Pást terem

A terem a Kúriában található a földszinten a keleti szárnyban. Hatalmas ablakai vannak, melyekre rolettákat szereltek, hogy szükség esetén a terem sötétségbe boruljon. A tanterem hosszú és keskeny. Az ajtóval szemközti falon egy tábla van középen. A terem két szélén egyes padok helyezkednek el, míg középen rövid pástok találhatók, ahol a hallgatók párban gyakorolhatják az aznap leadott anyagot. Ezekre merőlegesen pedig egy hosszabb és szélesebb pást van, amelyen a tanár mutatja be a szükséges ismereteket.

*Irego lép be a Pást terembe jóval az óra kezdete elött. örbenéz.* ~Nem túldíszített. Nem is kell. Ami kell, az megvan.~ *elképzeli az órát, amin remélhetőleg Olvier is megjelenik... Leűl az egyik padba, és vár. Közben magában ismtli az eddig tanult átkokat*

Én is *feleli, már majdnem elszundított az unalomtól, jól jön neki a társaság* Már fel öt óta itt vagyok.... nem tudom, hogy miért, csak nyughatatlan voltam. De legalább volt időm gondolkozni. *Arra inkább nem tér ki, hogy min gondolkozott. Szvetlana és Kira jártak a fejében* És hogyhogy te 20 percel elöbb jöttél? *érdeklődik a lánytól*

*Szemlélődve lép be a termébe, most végre alkalma lesz megismerni a szakvezetőjét. Miután biccent a két lánynak, Iregonak, és Cressnek, leül valahova az első padokba, és elkezd pakolgatni. Lerak egy pergament, egy pennát, egy tintát, az asztalra, majd elhelyezkedik a székben, kényelmesen.*
- Hogy vagytok? *Kérdezi a két lánytól, hátha nem zavarja őket.*

*Egy pár perccel ezelőtt kapott észbe a hálójában. Még sikerült gyorsan rendbehoznia magát, és most kifulladva nyitja ki a terem ajtaját. Még nincs bent a tanár aminek nagyon örül. Észreveszi a szobatársait, így kedves mosollyal az arcán letelepszik a két lány mellé.*
- Sziasztok!
*Köszön lihegve.*

*Megérkezik a terembe, mikor már látja, hogy negyed óra van hátra az óra kezdetéig, és tudja, hogy nem jó késni. Belépve a terembe már pár ember ott van. Odamegy az egyik padhoz, és leül.*

* Egy közel két méter magas bestiamester lép be a terembe, majd körbetekint. * ~ Végre egy olyan óra, ami a szakomhoz illik. ~ * gondolja közben, mikor meglátja Iregót rögtön azt kezdi szemlélni, hogy mennyire tud távol ülni a lánytól. * ~ A legrosszabb ember, akit a föld valaha magán hordott. ~ * Végül meglátja Unirone-t és úgy rémlik neki talán már látta őt, valahol a főhadiszállásukon. * ~ Biztos ő is bestia. ~ * úgy dönt a fiú közelében lesz és
közvetlenül mögé ül le. *

Sziasztok! *köszön Irego az érkezőknek, majd Cress felé frdul* Na igen... egy idő után kifogytam a gondolkodnivalóból. Meg Suzi mellet nehéz aludni, és néha jól esik egy kis egyedüllét. *feleli a lány, majd válaszol Unirone-nak is* Jól vagyok, köszönöm, csak egy kicsit fáradtan.

*Villő érkezik csendben. Szokásos öltözékét kényelmes barna vászon nadrágra és fehér ingre cserélte, hogy jobban tudjon mozogni. Haját pedig kontyba csavarta.*
-Sziasztok!-üdvözli a már bent lévőket, majd Arnuhoz lép*
-Hali. Tegnap nem jöttél, pedug vártalak a társalgóban. Mi trtént?* kérdezi*

*Nata lép be a terembe, és meg is torpan az ajtóan, amikor megpillantja, hogy jó páran vannak már a teremben. Vesz egy mély lélegzetet, felszegi a fejét, és lendületes léptekkel az egyik üres padhoz sétál, lehetőleg nem túl messze a többiektől*
- Sziasztok.
*Köszön, és leteszi magát. Amúgy öltözetét egy fekete garbó és egy szűkre szabott farmernadrág teszi ki, aranyszín övvel. Válláról leakasztja a táskáját, és előveszi vadonás új pálcáját, amit eddig csak párszor használt, meg egy jegyzetfüzetet... Egészen újra kell tanulnia a pálcás módszert, miután először a kézzel varázslásra tanították meg.
Miután végzett a kipakolással újra a bennt lévőkre siklik a tekintete.*

*Emberek jönnek, de menni nem igen mentek. Cress is észreveszi őt, és visszakérdez.*
- Hát velem semmi különös nincs. A tegnapelőtti legendás lények ismerete órára elfelejtettem menni, nem tudom miért, hangulatom se volt, meg teljesen kiment a fejemből, hogy lesz... *Mondja, de cseppet sem szomorú, nem érdekli, ha leszidják majd emiatt, vagy hasonló, bírja az ilyeneket.*
- Na mindjárt kezdődik az óra... Én már nagyon várom. Nem véletlen, bestiamester vagyok. *Vigyorodik el, és húzza ki magát a székben, büszke a szakára, majd folyamatosan biccent az érkezőknek.*