Betegszoba

-Oh... Sajnálom. Nem akartam mély pontot érinteni.
*Kér bocsánatot pirulva, majd válaszol a kérdésre.*
-Szófiában, édesapámmal. Ő az.
*Mondja, miközben felül, majd a medálját veszi le a nyakából, s kinyitja, amiben egy nőről és egy férfiről van kép. A férfit mutatja Viera tanárnőnek.*
- Igor Stolohov.
*Mutatja be apukáját, majd a medált fogja a kezében, s közben kicsit hátrébb megy, így neki tud dőlni az ágy támlájának, s most már üllve figyeli a tanránőt, s közben mosolyog.*
- Nagyon jó ember, bár néha elég kiakaszto tud lenni.
*Teszi hozzá csillogó szemekkel, s egy puszit ad mindkét képre.*

-Igen azok.
*Mondja elmosolyodva, majd becsuklya a kis medált, s visszateszi nyakába.*
-Édesanyám már kicsi koromban meghalt, így apu nevelt fel.
*Válaszol a kérdésre, még mindig mosolyogva, bár szemeiben látszik a szomorúság, ha édesanyjára gondol.*
- És a tanárnő mióta dolgozik itt egyébként? Azaz, hogyhogy ezt a pályát választotta?
*Kérdezget, s közben tereli a témát. De persze figyel Viera tanárnőre is.*

-Sajnálom! Nekem tegnap halt meg anyukám a karjaim közt!
*Mondja halkan, majd sóhajt. Neki még ez friss és nehezen is tudja kezelni a dolgot.*
-Mióta működik az iskola azóta! Mért választottam ezt a pályát? Mert szeretném nektek diákoknak átadni azt a tudást, amit én életem során szereztem...
*Adja meg a választ mosolyogva.*

-Ohh..Bocsásson meg, hogy felhoztam ezt.
*Kér ismét bocsánatot, majd hirtelen ötlettől vezérelve, megöleli a nőt, persze csak gyengéden, majd egy puszit ad annak arcára, hogy felvidítsa.*
-Ennek örülök, tanárnő.
*Teszi még hozzá, a munkára gondolva, majd egy mosoly jelenik meg arcán, s reméli, hogy Viera tanárnő nem átkozza meg az ölelés és a puszi miatt.*

-Örülök is, tanárnő.
*Teszi hozzá mosolyogva, s enyhén felnevetve, majd szépen visszafekszik az ágyba. És ekkor jelenik meg a gyógyító. Őszintén, most nem tud mit mondani, így Viera tanránőre pillant.*

//Rendben. Jóéjt és én is köszönöma játékot.//

-Igen.
*Mondja, majd a lágy zene hatása végett, szépen mély és nyugtató álomba szenderül.*

*Megérkeznek, és azonnal leteszi a lányt egy ágyra, majd hagyja, hogy ott feküdjön, többet úgysem tehet vele, majd leül az ágya mellet, hajnalig ott virrasztva , ha jön valaki tudjon vele beszélni.*

Köszönöm Vernen! *mondja. Suzi végig a nyomukban volt. Most, hogy a lány így fekszik, Irego alányúl, és kinyjja a lány kezét, majd megrántja, miközen a lábával a lány oldalához támaszkodik, hogy a lány testét ne rántsa el, így egy hangos roppanás hallatszik, ahogy a csontok visszakerülenk eredeti helyükre. Kezdő létére jól csinálta. A lábával azonban nem tud mit csinálni. majd feláll, hogy eltüntesse a betegszobáról "háziállatát"* Majd még holnap jövök! *köszön el*

//Usereknek menniük kell, holnap folytatjuk 5 körül. Addig is Bye//

*Vernen egész nap ott ült Ana ágya mellett, és egy szemhunyást sem aludt. Szemei alatt jólláthatóvá váltak a karikák, azonban akarata töretlen, és még csak álmosnak se álmos.. Majd feláll, és megropogtatja csontjait.*

*Anastasia szemhéjai szép lassan kinyitódnak, az előtte lévő sötétség lassan eltűnik, de helyébe vakító fény jön elő. A lány nem mástól, mint az iszonyú fájdalomtól ébredt fel, amitől fel is kiáltott, és ekkor veheti észre a bent lévő Venen, hogy Anastasia ébren van.*
-ÁÁ!*Még azt sem tudja mi fáj neki a legjobban feje, keze vagy lába.*
~Nem bírom, naagyon fáj. Valaki segítsen~
*A fájdalomtól már könnyek hadai gyűltek szeme sarkába és zúdult le mint egy vízesés.*

//számomra fagy, nemsokára vok.//

*Irego lép be Suzival a nyomában, mögöttük Cloe és Jovan* Sziasztok! *köszön rájuk, majd a lányhoz siet. Látja, hogy valamilye fáj.* Nincs itt valamiféle gyógyító? *néz körbe*

//olvad//
*Vernen mikorlája, hogy Ana felkel odaugrik mellé, és megigazítja párnáját, majd a lábát kezdi óvatosan masszírozni, melyre egyáltalán nem lehet panasza, hiszen fájni nem fájhat, mert tényleg nagyon óvatos, és csak megnyugtatja. Majd köszön a belépőknek.*
-Sziasztok! Nem találkoztam gyógyítóval, de itt voltam egész este..

*Cloe is belép és ott látja Anastáziát. *
-Mi a baj?* kérdezi a lányt. Látja hogy nagyn nem érzi magát jól és hogy fájdalmai vannak.*

*Vernen segítsége most nem a legjobb időben jött. Anastasia most valahogy minden "idegen" érintéstől elborzad, így megpróbálja a fiú kezét levenni lábáról. A többiekkel nem is törődik, nincs most olyan erőben, hogy köszöngessen és beszélgessen velük, de megpróbál lehiggadni a fájdalom ellenére*
~Próbáld meg elviselni, van rosszabb is, nem is fáj annyira, ez csak egy darázscsípés...Próbálj meg mély levegőket venni és kicsit lehiggadni.~
*A sírása már abba is maradt, de azért még iszonyatosan fájt neki és mindent megtenne azért, hogy jobb legyen akár egy fokkal is.*

*Kiakadt...*
-Jó, asszem én levegőzök egyet, és visszajövök. Nemsokára vagyok, addig nézzetek utána a gyógyítónak, mert ez már nem állaot.... *Ezzel lelép, majd kint az udvaron elszunyad, de nemsokára fel is ébred, és visszatér.*

*Irego elköszön Vernentől, majd bekopog Nadin Screwburry szobájába, hátha épp ott van* ~Kérem legyen ott...~ *gondolj, és türelmesen vár. Aggódik Anastasiáért.*

*Vernen az istennek sem fog távozni... *
-Jónapot! Lábtörés, virrasztotam mellette, de attól ugye nem lesz jobban senki.

*Abbahagyja a kopogtaást, és a férfi felé fordul* Eszméletlen volt, amikor rátaláltam. A lova levetette, és a lába beleakadt a lovának a kengyeljébe, és végighúzta egy jódarabon, és többször beverte a fejét. *foglalja össze, ahogy odamegy a lányhoz* Szeretnék maradni, ha nem jelent nagy gondot. *kéri illedelmesen*

*Cloe mivel nem tud segíteni így visszamegy a gepárd hálóba.*
-Sziasztok.*köszön el mindenkitől.*
-Jobbulást.*mndja Anastáziának. Majdelmegy a saját hálójába.*


//Bocsi usernek külön anola lesz//