Herbert V. Hariston irodája - lakosztálya

Tárgy: Herbert V. Hariston irodája - lakosztálya Pént. Okt. 05, 2007 5:58 pm

Leírás hamarosan!

Figyelem! Az iroda ugyanazon a helyen áll, ahol korábban Darika lakosztálya is állt, tehát a helyiség ugyanaz, csak a belső tér, és a téma változott meg!

*A holmijait már előre ideigézte a megérkezést követően, és már az átrendezés is megtörtént, hogy kicsit a saját stílusához igazítsa a lakosztályt. Az irodának szánt előtérben található íróasztal mögé ül be, és töltöget pár papírt, és várja a bestiamestert, akit hívatott.*

*A folyosóról lép szakvezetője irodájának ajtajához, és bekopog.*

*Ahogy elmélyülve gondolataiban írogat, hirtelen egy kopogásra lesz figyelmes. Először nem nyit ajtót, tovább ír, csak van türelme Jennynek, és tud várni egy kicsit. Majd mikor végzik, feláll, elrakja az iratokat, hogy óvatlan szemek ne láthassák, és ajtót nyit a várakozó előtt. A lány egy magas, normál testalkatú, hosszú, fekete hajú férfit pillanthat meg, kiről sugárzik a határozottság, és a büszkeség. Int, hogy fáradjon beljebb a lány, és egy székre mutat, hogy oda üljön le. Később ő is leül az íróasztalához, és megszólal.*
- Szép estét. *Mondja, azzal biccent is egyet. Mivel nem szószátyár természetű, csak röviden mondja el a dolgokat, meg a bemutatkozást is hasonlóképpen teszi.*
- Herbert V. Hariston vagyok, az új szakvezetője. Teát? *Kérdezi, azzal megfog egy csészét, és merít magának a szoba egyik sarkában lévő tűzhelyen álló üstből, majd beleönti a saját csészéjébe. Egyelőre a lányt nem szolgálja ki, ugyanis még nem válaszolt a kérdésre. Szereti húzni az időt, így még nem tér direkt a tárgyra.*

*Szerencsére a lány elég türelmes, így nyugodtan álldogáll. Mikor nyílik az ajtó, felpillant, és kissé megdöbben a jóképű férfi láttán.* - Üdvözlöm, tanár úr, Jenny Miles vagyok. *Mondja, miközben belép, és helyet foglal a kínált helyen.* - Köszönöm, elfogadom. *Biccent a teás kérdésre.*

*Elkezdi kortyolgatni a teáját, majd mivel a lány is kér, magához idéz egy másik csészét, és ugyanabból a csinos üstből merít Jennynek is, majd átnyújtja miután visszasétált. Leül az asztalához, és a lány felé emeli tekintetét.*
- Ön szerint miért hívattam magamhoz most? *Kérdezi, még mindig húzva az időt, és újra kortyol a teából.*

*Elgondolkozik a kérdésen.* - Tanár úr, ennek több oka is lehet, de amire én gondolok, az a gyengélkedőről való kiszökésem. *Mondja, elveszi a teát, és kortyol egyet.*

*Egy kis séta után megérkezik a régen még Darika Úrnő által birtokolt lakosztályba, és bekopogtat. Bár tudja, hogy miért lett hívatva, azért izgul egy kicsit.*

*Újabb kopogtatást hall, és kissé elkomorodik. Felemeli a kezét, mire az ajtó kinyílik Unirone előtt, és int, hogy beléphet. Mikor ezt megteszi a fiú, Herbert ismét megmutatja hova üljön a fiú, és megszólal.*
- Elkésett Kunerhant. Mivel magyarázza a késedelmet? *Teszi fel a kérdést, és vár, hogy válaszoljon a fiú. De mielőtt ezt megtehetné, őt is megkínálja teával.*
- Teát kér esetleg? Bár nem igazán érdemli meg. Ha egyszer 6-ról volt szó, akkor miért negyed 7-kor jön?

*Gondolkodik magában, de hirtelen nem jut eszébe más. Majd a kopogtatóra figyel még jobban.*

*Mikor kinyílik előtte az ajtó, kicsit szánakozva lép be, de nem tehet róla, volt még egy kis dolga. Rázza a fejét a teás kérdésre, majd leül. Előveszi a zsebéből a már nem használt prefektusi jelvényt, és lerakja az asztalra.*
- Akkor vissza is adom. *Mondja, majd Jenny felé fordul, és biccent neki.*

*Figyeli a jelvényt, ahogy felkerül az asztalra, majd újat kortyol a teájából és elgondolkozik, jól döntött-e. Mikor elhatározásra jutott, feláll, és megfogja a jelvényt, majd kitűzi Jennyt vele.*
- Nos, ezért hívtalak... Mivel Unirone kénytelen volt lemondani címét, téged neveztelek ki prefektusnak. A kötelezettségeidet, jogaidat a prefektus-tanács működési szabályzatában megtudja. *Mondja, azzal int, hogy elmehetnek.*
- Most induljanak, le ne késsét az órájukat. Ha jól tudom bűbájtan órájuk lesz. *Mondja, azzal elindul a belső, privát lakosztályába egy kicsit lepihenni.*

*Kicsit megilletődve nézi a jelvényt, nem számított rá, hogy ő kapja meg, de nagyon örül neki. Felnéz a professzorra.* - Köszönöm tanár úr, hogy engem választott. Viszlát! *Mondja búcsúzóul, majd a bűbájtan terem felé veszi az irányt, nehogy elkéssen. Kilép az ajtón.*

- További szép estét a tanárúrnak. *Mondja mielőtt még az elvonulna, majd Unirone is kisétál, a bűbájtan tanterem felé.*

*Rövid keresgélés után megtalálja a bestiamesterek szakvezetőjének a szobáját. Egy rövid ideig még csak ácsorog az ajtó előtt, majd erőt vesz magán és bekopog. Most egy fekete bőrcsizmát, hozzá fekete nadrágot és fekete pulcsit visel, viszont még egy sötétvörös köpenyt is húzott. Hosszú haját ma is kibontva hagyta, mint ahogy tegnap este is. Viszont a lány kezében most nem pálca van, hanem egy hosszú kard, amit rúnák díszesítenek. *
~ Remélem, hogy itt találom. ~ *gondolja és nagyon reméli, hogy nem jött hiába, hiszen mindenképpen szeretni beszélni a mesterrel. *

*Lakosztályában álldogálva öltözködik, szokásához híven most is egy fehér inget fog viselni, rajta fekete köpenyszerűséggel, valamint egy kényelmesnek mondható fekete nadrágot. Még egy kicsit leül a foteljébe, és csendben üldögél ott, de hirtelen kopogásra lesz figyelmes. Bár fal állja el a szemének útját, de az ajtó irányába pillant, majd feláll, és kisétál az előtérbe. Kinyitja az ajtót, és egy elemista hallgatót pillant meg ott.*
- Fáradjon be, elemista. *Mondja, majd odább áll, hogy a lány betudjon lépni az irodai részbe.*
- Teát, esetleg? *Kérdezi a szokásos kérdését, de mivel ő most nem szomjas, magának nem tölt.*

*A másodpercek rettentő lassúsággal telnek, mire végül nyílik az ajtó és megjelenik Selene előtt az alapító, akivel még soha nem találkozott, de ez nem is csoda, hiszen csak tegnap érkezett, viszont mindenképpen fontosnak tartja ezt a beszélgetést és reméli, hogy nem fogja zavarni a professzort. *
- Jó napot. Selene Klarx vagyok. *mutatkozik be a tanárnak, ahogy azt illik és mellé biccent egy aprót, ahogy azt szokta és végül beljebb lép az irodába. Elején csak pár lépést tesz, kicsit bizonytalanul és közben körbenéz a szobába. Eléggé tetszetősnek találja a berendezést, bár egy kicsit furcsának. Nem tud sokat nézelődni, mivel már is teával kínálják. Meglepődik a kedvességen, így egy apró mosoly látszik meg száján. *
- Hát, köszönöm, elfogadom. *mondja és még mindig bizonytalanul álldogál, majd erőt vesz magán és megszólal újból. *
- Azért kerestem fel Önt, mert szeretnék kardforgatást tanulni Öntől. Tudom, hogy elemista vagyok és nem bestiamester, de van tapasztalatom a kardforgatáshoz, de szeretnék még jobb lenni. *mondja el gyorsan a lényeget és közben egy kicsit idegesen kezdi el piszkálni a kezében lévő kardot, majd egy kis tétovázás után átnyújtja a mesternek.*
- Ezt a kardot kaptam a szüleimtől. Amint láthatja, nem egy egyszerű kard. *mondja és a kard pengéjén a rúnák vörösen felizzanak. *

*Mikor a lány belép, Herbert feleszmél, hogy egy kardot szorongat a vendég. Tekintete ugyanolyan marad, azonban a szíve mélyén kissé örül, hogy nem csak a bestiamesterek kedvelik a kardokat ebben az iskolában. És hát egy-két diák, aki szívesen használja a fegyvereket, akár a saját szakából van, akár nem, mindig jól jöhet, legalább lesz kivel miről beszélni.*
- Azonnal hozom a teáját. *Mondja, majd egy csészét magához idéz, és önt a teáskannából a lánynak szánt csészébe. A tea gőze össze-vissza elkezd szállni, de a végén mégis ugyanolyan vonalban kezdenek el felfelé tartani. Visszasétál Selenehez, és átnyújtja neki a forró teát.*
- Nem tudom, hogy nekem érdemes-e lennem bemutatkozni, biztos hallotta már, hogy én vagyok az új szakvezető, és gondolom én nem tudatlanul jött az iskolába. De azért megtenném ezt a formalitást. Herbert V. Hariston lennék, és idén gyakran fogunk remélem találkozni a Sötét Varázslatok Használata órákon. *Mondja, majd úgy látszik a lány a tárgyra szeretne térni. Igen, Herbert sejtése bevált, oktatásra kéri a tanárt. Mikor átveszi a kardot, meglepődik, hogy ez a lány egy ilyen súlyú kardot normálisan megtud tartani, mint egy normális férfi, bár eddig sem képzelte az elemistát nagyon puhánynak. Feleszmél a vörösesen izzó rúnakra, Selene szüleinek csodálatos ízlése van a fegyverek terén.*
- Minőségi munka. Büszke lehet a szüleire, és erre a kardra. Ami pedig az oktatást illeti, miért szeretne ilyen korán megtanulni fegyvert forgatni, mikor a későbbi évfolyamokban úgy is kifogja tanulni, csak várni kell?

*A teára türelmesen vár, hiszen neki egyáltalán nem sűrgős és amikor a professzor kiönti a teát, egy ideig figyeli a gőzt, ami oly hamar keletkezett, majd végül átveszi a forrú italt és még nem iszik belőle, hiszen nem akarja megégetni magát. *
- Köszönöm. *mondja, majd arra, hogy nem tudatlanul jött a Nezabarba, egy apró mosoly jelenik meg az arcán. *
- Természetesen tudom, hogy ki Ön, hiszen ha nem tudnám, akkor nem tudtam volna, hogy ez az Ön szobája és azt sem, hogy Ön a bestiamesterek szakvezetője. *mondja és a sötét varázslatok használata óra hallatára felcsillan a szeme. *
~ Ha az is olyan jó lesz, mint amilyen a tegnapi bűbájtan volt, akkor biztosan minden órán részt veszek majd. ~ *gondolja, de azért válaszol is a tanárnak, hiszen az alapító nem úgy néz ki, mint egy gondolatolvasó. *
- Igen, órán biztos, hogy fogunk még találkozni. *mondja és végül a tanár elveszi tőle a kardot és nézegeti. Selene türelmesen figyeli a tanárt, majd néha a kardot és végül a kérdésre megszólal.*
- Az igazat megvallva, én csak tegnap érkeztem és már régóta meg szerettem volna tanulni bánni ezzel a fegyverrel, de több dolog is közbejött és most már nem szeretnék tovább várni. Természetesen megértem, ha nem segít nekem, hiszen ez nem kötelessége és csak az idejét rabolnám és mint ahogy azt Ön is mondta, úgy is meg fogom tanulni, de azért reménykedek abba, hogy átfontolja és hogy nem zavarja, hogy nem vagyok bestiamester. *mondja és tényleg nem tudja, hogy a mester hogy áll a többi szak diákjaihoz, de eddig úgy tűnik, hogy egészen kedves másokkal is. Most már a tea is hűlt valamennyit, így óvatosan a szájához érinti, majd iszik pár kortyot, de közben szemét még mindig nem veszi le a tanárról. *

- Hát reméltem is, hogy azért megtisztel a jelenlétével az óráimon. *Mondja, azzal mégis önt magának egy kis teát, majd mikor ez megtörtént, elkezd belőle kortyolgatni egy kissé. Nem foglalkozik azzal, hogy forró-e a tea vagy sem, ha valaki óvatosan iszik, akkor nem fogja megégetni a nyelvét. És Herbert már megtanulta, hogy ezt a biztonságossági dolgot hogyan csinálja, hiszen napi jelleggel szokott teát inni, akár több alkalommal is.*
- Ausztráliai, különlegesen selymes keverés. Hát nem a legszokványosabb tea íz. Bár nem tudom, hogy maga már kóstolta-e a többi ausztráliai keveréket. Engem valahogy nagyon magával ragadott. *Mond egy értekezést, majd elgondolkozik az oktatáson. Nem olyan régen érkezett, és még lenne pár dolga, de utána végülis lehet róla szó. Így legalább ő is tud majd edzeni. Szóra emeli a száját, de még nem beszél. 5 másodperc kínos csönd után mondja ki határozatát hangosan.*
- Nos rendben. Bár az oktatást egyelőre még nem tudnám vállalni. Még én is csak 3 napja érkeztem, és van még hátra pár dolog, amit elkell intézni. Remélem ezt megérti. *Mondja, majd visszaadja a kardot, amit az előbb a tea töltése miatt az asztalra tett le. Leül egy kicsit az asztala mögé, majd int az egyik fotel felé, jelezve, hogy a lány nyugodtan leülhet, ha még szeretne valamit mondani.*

*Most már nem mondd semmit se az órával kapcsolatba, hiszen biztos, hogy jelen lesz majd, hiszen tanulni jött ebbe az iskolába és kötelessége órákra járni. *
- Hát őszíntén szólva én nem szoktam olyan sokat teázni, így nekem minden tea valamilyen szinte egyforma. De majd kipróbálom a többi fajtát is, hiszen ez nagyon ízletes. *mondja egy kedves mosollyal és lassan kiürül a csészéje, amit letesz az asztalra, majd a tanárra figyel. A kínos csendeket nagyon nem szereti, de sajnos nem tud mit tenni ellene, így tehát vár. Majd amikor végre a mester megszólal, minden szavát rettentő figyelemmel hallgatja és végül elmosolyodik. *
- Természetesen ráér, csak szerettem volna beszélni Önnel erről a dologról. És köszönöm szépen, hogy segít majd nekem. Higgyje el, jó tanítvány leszek. *mondja most már teljesen komolyan és végül visszaveszi a kardot a tanártól, majd amikor az leül, akkor megszólal.*
- Én viszont nem akarom tovább zavarni, mert amint mondta, még sok dolga van. Köszönöm még egyszer a segítségét és a teát is. Viszlát. *köszön el tisztelettudóan a férfitól, majd biccent és végül elhagyja a tanár szobáját. *

- Pedig egy tea sok minden helyre tud hozni. Legalábbis engem megtud nyugtatni az íze, meg mindene. *Mondja, majd ő is kiüríti a csészéjét, és leteszi az asztalra.*
- Rendben. Majd értesítem, hogyha kezdődhet az oktatás. További szép napot. *Köszön el az elemistától, és visszamegy a hálószobájába, olvasgatni.*

*Kisírt, piros szemeivel kopog be szakvezetője irodájába, hátha ott van, és tud beszélni vele pár szót.*

*Mivel látja, hogy a professzora nincs bent, ezért visszaindul a hálókörletébe, hogy visszaaludjon.*

*Most már nem kellett keresgélnie, rögtön megtalálta a tanár szobáját, így ötöt kopog, ahogy azt megbeszélték, viszont nem nyit be, hiszen azt nem illik és nem akarja magára haragítani a tanárt. Kardját természetesen magával hozta. Egyébként haja most összefogva van és egy egyszerű barna pulcsit és egy barna térdnadrágot visel, ahhoz pedig egy hosszú szárú csizmát. Eléggé bestiásan néz ki, de nem azért, hogy belopja magát a tanár szívébe, hanem mert ilyen Selene stílusa. *