Pszichológia-szoba

Lehet, hogy ez már egy másik történet amit elkezdek mert kiváncsi vagyok arra ti mit szoltok ehez én mármint user nem tudom kimondani a r betűt egyszeren j-nek ejtem tehát a mondjuk pl aszt akarom mondani, hogy répa mindenki jépának érti és ezért vanak olyan ismeöseim akik csufolnak.

Én se tudok mást mondani Delt, hogy mindig lesznek ilyen emberek. Biztos hogy akik csúfolnak, azoknak is vannak olyan tulajdonságai, amivel lehet csúfolni őket, de nem mutatják ki. Még ha ki is mutatnák, azzal se érnél el vele semmit, hogy ha visszacsúfolnád őket, mert akkor meg azért cikiznének, hogy persze te meg mindenre felhívod a figyelmet. Egyedüli fiúosztálytársam kicsit gyengén lát, de érdekes, ezért senki sem csúfolja, vagy legalábbis nem a fülem hallatára. Én pl. egész kedvesnek tartom, vele szoktam ebédelni.

Erre csak azt tudom modanni, hogy töritanárom az r-t H nak modnja, és olykor érthetetlen, tajnásot nemtok igazán rá adni, ez is végülis uyganaz, emrt a csúfolás egy kategóriába tartozik végérvéyxnben mindeenhol... szerintem, te is légy vidám természetű és akkor nemfog annyira zavarni

Hát járok logopédushoz de sokat nem érek el vele na de hát biztos jofejek vagytok ha ez elfogadjátok de a valoságban lehet kicsit idegesitö ez de és egy optimista ember vagyok legalábis probálok és megprobálok nem törödni ezel de én csak 10 éves vagyok még biztos sok idöm van mindenre.

Dorago!
Ez aa dolog, ez nem logopédusi eset!! Olyan (kissé durva hasonlattal) mint gy gerincferdülés. Ragyogóan lehet kezelni némi gyakorlással. CVan rre egy remek módszer. Vegyél egy szöveget, amibn sok az r. vagy mondd el az ismert versikét: répa,retek mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Vedd fel egy magnóra, és hallgasd vissza. Ezt többször ismételd me, de ami fontos, előbb gyakorlásként utánozd a pörgő hangot, mondogasd sokszor: r.
Ez a hibád azért van, mert a nyelvizmod nem elég hajlékony ahhoz, hogy kellően meghajoljon ha ezt a hangot ejted kdi.
Sokszor előforul ez hadaróknál is. )nálam is, sokszor a mai napig elharaom emiatt az r-t)
De ez gyakorlással fejleszthető, úgyhogy mindent bele. A lényeg hogy ne kapkodj, csak szépen, nyugodtan, amolyan úriasan.

A többieknek: megkérnék mindenkit, hogy olyat ne írjon, ami esetleg sértő lehet, vagy távolabbi jövőben gond lehet belőle. Kénytlen leszek az ilyen hsz-eken módosítani, mert ez a fórum az én felelősségem, és nem szereném hogy bárkinek problémája legyen akár szülőkkel, akár mással. Szóval kérek mindenkit, gondolja meg milyen tanácsot ír. köszönöm.

Olga kösz a tanácsot.

Ez oyln szép történat... =)

Szerintem a kor ugyanúgy számít csk mint a külső... XD

1. sztem korkülönbség nem baj

2. a történet tökletesen rám is illik, mármint hogy én vagyok a te a történetemben ugye ugye Carmen? ^^

Szerintem meg lehet, hogy számit a kor de ha jo barátok vagytok akor nem.

pfff én meg öregnek érzem magam... ma miután elárultam a valós korom, csak hárman kérdezték meg nezások h tegezhetnek-e....

én néha mikor megkérezem vki korát és úgygondolom hogy idősebb, már ritkán de hozázteszem h ~a végén kiderül hogy magáznom kell~

Én már most kivagyok, akkor mi lesz az érettséginél? Talán jobb lenne lehet sulit váltani, bár már nem érdemes, hisz ha itt nem tudtam beilleszkedni, akkor máshol sem sikerül. Ebben az egyben sajnos egyetértek a magyartanárommal.

Na akkor szép sorjában kedveskéim

1: nagyon jó hallani ilyen szép történetet. Én is elmesélem az egyik esetemet... A a mostani párommal, egy szakítás után kezdtem bezsélgetni cseten... hihetetlen emberhiányom volt, csak dumcsizni akartam... aztán (mert sokat fagygott a net) átmentünk msnre.. napokig dumálgattunk de semmi konkrét nem volt, én nem is akartam semmit. Aztán megkérdezte h ráéreke aznap délután. Igent mondtam, mert rohadtul nem volt semmi dolgom... amúgy semmit nem tudtam róla, csak azt h egy utcával odébb lakik mint én. (mikor megtudtam lefordultam a székről nevettemben)...
akkor dolga akadt és elmentünk a tescoba...
Én úgy álltam a dologhoz, hogy nem érdekel, nem randinak fogtam fel... és először nem is volt semmi, csak újra-és újra taliztunk... de még csak meg se csókoltuk egymást.. aztán azóta 1 éve és 3 hónapja boldog szerelemben éünk.. mellesleg ő 23 én meg 18...a kor nem számít. Van olyan osztélytársam, aki 20 éves, és egy 40 éves férfivel él együtt, de nagyon szeretik egymást, boldogok és kiegyensúlyozottak... szóval a belső számít...
(megsúgom a párommal nem cseréltünk képet, és így volt sokkal izgalmasabb és jobb az egész)

2: jenny: nem feltátlenül a te hibád h nem tudsz beilleszkedni... itthon nekem is ezt súlykolták az agymaba, és kezdtem is elhinni, mikor jött a váltás, és lám... most milyen ostályban vagyok:D
Én azt mondom: ha valahol nagyon nem érzed jól magad, keress egy olyan helyet, ahol igen. és ezzel semmiképp ne várj az érettségiig, mert csak anynival nehezebb lesz 1. beilleszkedni 2: élvezni a gimis éveket... meg felkészülni a nagy vizsgára, ami előtt egészséges a félelem, de nem vészes a dolog:D

Én megismertem 1ik ahverom neten, és kideürlt, h 2 háznyira lakott évekig laktunk így., soha nemtalálkoztunk, elköltözött msái kvárosba, és megismertem neten XD azóta 1x összefutottunk... decsakmert imádok talizni Xd

Hát én sem vagyok könnyű helyzetben!Van egy barátom aki régen az egyik legjobb haverom volt!Jártam a barátjával két hétig de az a két hét életem legrosszabb napja voltak!De ezt nem részletezném.Fájnak még azok a dolgok!Szóval szakítottam a barátjával és összejöttünk de vele is csak 1 hónapot jártam!Én szakítottam vele mert bunkó volt meg csinált egy számomra zavaró dolgot.Fél évig nem is láttuk egymmást aztán 2 éve karácsonykor csörgött a telóm!Ő volt az!Elhívott szilveszterezni.Mondtam hogy lehet elmegyek!Persze nem mentem hogy húzzam az agyát.Szilveszter után smseztünk és január 11.én összejöttünk megint.Azóta nagyon boldog vagyok!Én 19 vagyok ő 22.Szüleim nem szeretik bár anyu már elfogadta de apu hajthatatlan sajnos.Ezért sokat veszekszünk így 3an anyu apu és én!Anyu kettőnk közt örlődik de megpróbál mindig jól kihozni engem a veszekedésből.De hát apám nem tud mit csinálni mert nem érdekel minket!Egymásért élünk és az a lényeg!(Még rímel is a vége

Na, ezek igen nhéz témák, de örülök hogy megosztottátok.

Clare!
Neked először is azt mondom, hogy sok erőt... az ilyen dolgok sokakat nagyon megvislnek, nem is egy embert ismerek, aki emiatt majdnm elszúrta az életét.... sajnos.
Nagyon nehéz elmagyarázni a szülőknek, hogy mi mit szeretnénk....
Az a nagy helyzet, hogy be kell látni nekik is igazuk van. Az apukákkal különösen nehéz, mert annyira ,megszeretik a lányukat, hogy személyes sérésnek érzik, ha valaki udvarol a szemük fényének....
Az anyukádnak is nehéz, hiszen nyilván mind a kettőtöket szeret, és nem akar közötetek dönteni.. valószínűsítem ilyenkor neki a legnehezebb...
Azt tudom neked javasolni, hogy halgasd meg őket. Kérd meg apukádat, egy nyugodt napon, mikr kllemes a légkör, hogy mséljen arról, milyen volt a fiatal kora, a szerelmei, hogy élte át... és aztán mesélj te is. De vigyázz, nem szabad hogy akarats legyél, csak vázold fel a helyzetet. És kérdezd dmeg a véleményét... mesélj a párdról, esetleg kérdezd meg: mit szólna ahhoz, ha találkoznátok, bemutatnád dneki őt? Nem szabad senkinek sem kerülő utakat választani, mert az csak viszályhoz vezet....és csak elmélyíti a balhékat..
sajnos a mai családk többsége nem hajalandó beszélgetni, és meghallgatni a másikat, és csak a saját igazát hajtogatja....ezért kell nekünk, fiataloknak nyitni, és kezdeményezni a beszélgetést.

a Távkapcsolatokról: nos, van egy barátom, aki távkapcsolatba kezdett. Bevallom, nagyon féltettem, és a srác nem tűn megbízhatónak. Ezekből volt nem is kevés összeruccanásunk, de elkellett ismernem, felvidult... szóval meghallgattam, és igyekeztem elfogadni a döntését, de felhívtam a figyelmét arra: ha bármi baj van, én ott leszek.. azóta is boldogok, és én nagyon szégyellem, hogy akor nem bíztam benne, de sikerült megbeszélnünk a dolgokat...

A szülőknek pedig... szóval nem szabad hogy titkunk legyen.. az olyan, mintha nem bíznánk saját magunkban, sem bennük.. ezt gondoljátok át.

A korokról: a szülők itt is féltenek. Engem sem engedtek régen sokszor el... bár én önkéntes alapon is bezárkóztam a 4 fal közé.....de ez most nem számít.
Mikor elmeséltem hová szretnék menni, és kik lesznek ott, és megigértem h 10re otthon leszek, elengedett.... Tudni dkell: anyám jó részt ismeri azokat akikkel eljárok, arra mindig gondom volt h bemutassam őket otthon, ezért tudják kivel megyek el, és mivel mindig időre hazaértem, tudták hogy megbízható vagyok, és a barátaim is azok.
Ha fiú volt a dologban: még anyám nem simerte, de mondtam 10re otthon leszek. Haza is értem, és tovább elkértem magam. El is engedett, mert hazaértem, betartottam azt a szabályt, amit én állítottam....
Mikor felvittem a barátomat, és bemutattam, beszélgettek anyámmal... azóta anyám tudja, hogy ha vele megyek, nyugodtan lengedhet.. de ez bővebb kifejtést kíván, de csak akkor mondom el, ha érdekel titeket, hátha tanultok belőle, és profitálni tudtok belőle...

Uh.. igazat megvallva, ucsó Olga hszt majd máskor ovlasom el.. semmi erőm hozzá
nah szal, én se mondom el már 3 éve a barátnőim mindig volt egy "kis" távolság sőőt, az elsőt úgy szerettem, hogy soha nem is láttam (kb 5 héttel ezelőttig ) nah esse modntam el, aztán másodikat sme, de ott mrá volt webkama kapcsban, aztán 3. kapcsimban meg már a webkami melett volt 2 tali is, de méág midnig nemmontam el :Dazóta van 4. kapcsim, volt már webkam benne de essemodntam még el XD mikor elkeztem netezni mmondták h nekem az iemsi tilos szal megnepróbájjam, DE múltkro volt 1 talim 1ik csajjal (höh... 20 körüli.. nálam 4 évvel idősebb kb és süzlők tudták azért) és csodálkoztam, mert anyám érdeklődött taliról, és azt is emgkérdezte szerelmes lettem--e vagy vagyok-e kicsit furcsáltam hogy a nagy tiltás után ilyet kérdezett remélem érthetően modntam el, mert nem vagyok benne bioztos


... Kicsivel későb...

Nah elolvastam mégis Olga hszét nálunk a titok dolog nememgy.. jaívtok, nálam! nem vagyok iggazán szókimondó, legtövbbzsör emgtartom amgamnak a véleményeimet is, meg minden mást.. nah jah.. nem épp jó tulajdonság ésmár azon vagoyk hogy kiiktassam amgamból.. de.. szimplná nemszeretek úgy szerepelni, ha látnak... talán túl erős lámpaláz XDD de ebből jött nekem az is, hogy igazán akit látok, vagy épp lát engem, annak nemmondok el ilyesmiket