Udvar

*Irego lép ki az udvarra. Gunnirtól kapott tünde köpeny van rajta, az védi az esőtől. Ézreveszi a fiút, és odamegy hozzá. Jól megtermett, 175 centijével nincs hozzászokva, hogy egy fiúra fel kelljen néznie, most mégis rá van kényszerűlve* szia. A nevem Irego Kwiatowski *nyújt kezet a fiúnak*

*Kilép az udvarra,szétnéz...és nahát,kit látnak szemei? Csak nem Iregot*
~Mindig össze kell futnunk?
*De azért odamegy hozzá és a másik fiúhoz.
-Szia,én Olvier Lefell vagyok! Ja,és szia Irego!

* A lányra mosolyog, mikor meglátja őt. * Üdv! * köszön ő is, jó hangosan, hogy a viharon keresztül is hallani lehessen. * Én pedig Ilia vagyok, Ilia Ogromnij. * körülnéz egy kicsit, majd végül megjegyzi * Elég vizes idő van. Ilyenkor sok állat elbújik és a szagukat se érzem meg. Kár, pedig nagyon szeretem őket és jó lenne látni párat, de így biztos nem találom meg őket. * kicsit szomorkásnak tűnik és irdatlan vállai megroggyanak. *

Igen, pont az ilyen időt szeretem. Talán egy kicsit enyhébbet, de az esőset. *mondja, és leveszi tünde köpönyének csuklyályát, ami eddig a fejét védte a vihartól. Int a fiúnak* Gyere utánam, mutatok valamit. *Elindul az udvar széle felé* tetszeni fog.

//Bocs, Olvier! Vhogy nem vettem eddig észre az üzidet :S//

Valamilyen erdei lény? ~ Vagy talán ajándék? ~ * teszi fel az ártatlan kérdést Ilia, miközben Irego után indul. Megbámulja tünde köpenyét és hegyes füleit... eddigi élete során ritkán látott tündéket, és nagyon érdekesnek tartja őket. * Te tündék között nőttél fel? * kérdezi a lányt. * Milyenek ők? Erdőben élnek, vagy hegytetőn? És nekik is vannak városaik, mint az embereknek?
- Szia! Én pedig Ilia. * a fiú egyébként majdnem két méter magas, látszik rajta, hogy óriás vér folyik az ereiben. Kezet nem nyújt, talán nem is tud róla, hogy vannak ilyesmi viselkedési szabályok. *

*Véletlenül meghallja a fiú kérdését*
-Nos...tulajdonképpen mivel tünde vagyok,így tudnék mesélni.
*És Iregore úgy néz,mintha azt mondaná,hogy bibibííí*

Tudnál? * kapja a fejét hirtelen Olvier felé, és ekkor észreveszi a fiú tünde füleit is. * Én sosem ismertem, nem is beszélgettem egyetlen tündével se! * kiáltja, s , izgalomba jött kisgyerek módjára tellegetni kezd hatalmas karjaival. * Bár, nem ti vagytok az első tündék közül valók, akikkel találkoztam * teszi még hozzá s találkozásuk óta először halványan elmosolyodik. *

*Irego (akinek véletlenül sem hegyesek a fülei) eddig direkt nem vette észre a fiút. Kezét azért már csak megszokásból is a pálcájára csústatja.* Nocsak Olvier... Mi járatban errefelé? Ha tegnap meg akartál fagyni, akkor ebben a viharban igazán nem jó neked. *mondja emelt hangon, túlordítva a szelet. Hangjából kihallatszódik a gúny* Nameg aztán.. ha véletlenül eltalál itt egy dermesztő-átok, akkor tüdőgyulladást kapsz, mire valaki megtalál. *mondja, egyre gúnyosabban, és megáll. A karám határáig akarta vinni a fiút (tovább nem tudja a védőbűbáj miatt), hogy mutasson neki néhány állatot.* Én nem vagyok tünde. Csak a köpeny az. *mondja félállról az óriásnak. Nem tudja, hogy mi olyan nagy szám abban...*

-Igen mesélhetek,ha a kisasszony nem bánja,hogy félbeszakítom
*És apró mosolyt enged meg magának*
-Ja,és Irego!Tudod mindenki az időhöz öltözik,és normális lények nem mennek ki a hidegbe rövid nadrágban,csak ha nincsen elég ruhájuk
*Mondja a válla fölött hátrapillantva teljes nyugalommal.*

Óóóó... * hosszan elhúzza a hangot és elvörösödik. Hirtelen, mivel felismerte, hogy a lánynak tünde köpenye van azt feltételezte, hogy ő is a szépek népéből való. * Bocsi! Nem tudtam... mármint kevés tündével... szóval biztosan azért * mentegetőzik dadogva, a két másik jelenlévő veszekedését alig hallja úgy elszégyelli magát. Másképp bizonyára felróná nekik, hogy mégis miért ez a viszálykodás. *

//Ródd fel nyugodtan //

Ne mentegetözz... Ez itt... *fejével livier felé bök, mintha csak tárgy lenne* ez itt tünde. Én részemről jól érzem magam emberként is. És még valami olvier: ha még egyszer le mersz rajzolni az ngedélyem nélkül, akkor az, amit múltkor bűbájtanon kaptál semmiség lesz... Még mindig nem hiszem el, hogy olyan puhány vagy, hogy eg dermesztő-átotól el kell menned a gyengélkedőre. *mondja kicsit hitetlenkedő, de főleg gúnyos hangnemben. Aztán megérkeznek a karám szélégi, ameddig tudak. a bűáj nem engedi tovább őket. Odabent láthatólag bűbájok gondoskodnak az állatok jólétéről, így azok a viharból keveset éreznek*.

-Most már nagyon kezd belőled elegem lenni.
*Ezzel előkapja a pálcáját,a lányra szegezi és ezt mondja:*
-Silentium
*És a lány megnémul*

* Azért lassan eljutnak a tudatáig az elhangoztt szavak és egyszer csak az elemistára, valamint a tünde fiúra pislog. * De... miért veszekedtek? * kérdezi, teljesen megfeledkezve az állatokról, amiket Irego éppen az imént mutatott. * És miért zavar téged az, hogy valaki lerajzolt? Nekem nagyon tetszene, ha valaki csinálna rólam egy képet * itt elcsendesedik és csak maga elé pislog egy darabig, végül viszont újra felemeli a hangját. * És miért sértegeted őt? Nem mondott semmi rosszat, és ha puhány arról se ő tehet! * egyértelműnek tűnik, hogy a srác Iregót tartja a nézeteltérés kirobbantójának.
Viszont, mikor Olvier elátkozza Iregót megrökönyödik. Nem tudja elhinni, hogy a fiú ilyen lépésre szánta magát. Csak áll némán és nézi, amint a srácot is eltalálja egy átok utána, előveszi pálcáját és megszünteti az Iregót sújtó átkot. *
- Megfelelő büntetésben volt részed * közli vele végül a véleményét, majd Olvier felé veszi az irányt. *

*a keze azóta pálcán van, amióta megpillantotta lviert. így picit gyorsabban húzza ki a pálcáját* immobilus. *mondja, de nincs mit tenni... annyira nem volt gyorsabb. Ő megnémúl, a fiú meg megint megdermed. irego nem bír válaszolni a félóriásnak. dühös képpel hagyja ott, hacsak nem akarja követni. Keresni akar egy tanárt* //de elérhető, csak a www.nezabar.atw.hu -n//

//kicsit átíródott így a sztori,de Ilia nem tudja levenni az átkot,mert nincs engedélyezve//

//Hja, és a már korábban megírt hsz-emet is módosítanom kellett miatta //

* Olvierhez érve megszünteti rajta az immobilus átkot * Bocsáss meg neki! Nem volt szép az, ahogy bánt veled! És méltán megérdemli a büntetést! De szerintem inkább hagyd futni * mondja Ilia szomorúan. Bántja, hogy egy lány egyáltalán így merészel viselkedni. * ~ Ez annyira nem rájuk illő... de mástól se lenne szép. ~ Nem tarthatok veled? Addig mesélhetnél a népedről.

//Nem, ezer bocs, csak sok felé próbálok figyelni, mert nincs sokáig netem //

//és semelyik tanár nem ér rá,hogy megtaláljon//

Hallja fiú véleményét, és vissafordúl. Még mindig nem tud beszélni, mivel nem sikerűlt a fiúnak levennie róla a némitóátkot. De legalább a fiú sem tud mozogni.* //nincs engedélyezve, ez van...// *Tekintetéből ki lehet olvasni egyet nem értését, de lteszi a pálcáját, és megfogja a tünde bokájit, és elkezdi húzni a kúria felé. "Véletlenül" a tünde minden útbakerűlő kavicsba beüti a fejét, persze ne tesz kitőrket, csak pont azon az útvonalon halad, ami a legkavicsosabb. És nem tehet ellene semmit.*

~Nem értem,miért rángat maga után...elég lenne ha kihívna valakit!Áu...ez fájt. Ez a csaj nem komplett.

Elég legyen ebből! Rictusempra! Tarantallegra! * kiáltja a srác, miközben előhúzza pálcáját és hirtelen elkapott lázában rögtön két átkot is szór Iregóra. * Ne... merd... őt... még... egyszer... bántani! * életében először fenyeget meg akárkit is, miközben közelebb megy hozzájuk és ha lehet hatalmas erejét bevetve még fel is löki szegényt, majd hirtelen észbekap, hogy mit csinál. Körbenéz, újfent elvörösödik * Bocs, nem akartalak bántani! * motyogja az ő átlagosához képest elég vékony hangon, bár még így is dörmög egy kicsit, majd hátat fordít nekik és mintha menekülne befut a Kúriába. *

//Usernek mennie kell, bye!//

*számított erre. A fiú nagyon védelmezte a tündéket.... és az, hogy egyetértett Olivierrel... Így az átkok elől el tud ugrani, ezzel elengedve a tündét, de a fiú hatalmas erejének nem tud ellent mondani. Pergament, és pennát vez elő, és a tünde köpeny rejtekében megírja azt, amit mondana. Felmutatja a tündének: "Na jó, akko itt hagylak az esőben, hogy átázzál, és megbetegedj.. További jó szórakozást". Megvárja, amíg a fiú szeme végigfut az üzeneten, majd otthagyja, de alig 10 perc múlva visszatér, maga sem tudja, hogy miért... Ezuttal valamennyivel óvatosabban kezdi el a fiút a kúria felé vonszolni. Aztán felemeli a lpcsőkön, a hónalja alatt megfogva, és bevonszolja a folyosóra*

// Na nagy nehezen, de ki találtam a folyosó a folyosó efektusból//

*Kilép az épületből. Nagyokat szippant a levegőből, majd találomra leül egy szikla mellet. Hátát kényelmesen neki támasztva. Magához csalogat egy két madarat. Amik körbe repülik egy darabig. Majd miután megunták erdő felé vették útjukat.*

*Irego lép ki a kúriából. Körbenéz, és meglátja Cunnirt. Leveszi a válláról a tünde köpönyeget, amit örömmel viselt, de tudja, hogy nem az övé. Odaviszi a fiúhoz* Szia! Köszönöm. Nagyon hasznos. *mondja, és leűl a vizes fűbe. Az eső már elállt. Bár Iregot nem zavarta.*