Nellond

*Irego a társaság után érkezik, lassan követte őket, neki nem sietős. Csak kényelmesen. Nem akar itt semmit, csak már untakozott. És egy picit feszült is. Beszélnie kéne Mordester mesterrel, és mivel a hétvégén nem elérhető, így várnia kell. És utál várni, azonfelűl picit izgatott. Nem jó értelemben. A mesteren kívűl senkit sem méltatott egy szóra sem. Minek tette volna? Most senki és semmi nem érdekli.*

*Megérkeznek lóháton, ámuldozva néz körül, hisz még nem járt itt. Mikor meghallja Kristóf kérdését, így szólal.* - Jó ötlet volt, köszönjük mester, hogy áthozott minket. Szerintem menjen mindenki magában, mert nem mindenki akar egy helyre menni, gondolom. *Mindenesetre ő megrohamozza a mütyürkés boltot, és az édességest.*

*Alexej álja a nézést és egy mosolyt küld a Kristófnak.*-béke testvérem.*Azzal el indul az édeség bolt felé.*

*Örül hogy a mester elhozta őket ide, tanár nélkül elég veszélyes lett volna átkelni a mocsáron. Iregot nem veszi észre. Amikor megérkeznek és meglátja a sok üzletet, leugrik Dominóról és az egyik üzlet közelében kiköti egy fához.*
-Jó ötlet Jen *Helyesel bólogatva, és már be is rohan az édességüzletbe. Nemsokára egy egész zacsi édességgel jön ki a boltból. Hát igen, édesség és csokimániás szegény.. Még a mütyűrös boltba is bepillant és vesz valamit a húgának. Aztán az állatboltban nézelődik ameddig a többiek vásárolnak*

*Még a tölgyesben köszönt Alexejnek, majd egész úton meg sem szólalt, csak mikor a városba értek.*- Én nem tudom, még, hogy hova szeretnék menni. Először csak mászkálgatnék itt, mivel még soha nem voltam.*Látja, hogy útközben mindenki szétszéledt, így szomorúan el kezd baktatni Kiara hátán az utcákon, miközben megnéz néhány kirakatot.**

*Kis idő múlva visszatért elég sok édeségel és néhány csokival mit tegyen az ember ha örök gyerek. majd Annát és Kristófot kínálja meg a zsákányal.*

*Az állatos boltból egy kicsi ketreccel jön ki, amiben egy bébi törpegolymók szundikál. Hiába fogadta meg magában hogy nem vesz semmilyen állatot, ezt a kis aranyost képtelen volt otthagyni a boltban*
~Ha Carmen is szerez nekem egyet, már tényleg nem sok kell az állatkerthez~ *Elmosolyodik a gondolatra. Lassan odasétál a pacihoz akit kikötött egy fához és megáll mellette. Kivesz egy nagy tábla csokit a zacsijából és eszegetni kezdi, miközben vár a többiekre*

*Kiköti Cassie mellé a lovát, de azért aggódik, hogy nehogy elvesszen. A kutyusokat a zsebébe gyömöszöli, majd bemegy a mütyürkésboltba először, ahol meglát sok jó mindent, még szerencse, hogy van nála elég pénz. Sajnos láthatatlanná tévő köpönyegre nincs pénze, így vesz egy éneklő kutyát, egy nyerítő pacit, meg még mást is. Aztán az édességbolt felé veszi az irányt, ahol mindenből felvásárol: csokibékák halomszámra, nyelvnyújtó nyalánkságok, csokipálcák, cukorpennák, stb... Aztán visszajön a lovához, egy a zsebéből előszedett dobozba rakja a zsákmányát, és ott vár. Utána eszébe jut, hogy be akart nézni még az állatos boltba, ezért bemegy, és vásárol egy aranyos törpegolymókot. Visszajön a pacihoz, és ott játszik még az új állatával.*

Eszébe jut valami, amit vehetne. Pénzzel jól el van látva, azzal nincs gond.* ~csak tudnám hogy fogom hazacipelni~ *gondolja, de akkor is kell. Bemegy hát a bájital-alapanyagokért, és hamarosan jól megpakolva jön ki. Szerencsére adtak hozzá tértágitott szatyrot is egy kis pluszpénzért, ami nem szakad el a 20 kilótól, ami benne van. Ezután az állatkereskedésbe megy, de onnan üres kézzel jö ki. Nincs az az állat, amit ő akart. Egyik se. Vagy legalábbis most nem volt. Talán máskor... Ő nem vágyik az édességre. A pálcaüzletre nézve eszébe jut a megtiszteltetés, ami érte: Aredhyll mester első pálcáját hordja a zsebében. Még mindig nem tudja, hogy miért tartotta a mester rá érdemesnek őt. az érdkes mütyürök között nem talált semmi hasznosat. a többieket várja, hogy visszamehessen*

*Jen is hamar visszatér a vásárlótúrájából. Rámosolyog a lányra*
- Te is édességmániában szenvedsz? *Ezzel az elrakott cukorpennákra meg miegymásra gondol. Megsimogatja a lovat és a golymók mini-ketrecét lerakja mellé*
- Erre a kis túrára ráment az összes pénzem... de megérte! *Beleharap a nagy tábla csokiba amit a kezében tart, közben észreveszi Jen golymókját is.* Te is elkezdheted felépíteni az állatkertedet. *Leguggol és úgy figyeli a többieket. Iregot is észreveszi végre, biccent is neki, már ha a lány is észreveszi őt. Kristóf kérdésére föláll és elrakja a szatyrában a csokit.*
- Tőlem mehetünk. *Megfogja a ló kantárját, ő már készen van mindennel és reméli hogy mindenki más is*

-Nem kösz semmilyen fagylaltot ebbe az időben. Látod tudsz te rendes is lenni ö izé ki mögött kunyiztatok helyet a lován?

- Igen, engem le lehet kenyerezni édességgel. *Mosolyog vissza Cassie - re.* - Hát ja, nem is tudom, eddig miért nem tettem meg. *Mondja a lánynak, majd Kristóf kérdésére megrázza a fejét. Felpattan a lovára, a törpegolymókot a kezébe veszi, szerencsére Léna már nem ijed meg.*

*Irego bólint. biccent Cassnek, majd az alig 20 kilós csomagjával (az a kufár könnyitőbűbájt a világért se tett volna rá) elindul vissza az úton a mester oldalán. Vagyis valamennyire elötte. Hamar megérkeznek, és Irego rövid elköszönés után el is megy a szobájába kipakolni*

-Kösz ma rendes vagy *azzal 6 aranyat ad Kristófnak.*.tessék vitel díj lévén semmi sincs ingyen.*mosolyog rá.*