép Rachelhez és megfogja a kezeit és a szemébe néz.*
- Már alig várom. *mondja, majd elvigyorodik és elengedi a lányt. *

- Végülis iylen szempontból tényleg nem ismerem. De jó nekem. *Színpadiasan fellélegzik.*
- Vigyázz, nehogy lehorzsold az orrodat. *Csak ennyit felel egy lenéző pillantással Feydnek. A Nezabarban talán nem, de sok, a srácnál helyesebb német fiú van.: P*
- Ahham. *Mondja elég furán nézve. Növényeket keresni? Izgalmas dolog, pont neki való. Feyd kézfogásos és szembenézős malőre normális esetben egy kiadós nevetést csalna ki Rachelből, de most komolyan veszi az anya szerepet*
- Tényleg kisfiam. De megengedem, hogy később mutasd ki az irántam érzett imádatod. *Válaszol irónikusan, és fellélegez, mikor a fiú elengedi*
- Én nem... *Mormogja, majd mostmár tényleg kimegy az étkezőből, ha követik, ha nem.*

- Igen, jó neked. *mondja és örül, hogy még senki se ismeri igazán. *
- Lehorzsolni? Dehogy. Inkább te vigyázz. *mondja és hát azért ő is észreveszi a lány pillantásait.*
- Később? Miért? Én úgy szeretném most kimutatni. *mondja, majd miután elengedi a lányt, ránéz és vállatvon.*
- Nekem végülis mindegy, de nem imádlak. *vágja rá, majd egy gonosz mosoly és a lány után ered, ha Lena jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Feyd is kilép a folyosóra.*

*Kristóf leül a lány mellé és ő is ugyan azt kéri mint ő.*

*Elednil Falassion lép be az étkezőbe.*
-Jó reggelt! *köszön minden bentlévőnek, mégha nem is reggel van már. Szépen elindul a középső folyosón a tanárok asztala felé. Tartása egyenes, büszke. Köpenye árnyként suham utánna. Kezében a varázsbotja. Elég magabiztos a megjelenése. Mikor elér a tanárok asztalához, helyet foglal a saját helyén, majd a tányérjára rak azokból a finomságokból, amelyek ki vannak téve az asztalra.*